|
|
|
|
Németh Miklós nyilatkozata (4. rész)
|
- Egyházpolitikánk fontos törekvése, hogy az állam és az egyházak szétválasztásával biztosítsuk az egyházak teljes önállóságát és függetlenségét, korlátozásoktól mentes szabad működésüket, s az így megalapozott egyenrangú partneri viszonyra építve tovább fejlesszük sokoldalú együttműködésünket. Ezzel összhangban meg kell szüntetnünk azokat a hatósági jogköröket és az olyan államigazgatási eszközök alkalmazását, amelyek az egyházak belső életébe való beavatkozást, autonómiájuk megsértését, esetenként szabályozás helyett korlátozást jelenthetnek. Hogyan szervezhetnék meg a hívők mint állampolgárok a maguk érdekeinek közéleti érvényesítését? - Hazánkban ma megoldatlan az egyházak, felekezetek (mint intézmények), és a vallásos állampolgárok hitükből fakadó érdekeinek képviselete és érvényesítése. Kívánatos, hogy az említett intézményi és állampolgári érdekek megjelenjenek közéletünkben, és minél közvetlenebb hatást gyakoroljanak a törvényhozó és végrehajtó hatalomra. Javasoljuk, hogy érdekfeltáró, érdekegyeztető, érdekérvényesítő, tanácsadó, koordináló szerepkörrel jöjjön létre egy Országos Vallásügyi Tanács. Pontos hatás- és feladatkörére, működési rendjére, összetételére a magyarországi egyházak, felekezetek, vallásos egyesületek vezetőivel történő körültekintő egyeztetés után teszünk javaslatot. Ön Nagymarosról mint egy elavult gazdasági modellről és egy meghaladásra ítélt döntési rendszer szimbólumáról beszélt. Hogyan foglal majd állást a Bős-Nagymaros kérdésében a közelgő kormányülésen? - Nagy vita lesz. Valószínű több fordulóban. Nemzetközi egyeztetés is szükséges. A körülmények mérlegelésében még nem jutottam végső következtetésre, de egyet kijelenthetek: ha ez a következtetés a leállítás lesz, akkor azt is vállalom. (MTI)
1989. május 14., vasárnap 17:30
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Vegyészmérnök jeligére az alábbi kérdést szeretném föltenni. Valahogy én is szeretnék hozzájárulni annyi kérdésözön hangzik el, hogy hogyan lehetne megjavítani a magyar gazdaságot. Hát elsősorban az én nézetem szerint valamiképpen a megtermelt érték, mégpedig az eladható érték növelésére volna szükség. Muzeális értékű vagy állapotú gyáraink pillanatnyilag 80 %-ában erre alkalmatlanok, eladhatatlanok a termékeink. Javasolom, hogy külfüldi tőkések Magyarországon alakítsanak vállalatokat, hozzanak menedzsereket, 100 %-os külföldi tőkévjel És minél több volna ezekből, annál több eladható árunk lenne az országnak, legalábbis az áru egy része, és azonkivül a munkásságot foglalkoztatnák. Ugyanakkor a menedzserek tapasztalatokkal is rendelkeznének. megteremtődne az a korszerű gyáripar, amire csak a külföldi tőkés és a külföldi menedzser képes. Ne most ennek a megvalósítására leginkább a szabaddemokraták, a jogászok, és a jogállam segítségével kialakított valamiféle: törvényrendszer megvalósítását tartanám a leghelyesebbnek. Kíváncsi volnék a véleményemre, tehát 100 %-os külföldi tőkés; vállalatok minnél nagyobb számú megjelenéséének a lehetőségére Vadász János úr szíveskedne a hallgatók üzenetében válaszolni hogy az mennyire..."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|