|
|
|
|
Szovjet szakszervezetek - SzocIndusztrija (1. rész)
|
Tamássy Sándor, az MTI tudósítója jelenti:
Moszkva, 1989. május 1. hétfő. (MTI-tud.) - A szovjet szakszervezetek szervezeti és működési reformját sürgeti, s azt az átalakítási folyamat egyik kulcskérdésének nevezi május elsejei számában a Szocialisztyicseszkaja Indusztrija.
A szovjet ipar lapja kommentárjában - amelynek szerzője Alekszandr Auzov közgazdász - hangsúlyozza, hogy ,,a legnagyobb tömeget magáénak tudó társadalmi szervezet,, jelenlegi helyzetét őszinte elemzésnek kell alávetni. A pangás, a tespedés időszakában - írja - találó jelzővel illették a szovjet szakszervezeteket: olyan nagymamához hasonlították, aki sokat tesz-vesz a családban, mindenbe belekotnyeleskedik, de végül senki sem hallgat rá. Azóta, hogy a szakszervezetek áttértek az automatikus tagdíjbeszedésre, sokak számára még ködösebbé vált szerepük a társadalomban. A szovjet szakszervezetek a lap értékelése szerint nem feleltek meg vállalt kötelezettségeiknek, a dolgozók érdekeiről való ,,gondoskodás,, átdolgozott szombatokat, indokolatlan túlmunkákat, ünnepnapok áthelyezését vonta maga után. A szovjet szaktanács választási platformjában számos célt tűzött maga elé, de ezek közül egyik sem vonatkozik az önálló tevékenységre, s habár a szakszervezetek készek mindenre vállalkozni, de csak a ,,támogatás, hozzájárulás, elősegítés,, szavak szabta keretek között. El kell ismerni azt a történelmi tényt, hogy a szakszervezetek szovjetunióbeli fejlődése sokkal inkább ,,torckista,, , semmint ,,leninista,, úton haladt. A totális elállamosodás az ,,államszolga,, szerepére kárhoztatta ezt a szervezetet, amely nem a dolgozók érdekeinek védelmében, hanem a nyugalom fenntartásáért, a ,,tömeges támogatás,, imitálásáért munkálkodott - emlékeztet a Szocialisztyicseszkaja Indusztrija. Utal arra is, hogy a szakszervezetek nem tudnak megbírkózni munkaközvetítési feladataikkal, s nem tudnak mit kezdeni a sztrájkokkal. A munkabeszüntetés szót nem lehet fellelni a szakszervezetek platformjában, s a munkahelyi konfliktusok gyakorlata is azt bizonyítja, hogy szakszervezeti vezetők sehol sem léptek fel közvetítőként, noha a sztrájk és a szakszervezetek szervesen összefonódó fogalmaknak számítanak az egész világon. Ugyanakkor a szovjet szaktanács elnöke a Legfelsőbb Tanácsban sokkal élesebben beszélt a karabah-hegyvidéki eseményekről, mint maga a belügyminiszter - emlékeztet Sztyepan Salajev szélsőséges állásfoglalására a szovjet napilap. (folyt.)
1989. május 1., hétfő 14:17
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Vegyészmérnök jeligére az alábbi kérdést szeretném föltenni. Valahogy én is szeretnék hozzájárulni annyi kérdésözön hangzik el, hogy hogyan lehetne megjavítani a magyar gazdaságot. Hát elsősorban az én nézetem szerint valamiképpen a megtermelt érték, mégpedig az eladható érték növelésére volna szükség. Muzeális értékű vagy állapotú gyáraink pillanatnyilag 80 %-ában erre alkalmatlanok, eladhatatlanok a termékeink. Javasolom, hogy külfüldi tőkések Magyarországon alakítsanak vállalatokat, hozzanak menedzsereket, 100 %-os külföldi tőkévjel És minél több volna ezekből, annál több eladható árunk lenne az országnak, legalábbis az áru egy része, és azonkivül a munkásságot foglalkoztatnák. Ugyanakkor a menedzserek tapasztalatokkal is rendelkeznének. megteremtődne az a korszerű gyáripar, amire csak a külföldi tőkés és a külföldi menedzser képes. Ne most ennek a megvalósítására leginkább a szabaddemokraták, a jogászok, és a jogállam segítségével kialakított valamiféle: törvényrendszer megvalósítását tartanám a leghelyesebbnek. Kíváncsi volnék a véleményemre, tehát 100 %-os külföldi tőkés; vállalatok minnél nagyobb számú megjelenéséének a lehetőségére Vadász János úr szíveskedne a hallgatók üzenetében válaszolni hogy az mennyire..."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|