|
|
 |
|
 |
Bős-Nagymaros - csehszlovák sajtóvisszhang (2. rész)
|
Az újság idézte Szántótól azt is, hogy ő már korábban
figyelmeztetett arra, a vízlépcső körül politikai és nem szakmai
vita folyik. A lap külön kiemelte, hogy ,,Nagymaros lakosai a
sajtónak nyilatkozva az építkezés befejezése mellett foglalnak
állást és csodálkozásukat fejezik ki a hivatalos helyek
ellentmondásos nyilatkozatai felett,,. A Rudé Právo végül a Népszava
írását tartotta érdemesnek ismertetni, kiemelve, hogy a lap utalt
azokra a nehézségekre, amelyek a leállítás miatt adódhatnak az
érdekelt szomszédos országokkal.
A többi prágai lap szintén vezető helyen közölte a szlovák és a
csehszlovák kormány állásfoglalásait és kisebb-nagyobb terjedelemben
lényegében a Rudé Právohoz hasonlóan számolt be a magyarországi
visszhangról. A csehszlovák szakszervezetek lapja, a Práce
megszólaltatta a vízlépcsőrendszer csehszlovák kormánybiztosát,
Vladimir Lokvencet is. Ő nyilatkozatában egyebek között azt
hangsúlyozta, hogy bár a budapesti kormánynak teljes mértékben joga
van dönteni a saját területén lévő dolgokról, a nagymarosi
munkálatok felfüggesztése olyan egyoldalú lépés, amely végső
következményében kétségessé teszi a közös vállalatok létrehozását
is. Lokvenc a csehszlovák sajtóban már megjelent más
megnyilatkozásokhoz hasonlóan az 1969-es bécsi konvenció 57.
cikkelyére hivatkozott, amely szerint kölcsönös egyetértés nélkül az
egyik fél ideiglenesen sem függesztheti fel a szerződés
teljesítését. Szerinte Magyarország abban az esetleges szándékában,
hogy elálljon a szerződéstől, felmondja, vagy megszüntesse azt, nem
támaszkodhat más nemzetközi jogi dokumentumra. Lokvenc azt is
hangsúlyozta, hogy a vízlépcsőrendszer fele-fele arányban közös
vagyon, ezért arról közösen kell dönteni. A kormánybiztos végül
kijelentette, hogy a leállítás esetén Csehszlovákia természetesen
követelné minden kárának a megtérítését a két ország által kötött
szerződés 26. cikkelyének 2. C pontja alapján. +++
1989. május 16., kedd 11:37
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Vegyészmérnök jeligére az alábbi kérdést szeretném föltenni. Valahogy én is szeretnék hozzájárulni annyi kérdésözön hangzik el, hogy hogyan lehetne megjavítani a magyar gazdaságot. Hát elsősorban az én nézetem szerint valamiképpen a megtermelt érték, mégpedig az eladható érték növelésére volna szükség. Muzeális értékű vagy állapotú gyáraink pillanatnyilag 80 %-ában erre alkalmatlanok, eladhatatlanok a termékeink. Javasolom, hogy külfüldi tőkések Magyarországon alakítsanak vállalatokat, hozzanak menedzsereket, 100 %-os külföldi tőkévjel És minél több volna ezekből, annál több eladható árunk lenne az országnak, legalábbis az áru egy része, és azonkivül a munkásságot foglalkoztatnák. Ugyanakkor a menedzserek tapasztalatokkal is rendelkeznének. megteremtődne az a korszerű gyáripar, amire csak a külföldi tőkés és a külföldi menedzser képes. Ne most ennek a megvalósítására leginkább a szabaddemokraták, a jogászok, és a jogállam segítségével kialakított valamiféle: törvényrendszer megvalósítását tartanám a leghelyesebbnek. Kíváncsi volnék a véleményemre, tehát 100 %-os külföldi tőkés; vállalatok minnél nagyobb számú megjelenéséének a lehetőségére Vadász János úr szíveskedne a hallgatók üzenetében válaszolni hogy az mennyire..."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|