|
|
|
|
Grósz Károly látogatása az MMG Automatika Művekben (2. rész)
|
Elismerte, hogy sok a bizonytalanság és a zűrzavar, de egy ilyen léptékű társadalmi átalakulásban ezt nem lehet megtakarítani. Az MSZMP élő, eleven pártot akar, olyant, amely megszabadul a formalizmustól, ahol nem a külsőségek a meghatározók, ahol a lényegi kérdésekben egyformán beszélnek. A reformkörök tevékenységét ígéretes, új munkaformaként jellemezte. A kölcsönös vita - megítélése szerint - a mozgalom javát szolgálhatja. A reformkörök hasznosak, de ha szervezetekké válnak - önálló vezetéssel, struktúrával - az ártana a mozgalom egységének. Grósz Károly hangsúlyozta, hogy a pártnak, a mozgalomnak meg kell őriznie értékeit az elmúlt négy évtizedből éppúgy, mint azokat, amelyek még a mozgalom bölcsőjénél keletkeztek. A párt tehát magáénak vallja a szociáldemokrata örökséget is. Ugyanakkor figyelmeztetett arra is, hogy a hibás, elavult formákat, vagy a vélt eredményeket nem lehet presztizsokokból fenntartani. A párt rövid és hosszú távú programjával kapcsolatban elmondta: a rövid program meghirdetését, amely egyet jelent a párt választási programjával - a választások időpontjához kell igazítani. A hosszú távú program megalkotásához jóval több idő szükséges. Az előkészítése már megkezdődött azokban a munkabizottságokban, amelyek az elmúlt év nyarán láttak munkához. A párton belüli viták forrását abban látta, hogy a szükséges tennivalókat nem egyformán ítélik meg a párttagok, holott a kompromisszumokat vállalni kellene. Egy kérdésre válaszolva leszögezte: a múltat nem zárhatjuk le féligazságok kimondásával. Bármennyire nehéz és fájdalmas is, amit lehet, el kell rendezni. (MTI)
1989. május 25., csütörtök 18:29
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Vegyészmérnök jeligére az alábbi kérdést szeretném föltenni. Valahogy én is szeretnék hozzájárulni annyi kérdésözön hangzik el, hogy hogyan lehetne megjavítani a magyar gazdaságot. Hát elsősorban az én nézetem szerint valamiképpen a megtermelt érték, mégpedig az eladható érték növelésére volna szükség. Muzeális értékű vagy állapotú gyáraink pillanatnyilag 80 %-ában erre alkalmatlanok, eladhatatlanok a termékeink. Javasolom, hogy külfüldi tőkések Magyarországon alakítsanak vállalatokat, hozzanak menedzsereket, 100 %-os külföldi tőkévjel És minél több volna ezekből, annál több eladható árunk lenne az országnak, legalábbis az áru egy része, és azonkivül a munkásságot foglalkoztatnák. Ugyanakkor a menedzserek tapasztalatokkal is rendelkeznének. megteremtődne az a korszerű gyáripar, amire csak a külföldi tőkés és a külföldi menedzser képes. Ne most ennek a megvalósítására leginkább a szabaddemokraták, a jogászok, és a jogállam segítségével kialakított valamiféle: törvényrendszer megvalósítását tartanám a leghelyesebbnek. Kíváncsi volnék a véleményemre, tehát 100 %-os külföldi tőkés; vállalatok minnél nagyobb számú megjelenéséének a lehetőségére Vadász János úr szíveskedne a hallgatók üzenetében válaszolni hogy az mennyire..."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|