|
|
|
|
A Magyar Agrártudományi Egyesület álláspontja az MSZMP agrárpolitikai koncepciójáról (2. rész) (OS)
|
Az agrárvertikum felépítettsége, kapcsolati és érdekképviseleti rendszere eltorzult. Sok a közbenső felvásárló, feldolgozó, forgalmazó szervezet, s tevékenységük miatt a nyersanyagtermelő és a fogyasztó jár a legrosszabbul. Súlyos tehereként nehezednek mezőgazdaságunkra a különféle monopol szervezetek; működjenek akár az ágazaton belül, akár kívül. Napjainkban már szinte elviselhetetlen az agrárolló nyílása, amelyen ágazatunk költségvetési támogatása nem sokat enyhít. Tudnunk kell, hogy az ipar lényegesen több támogatást kap a költségvetésből, mint a mezőgazdaság, mégis a közhiedelemben a mezőgazdaság ,,túltámogatása,, él. Nem hallgathatjuk el, hogy a koncepció nem értékeli súlyának megfelelően a mezőgazdaság szocialista nagyüzemi rendszerének jelentőségét, azokat az eredményeket, amelyeket a parasztság és a falu életében elért, illetve amelyeknek egész társadalmunk hasznát látta. Rá kellene mutatni, hogy mikor és miért következtek be a nagyüzemek fejlődésében azok a törések, amelyek nemcsak drágították, hanem sokszor hátráltatták is a termelést (a különböző szövetkezettípusok elhanyagolása, a szövetkezetek egy részének meggondolatlan egyesítése, az adminisztratív apparátus túlzott felduzzasztása stb.). Rá kellett volna mutatnia a koncepciónak arra is, hogy a mezőgazdasági nagyüzemekben alig érvényesül a tulajdonosi szemlélet, felelősségérzet, vállalkozó szellem. Elvárjuk a koncepciótól, hogy embmerközpontú legyen. Célja csakis a dolgozók anyagi, erkölcsi szintjének, életszínvonalának szociális, kulturális ellátottságának folyamatos emelése lehet. E céloktól elválaszthatatlan a korszerű falupolitika kialakítása, nem kevésbé az agrárágazat társadalmi elismertségének helyreállítása és fenntartása. Ez a koncepció azonban csak akkor hozhatja meg a várt sikert, ha beágyazódik az egész politikai és gazdasági reformfolyamatba. A külön agrárpolitikai koncepció ugyanis azt az érzetet kelti a közvéleményben, mintha az agrárpolitikában nagyobb gondok lennének, mint a gazdaság- és társadalompolitika egészében. Társadalmilag egyértelműen rögzíteni kellene, hogy az MSZMP vállalja a parasztság és az agrárértelmiség több mint egymilliós táborának érdekképviseletét, hozzászámítva a mezőgazdasági termeléssel kiegészítő tevékenységként foglalkozó további egymillió dolgozóét is. (folyt.köv.)
1989. május 13., szombat 20:16
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Vegyészmérnök jeligére az alábbi kérdést szeretném föltenni. Valahogy én is szeretnék hozzájárulni annyi kérdésözön hangzik el, hogy hogyan lehetne megjavítani a magyar gazdaságot. Hát elsősorban az én nézetem szerint valamiképpen a megtermelt érték, mégpedig az eladható érték növelésére volna szükség. Muzeális értékű vagy állapotú gyáraink pillanatnyilag 80 %-ában erre alkalmatlanok, eladhatatlanok a termékeink. Javasolom, hogy külfüldi tőkések Magyarországon alakítsanak vállalatokat, hozzanak menedzsereket, 100 %-os külföldi tőkévjel És minél több volna ezekből, annál több eladható árunk lenne az országnak, legalábbis az áru egy része, és azonkivül a munkásságot foglalkoztatnák. Ugyanakkor a menedzserek tapasztalatokkal is rendelkeznének. megteremtődne az a korszerű gyáripar, amire csak a külföldi tőkés és a külföldi menedzser képes. Ne most ennek a megvalósítására leginkább a szabaddemokraták, a jogászok, és a jogállam segítségével kialakított valamiféle: törvényrendszer megvalósítását tartanám a leghelyesebbnek. Kíváncsi volnék a véleményemre, tehát 100 %-os külföldi tőkés; vállalatok minnél nagyobb számú megjelenéséének a lehetőségére Vadász János úr szíveskedne a hallgatók üzenetében válaszolni hogy az mennyire..."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|