|
|
 |
|
 |
A magyar ólomkohó- és veszélyei
|
(Gordon Tamás)
München, 1989. január 2. (SZER, Világhíradó) - A Magyar Rádió "Első kézből"
című műsorában kérdést intéztek Maróthy László környezetvédelmi
miniszterhez a Gyöngyösorosziban épülő ólomkohó ügyében. A miniszter
kétségkívül védte a környezetet - mármint a kormány környezetét. A válasza
meglehetősen visszautasító volt, és egyébként is tartok tőle, hogy a
hallgatók számára nemigen derült ki, voltaképpen miről is van szó.
Érdemes összefoglalni az előzményeket:
Múlt év februárjában az Országos Érc- és Ásványbánya Vállalat
vezérigazgatója falugyűlésen jelentette be Gyöngyösorosziban, hogy hat
hazai vállalat előtt sikerült elnyerniük a megbízást az ólomkohó
megépítésére. A jövőben itt lehet hasznosítani a használt akkumulátorok
ólomhulladékát, amelyet jelenleg Kelet-Németországban dolgoznak fel. A több
mint egymilliárd forintos beruházáshoz a technológiát és a berendezéseket
egy nyugat-német, nordenhami GmbH. szállítja.
A falugyűlés előtt az Országos Érc- és Ásványbánya Vállalat szakértője
elmondta, hogy hála a fejlett technológiának, az évi 20 ezer tonna
akkumulátor és egyéb ugyanennyi hulladék feldolgozása a lakosság számára
mindössze annyi többlet-megterhelést jelent, mintha három gépkocsival több
menne át naponta a községen.
Ez a kijelentés különösen annak a ténynek az ismeretében érdekes, hogy
Nordenhamban, ahol a technológiát adó cég székel, a helyi környezetvédők, a
zöldek évek óta elszánt küzdelmet folytatnak a nagyfokú ólomszennyezést
kibocsátó gyár ellen. És érdemes a nyugatnémet, fejlett technológiával
takaródzó hazai érclobbi figyelmébe ajánlani a Magyar Nemzet augusztus 19-i
számában megjelent rövid hírt. Idézzük:
"A magas nehézfém-kibocsátásáról hírhedt Nordenham városban végzett
vizsgálat kimutatta, hogy az anyák vérében az átlagos ólomtartalom a szülés
idején 9,3 mikrogramm volt deciliterenként."
Ez történik Nordenhamban, persze tőkés viszonyok között. És még egy
különbség: Nordenham síkságon fekszik, a szabad légmozgást semmi sem
akadályozza. Szemben Gyöngyösorosziban, amely a Mátra 900 méteres gerince
által lezárt, átszellőzetlen völgyben fekszik.
A környezetvédelmi miniszter magabiztosan jelentette ki: a kohó megépül,
1990-ben üzemelni fog. +++
1989. január 2., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Vegyészmérnök jeligére az alábbi kérdést szeretném föltenni. Valahogy én is szeretnék hozzájárulni annyi kérdésözön hangzik el, hogy hogyan lehetne megjavítani a magyar gazdaságot. Hát elsősorban az én nézetem szerint valamiképpen a megtermelt érték, mégpedig az eladható érték növelésére volna szükség. Muzeális értékű vagy állapotú gyáraink pillanatnyilag 80 %-ában erre alkalmatlanok, eladhatatlanok a termékeink. Javasolom, hogy külfüldi tőkések Magyarországon alakítsanak vállalatokat, hozzanak menedzsereket, 100 %-os külföldi tőkévjel És minél több volna ezekből, annál több eladható árunk lenne az országnak, legalábbis az áru egy része, és azonkivül a munkásságot foglalkoztatnák. Ugyanakkor a menedzserek tapasztalatokkal is rendelkeznének. megteremtődne az a korszerű gyáripar, amire csak a külföldi tőkés és a külföldi menedzser képes. Ne most ennek a megvalósítására leginkább a szabaddemokraták, a jogászok, és a jogállam segítségével kialakított valamiféle: törvényrendszer megvalósítását tartanám a leghelyesebbnek. Kíváncsi volnék a véleményemre, tehát 100 %-os külföldi tőkés; vállalatok minnél nagyobb számú megjelenéséének a lehetőségére Vadász János úr szíveskedne a hallgatók üzenetében válaszolni hogy az mennyire..."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|