|
|
|
|
Hargitai-interjú
|
Információs fórum BBC - Hargitai-interjú London, 1989. május 13. ------------------ Leírva: 1989. május 14. (Iván Zoltán) Panoráma Tegnap ért véget Londonban az Információs Fórum, amelynek keretében helsinki egyezményt aláíró 35 ország diplomatái és újságírói az információáramlás szabadságának kérdésköréről tárgyaltak. Mint ismeretes, záródokumentum, sőt közös zárónyilatkozat elfogadása nélkül fejeződött be a fórum. Milyen jelentőséget tulajdonít ennek Hargitai Zsuzsa, a magyar küldöttség egyik hivatásos diplomata tagja: - Amikor az Információs Fórum mandátumát kidolgoztuk ez év januárjában Bécsben, akkor eleve abban egyeztek meg ott a diplomaták - az újságírók tudta nélkül -, hogy a fórumnak nem lesz célja, hogy záródokumentumot dolgozzon ki. Nem lehetett ez a cél azért sem, mert túlságosan közel volt ez a fórum időben Bécshez, s új kötelezettségek kidolgozása irreálisnak mutatkozhatott volna itt, Londonban. Hozzáteszem még azt, hogy az Információs Fórum négy hétig tartott, s hát, közel hetven javaslatot terjesztettek be hivatalos képviselők és újságírók. Ebben a technológiai-transzferen keresztül az akkreditálás határidején át audiovizuális programcserék is szerepeltek. Mégis azonban az osztrák küldöttség kezdeményezte, hogy esetleg egy zárókommünikét dolgozzunk itt ki. Nyugati részről az alapmegközelítés az volt, hogy egy záródokumentumban, akár egy zárókommünikében is szerepelnie kell egy kitételnek arról, hogy a résztvevő államok megerősítik, teljes mértékben végrehajtják a bécsi kötelezettségeiket. A nyugati számára ez egy "sine qua non" volt, szovjet részről is - bizonyára tudja - kijelentették, hogy ők a maguk részéről teljes mértékben végre kívánják hajtani a bécsi megegyezést. (folyt.)
1989. május 13., szombat
|
Vissza »
|
|
Hargitai-interjú - 1. folyt.
|
Hogy miért nem került sor egy zárókommüniké kiadására, elsősorban ezt ennek a kulcsmondatnak tudnám be. Ugyanis egy ország - Románia - képviselője bejelentette, hogy ők ezt nem tudják elfogadni. Az indoklás az volt, hogy azért nem, mert az Információs Fórum mandátumában nem szerepel ilyen kitétel, hogy ezt nekünk meg kell erősíteni. Négy hét telt el jó légkörben, a delegációk már az első napokban megígérték, hogy ők kerülni fogják a konfrontációt. Ez sikerült is, nemcsak hála nekik, hanem hála az újságíróknak is. Nem volt érdemes a fórum végén egy több éjszakán át tartó szerkesztői munkába fogni csak azért, hogy itt megszülessen egy rövid záróközlemény. Más lehet a helyzet Párizsban - talán majd erre is kitérünk -, ahol az emberi jogokról, humanitárius kapcsoltokról lesz szó, és ahol a végrehajtás még nagyobb szerepet játszik, és ahol már csak hivatalos kormányképviselők vesznek részt. Én a magam részéről nem tartom katasztrófának. Katasztrófának azt tartottam volna, hogyha az az 1967-68-as javaslat, amit itt beterjesztettek Londonban, ez elveszett volna, ez nem fog megtörténni. - De említette, hogy közel 70 javaslatot terjesztettek elő részben a hivatásos diplomaták, részeben pedig az újságírók. Olyan javaslatok szerepeltek ezek között, mint például a vízum-kérdés rendezése, vagy amelyet keleti és nyugati újságírók egyaránt szorgalmaztak, de ugyanitt szerepelt a technológia átadásának kérdése is. Történt valami konkrét haladás ez ügyben? - A vízum és az akkreditálás kérdésében, amelyik a legközvetlenebbül érintheti az újságírókat, nagyon-nagyon óvatos tapogatózás volt az Információs Fórumon. Tudomásom szerint kelet-európai országok, köztük Magyarország nyilvánították ki ezt a szándékukat, hogy ők lépni szeretnének ezen a területen. Legyen az egyszeri belépési vízum, legyen az többszöri belépésre feljogosító vízum. Erre - enyhén fogalmazva - a nyugati országok nem reagáltak. (folyt.)
1989. május 13., szombat
|
Vissza »
|
|
Hargitai-interjú - 2. folyt.
|
A másik dolog a technológiai transzfer, ami a figyelem középpontjában volt, különösen a fórum második szakaszában. Én már azt - nézze - eredménynek tartom, hogy a fórum utolsó napján odajött hozzám egy brit szakértő és a fülembe sugta, hogy továbbra is nyomják ezt a témát, ennek van perspektívája. Másik eredménynek tartom, hogy ugyan nem szerepel a cocom-lista, mint olyan fogalom egy javaslatban, amelyet Magyarország nagyon magasra értékel, de mégis szó van arról benne, hogy a technológiák cseréje, lehetséges technológiai közös programok, ilyen közös vállalkozások jöhetnek létre, és ezt a javaslatot három országcsoportban részt vevő országok nyújtották be, többek között: NSZK, Olaszország, Svájc, Ausztria. Tehát ilyen értelemben én tapasztaltam előrehaladást. - A másik érdekes dolog a fórumon, s nemzetközi konferencián most első ízben történt meg, hogy a kelet-európai küldöttségek nem egységes csoportként, tömbként léptek fel, hanem különböző álláspontot fejtettek ki a küldöttek. Várható-e az ön által is említett párizsi fórumon, amelyen az emberi jogokkal fognak foglalkozni majd a hivatásos diplomaták, hogy ugyanilyen megközelítést tapasztalhatunk a kelet-európai küldöttségek részéről? - Tolerancia tapasztalható feltétlenül a Varsói Szerződés csoportjában, amikor arról van szó, hogy véleményt egyeztessünk, és a jelszó az, hogy a lehetséges, a megoldásra megérett, a lehetséges területeken lépjünk fel együtt. Ez történt meg, amikor például a magyarok a lengyelekkel együtt itt egy javaslatot terjesztettek be. Emberi jogi kérdések konkrétabbak lesznek, végrehajtás-orientáltabbak. Ott is ezen az alapon fogunk fellépni. Új volt viszont, hogy nyugati részről sem volt tömbközi megközelítés a maga klasszikus értelmében. Inkább láthattunk egy, a korábbiaknál sokkal egységesebb EGK-fellépést, amelyhez aztán csatlakozott a többi NATO-állam is, látván, hogy itt a nyugati egység is meg fog bomlani. (folyt.)
1989. május 13., szombat
|
Vissza »
|
|
Hargitai-interjú 3. folyt.
|
A semlegesek - miután nem volt szó kötelezettségvállalások kidolgozásáról - ők maguk sem mint csoport léptek fel, hanem mint egyes országok. Én mindenesetre várom azt, hogy ez a tendencia erősödni fog. Ennek első állomása lehet Párizs, és aztán Helsinkiben kell megnézni, hogy hogyan alakul ez a csoportközi viszony. - Köszönöm szépen Hargitai Zsuzsa. +++
1989. május 13., szombat
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Vegyészmérnök jeligére az alábbi kérdést szeretném föltenni. Valahogy én is szeretnék hozzájárulni annyi kérdésözön hangzik el, hogy hogyan lehetne megjavítani a magyar gazdaságot. Hát elsősorban az én nézetem szerint valamiképpen a megtermelt érték, mégpedig az eladható érték növelésére volna szükség. Muzeális értékű vagy állapotú gyáraink pillanatnyilag 80 %-ában erre alkalmatlanok, eladhatatlanok a termékeink. Javasolom, hogy külfüldi tőkések Magyarországon alakítsanak vállalatokat, hozzanak menedzsereket, 100 %-os külföldi tőkévjel És minél több volna ezekből, annál több eladható árunk lenne az országnak, legalábbis az áru egy része, és azonkivül a munkásságot foglalkoztatnák. Ugyanakkor a menedzserek tapasztalatokkal is rendelkeznének. megteremtődne az a korszerű gyáripar, amire csak a külföldi tőkés és a külföldi menedzser képes. Ne most ennek a megvalósítására leginkább a szabaddemokraták, a jogászok, és a jogállam segítségével kialakított valamiféle: törvényrendszer megvalósítását tartanám a leghelyesebbnek. Kíváncsi volnék a véleményemre, tehát 100 %-os külföldi tőkés; vállalatok minnél nagyobb számú megjelenéséének a lehetőségére Vadász János úr szíveskedne a hallgatók üzenetében válaszolni hogy az mennyire..."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|