|
|
|
|
Bős- Nagymaros (2.rész)
|
A pozsonyi Pravdában és az Új Szóban közölt szlovák érvelés ezzel szemben az egész létesítményt elsősorban ökológiai célú vállalkozásnak minősíti, arra hivatkozva, hogy a környező területek árvízvédelmét szolgálja. Vladimir Lokvenc, a vízlépcsőrendszer csehszlovák kormánybiztosa kétségbe vonta Magyarország jogát, hogy Csehszlovákia beleegyezése nélkül elálljon a közös beruházásról kötött szerződéstől. (A magyar kormány üléséről kiadott közlemény nem is a szerződés egyoldalú felmondásáról szól, hanem annak módosításáról folytatandó tárgyalási szándékot hangsúlyozza. ) Az nyilvánvaló, amennyiben Magyarország a nagymarosi vízlépcső elhagyása mellett döntene, sem Csehszlovákia, sem Ausztria nem tekinthet el jogos kárának megtérítésétől, amelyet azonban a károsult félnek kell bizonyítania. A pozsonyi sajtó már korábban - nemcsak a tárgyalások elébe vágva, de még a magyar kormány szombati döntése előtt - hangoztatta, hogy Csehszlovákia 27 milliárd korona kártérítésre tart igényt, ha nem épülne fel a nagymarosi víztározó. A nagymarosi vízilépcső elhagyására és felépítésére egyaránt van esély. Éppen a következő két hónapban elvégzendő vizsgálatoktól és tárgyalásoktól függ, melyik lehetőség felé billen a mérleg nyelve. Becslések szerint Csehszlovákia eddig 11 milliárd koronát fordított a vizlépcsőrendszer építésére. A szakértőknek nem lesz könnyű megállapítaniuk a tényleges kár mértékét, ami főként abból ered, hogy a nagymarosi vízerőmű nélkül a bősi turbinák csak folyamatos üzemben működtethetők, és lehetetlenné válik a csúcsrajáratás. Amennyiben a vízlépcsőrendszer magyar szakasza egy részének elhagyása reális lehetőségként felmerül, tisztázandó például, hogy az eddig 50-50 százalékos magyar-csehszlovák tulajdonosi megoszlás fenntartható-e, vagy milyen arányban módosuljon. Ausztriával talán azért tűnik könnyebbnek a megegyezés, mert nem államközi, hanem vállalatok között létrejött magánjogi szerződésekről van szó. Az építésben részt vevő osztrák vállalkozók eddig mintegy 800 millió schillinget használtak fel abból a kormánygaranciával, 18 osztrák bank által nyújtott hitelből, amellyel az 1996-tól esedékes magyarországi villamosenergia szállításokat megelőlegezték. Wolfgang Schüssel osztrák gazdasági miniszter 1,5 milliárd schillingre becsülte azt a kárt, amely az osztrák vállalatokat érné, ha Magyarország lemondana a nagymarosi erőmű felépítéséről. S hogy a helyzet nem egyszerű, azt jelzi egyebek között: az Osztrák Gyáriparosok Szövetsége igen határozott hangvételű nyilatkozatban követeli a teljes kártérítést. +++ Szücs D. Gábor,MTI-PRESS
1989. május 18., csütörtök 11:05
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Vegyészmérnök jeligére az alábbi kérdést szeretném föltenni. Valahogy én is szeretnék hozzájárulni annyi kérdésözön hangzik el, hogy hogyan lehetne megjavítani a magyar gazdaságot. Hát elsősorban az én nézetem szerint valamiképpen a megtermelt érték, mégpedig az eladható érték növelésére volna szükség. Muzeális értékű vagy állapotú gyáraink pillanatnyilag 80 %-ában erre alkalmatlanok, eladhatatlanok a termékeink. Javasolom, hogy külfüldi tőkések Magyarországon alakítsanak vállalatokat, hozzanak menedzsereket, 100 %-os külföldi tőkévjel És minél több volna ezekből, annál több eladható árunk lenne az országnak, legalábbis az áru egy része, és azonkivül a munkásságot foglalkoztatnák. Ugyanakkor a menedzserek tapasztalatokkal is rendelkeznének. megteremtődne az a korszerű gyáripar, amire csak a külföldi tőkés és a külföldi menedzser képes. Ne most ennek a megvalósítására leginkább a szabaddemokraták, a jogászok, és a jogállam segítségével kialakított valamiféle: törvényrendszer megvalósítását tartanám a leghelyesebbnek. Kíváncsi volnék a véleményemre, tehát 100 %-os külföldi tőkés; vállalatok minnél nagyobb számú megjelenéséének a lehetőségére Vadász János úr szíveskedne a hallgatók üzenetében válaszolni hogy az mennyire..."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|