|
|
 |
|
 |
A Vásárhelyi Pál Társaság nyilatkozata Bős-Nagymarosról (3. rész) (OS)
|
- nem felel meg a valóságnak, hogy az építés leállítása
gazdasági erőforrásokat szabadíthat fel más egyéb, társadalmilag
valóban indokolt (lakásépítés, szociális és egészségügyi) célokra
fordítható, mivel
a/ a folyamatban levő építési munkákat mindenképpen be kell
fejezni, mert rosszabb állapotot nem hagyhatunk, mint amilyen a
kezdés előtti volt.
Ez is pénzbe kerül;
b/ az osztrák vállakozók megelőlegezésben csak építenek és nem
hiteleznek számunkra, így a hitelállomány nem szabadul fel,
vízépítőipari kapacitás pedig nem alkalmas és nem csoportosítható át
út-, vasút- vagy kórházépítésre;
c/ leállítás esetén elkerülhetetlen szerződő partnereink részére
bizonyos mértékű kártérítés megfizetése, ami a legkezdvezőbb esetben
is több tízmilliárd forinttal meghaladja a továbbépítés költségeit;
- a földrengés-veszéllyel kapcsolatos legújabb rémhírek nem
felelnek meg a valóságnak. Minden érdeklődő lehetőséget kapott, hogy
ellenőrizze a nagymarosi vízlépcső geotechnikai vizsgálatainak
dokumentációját. A helyszíni szemlére 1989. április 8-án került sor,
amelyen hitelt érdemlően bebizonyosodott, hogy a feltárásokat az
ezzel megbízott szakemberek alaposan végezték el. A napvilágra
került Duna-meder törésvonalai, amelyekről már évtizedek óta
tudomása volt a kutatóknak, pontosan a feltárófúrások alapján
számított helyen érik el a felszínt. A kőzetek elhelyezkedése és
minősége a vártnak megfelelő. Az a hely, ahol a vízlépcső építése
megkezdődött, nem földrengésveszélyesebb hazánk más vidékeinél;
- A Budapest-Bécs világkiállítás tervezett megrendezése nem
ellentétes a vízlépcsőrendszer megvalósításával. A világkiállítás
eredményességét a vízlépcsőrendszerrel együtt kiépülő
infrastruktúra, valamint a külkereskedelmi fizetési mérlegre
gyakorolt pozitív hatás külön is elősegítheti. A nagymarosi
vízlépcső megvalósításával a jó osztrák-magyar együttműködést
példázva zárkóztathatják fel érintett Duna-szakaszunkat az osztrák
vízlépcsőzött szakaszok kultúráltságához. A két fővárost
összekapcsoló vizi út és közvetlen térsége - a tervezett szigetközi
idegenforgalmi fejlesztésekkel, Győr, Esztergom és
Visegrád-Nagymaros vonzáskörzetével - minden bizonnyal a
jelenleginél nagyobb szerepet kaphat a világkiállítás
megrendezésében is. (folyt. köv.)
1989. május 12., péntek 18:42
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Vegyészmérnök jeligére az alábbi kérdést szeretném föltenni. Valahogy én is szeretnék hozzájárulni annyi kérdésözön hangzik el, hogy hogyan lehetne megjavítani a magyar gazdaságot. Hát elsősorban az én nézetem szerint valamiképpen a megtermelt érték, mégpedig az eladható érték növelésére volna szükség. Muzeális értékű vagy állapotú gyáraink pillanatnyilag 80 %-ában erre alkalmatlanok, eladhatatlanok a termékeink. Javasolom, hogy külfüldi tőkések Magyarországon alakítsanak vállalatokat, hozzanak menedzsereket, 100 %-os külföldi tőkévjel És minél több volna ezekből, annál több eladható árunk lenne az országnak, legalábbis az áru egy része, és azonkivül a munkásságot foglalkoztatnák. Ugyanakkor a menedzserek tapasztalatokkal is rendelkeznének. megteremtődne az a korszerű gyáripar, amire csak a külföldi tőkés és a külföldi menedzser képes. Ne most ennek a megvalósítására leginkább a szabaddemokraták, a jogászok, és a jogállam segítségével kialakított valamiféle: törvényrendszer megvalósítását tartanám a leghelyesebbnek. Kíváncsi volnék a véleményemre, tehát 100 %-os külföldi tőkés; vállalatok minnél nagyobb számú megjelenéséének a lehetőségére Vadász János úr szíveskedne a hallgatók üzenetében válaszolni hogy az mennyire..."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|