|
|
|
|
Országgyűlés - első nap (23. rész)
|
S bár a 70-es évtized végén az akkori vezetés ezt az ellentmondást felismerte, még mindig azt hitte, hogy meg lehet védeni a teljesítménnyel nem alátámaszott életszínvonalat, hogy át lehet alakítani a termelési szerkezetet áldozatok nélkül, és meg lehet újítani a gazdaságot a politikai intézményrendszer reformja nélkül. - E súlyos tévedések nyomán és csaknem végzetes illúziók kergetése közben pedig felhalmozódott egy hatalmas adósságtömeg, ami ma óriási terhet jelent. Csaknem gúzsbaköti a kormány kezét, és számos területen kényszerpályát jelöl ki. A kormányfő adatokkal is szolgált: az adósságnak jelenleg évi 3 milliárd dollárt meghaladó összeg a törlesztési és kamatterhe. Ezen túl fizetnünk kell a tőkés importért mintegy 5,5 milliárd dollárt, ami együtt már 8,5-9 milliárd dollár kiadás. Ezzel szemben áll egy 6 milliárd dollár körüli exportbevétel. Az egyensúlyhoz hiányzó összeget csökkentheti, ha aktív az idegenforgalom egyenlege, de a többit csak újabb hitelek felvételével tudjuk kiegyenlíteni. Évente tehát fel kell vennünk 2,5-3 milliárd dollár hitelt csak azért, hogy adósságunk terheit fizetni tudjuk, és ebből fejlesztésre semmi nem jut Ez tehát az örökölt helyzet. Ezután így folytatta: - Manapság sokat hallani, hogy a jelenlegi vezetés csak akkor lehet hiteles, ha elhatárolja magát a múlt örökségétől. Amit hibának vagy bűnnek itélünk a múltból, attól valóban el kell határolni magunkat, és el is lehet Ez áll mind a politikában, mind a gazdaságban. De az örökséget nem háríthatjuk el, annak terheit még hosszú ideig cipelnünk kell Nem attól függ, kapunk-e bizalmat, hogy szavakban elhatároljuk magunkat elődeinktől, hanem attól, hogy tetteinkkel bizonyítjuk: mást akarunk és mást is csinálunk Vagyis a jelenlegi helyzetben minden felelős erőnek összefogva kell a múlt örökségét vállalni úgy, hogy ugyanakkor egyértelműen elhatároljuk magunkat a múlt hibáitól. Ez lesz a feladat a Bős-Nagymaros erőmű sorsa feletti döntés során is. Mindnyájan tudjuk: itt már rég nem csupán az erőműről van szó. Bős-Nagymaros egy meghaladásra ítélt modell szimbóluma lett. Teljesen érthetően. A hetvesen évek közepétől ugyanis a politikai vezetés megismételte az ötvenes évek gazdaságpolitikai hibáit. Sok állami nagyberuházás - amelyet a szűk pártvezetés határozott el, illetve szentesített - csődöt mondott. A bős-nagymarosi vízierőmű feletti döntés is ebbe a sorba illeszkedik. Ezt a döntést antidemokratikus módon hozták. Mindenkinek igaza van, aki ezt kifogásolja és velük együtt mondom azt, hogy végérvényesen szakítani kell ezzel a rossz döntési mechanizmussal - hangoztatta a miniszterelnök. (folyt.köv.)
1989. május 10., szerda 16:22
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Vegyészmérnök jeligére az alábbi kérdést szeretném föltenni. Valahogy én is szeretnék hozzájárulni annyi kérdésözön hangzik el, hogy hogyan lehetne megjavítani a magyar gazdaságot. Hát elsősorban az én nézetem szerint valamiképpen a megtermelt érték, mégpedig az eladható érték növelésére volna szükség. Muzeális értékű vagy állapotú gyáraink pillanatnyilag 80 %-ában erre alkalmatlanok, eladhatatlanok a termékeink. Javasolom, hogy külfüldi tőkések Magyarországon alakítsanak vállalatokat, hozzanak menedzsereket, 100 %-os külföldi tőkévjel És minél több volna ezekből, annál több eladható árunk lenne az országnak, legalábbis az áru egy része, és azonkivül a munkásságot foglalkoztatnák. Ugyanakkor a menedzserek tapasztalatokkal is rendelkeznének. megteremtődne az a korszerű gyáripar, amire csak a külföldi tőkés és a külföldi menedzser képes. Ne most ennek a megvalósítására leginkább a szabaddemokraták, a jogászok, és a jogállam segítségével kialakított valamiféle: törvényrendszer megvalósítását tartanám a leghelyesebbnek. Kíváncsi volnék a véleményemre, tehát 100 %-os külföldi tőkés; vállalatok minnél nagyobb számú megjelenéséének a lehetőségére Vadász János úr szíveskedne a hallgatók üzenetében válaszolni hogy az mennyire..."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|