|
|
|
|
Bős-Nagymaros - szlovákiai lapok (2. rész)
|
Jaroslav Husarik az építkezés leállításának a csehszlovák népgazdaságra gyakorolt hatásáról szólva hangsúlyozta, hogy a bősi vízierőművet csúcsjáratásra tervezték, ami lehetetlenné válna ha a nagymarosi tározó nem készülne el. A csehszlovák népgazdaságot emiatt mintegy huszonhét milliárd korona veszteség érné, s az elvesztett energiamennyiség pótlása mintegy négyszáz megawatt kapacitású új energetikai mű építését tenné szükségessé, hozzávetőleg 1,75 milliárd korona költséggel. A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszert közös csehszlovák-magyar beruházásként tervezték, így a nagymarosi erőmű is fele részben csehszlovák vagyon. Amennyiben a magyar fél egyoldalúan leállítaná a nagymarosi erőmű építését, a csehszlovák fél kénytelen lesz az érvényes szerződés értelmében eljárni és ragaszkodni a kár megtérítéséhez. A minisztériumi igazgató azt is megjegyezte, a bősi erőművet arra tervezték, hogy a nagymarosival közösen állítsa elő a villamosenergiát. Ha tudták volna, hogy a nagymarosi rész esetleg nem készül el, a felvízcsatornát, a turbinák számát kisebbre, illetve kevesebbre tervezték volna és háromszáz hektárral kevesebb lett volna az igénybe vett mezőgazdasági földterület is. Husarik felhívta a figyelmet, hogy a nagymarosi létesítmény elmaradásával Szaptól Budapestig változatlanok maradnának a hajózási feltételek, a Duna medrének mélysége nem érné el a Duna-bizottság által javasolt 3,5 métert. Ennek következtében a csehszlovák Duna-hajózási vállalat is anyagi kárt szenvedne - jelentette ki a minisztériumi igazgató. Nyilatkozatában beszélt arról is, hogy a magyarországi szakasz meg nem épülése kedvezőtlenül befolyásolná a Vág, a Garam és az Ipoly szabályozását, ezeknél már most olyan munkálatok folynak, amelyek számolnak azzal, hogy a nagymarosi erőmű a tervezett mértékben felduzzasztja a vízszintet. (folyt.)
1989. május 12., péntek 14:40
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Vegyészmérnök jeligére az alábbi kérdést szeretném föltenni. Valahogy én is szeretnék hozzájárulni annyi kérdésözön hangzik el, hogy hogyan lehetne megjavítani a magyar gazdaságot. Hát elsősorban az én nézetem szerint valamiképpen a megtermelt érték, mégpedig az eladható érték növelésére volna szükség. Muzeális értékű vagy állapotú gyáraink pillanatnyilag 80 %-ában erre alkalmatlanok, eladhatatlanok a termékeink. Javasolom, hogy külfüldi tőkések Magyarországon alakítsanak vállalatokat, hozzanak menedzsereket, 100 %-os külföldi tőkévjel És minél több volna ezekből, annál több eladható árunk lenne az országnak, legalábbis az áru egy része, és azonkivül a munkásságot foglalkoztatnák. Ugyanakkor a menedzserek tapasztalatokkal is rendelkeznének. megteremtődne az a korszerű gyáripar, amire csak a külföldi tőkés és a külföldi menedzser képes. Ne most ennek a megvalósítására leginkább a szabaddemokraták, a jogászok, és a jogállam segítségével kialakított valamiféle: törvényrendszer megvalósítását tartanám a leghelyesebbnek. Kíváncsi volnék a véleményemre, tehát 100 %-os külföldi tőkés; vállalatok minnél nagyobb számú megjelenéséének a lehetőségére Vadász János úr szíveskedne a hallgatók üzenetében válaszolni hogy az mennyire..."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|