|
|
|
|
Április 4-ei ünnepségek (3. rész) - Kitüntetések a parlamentben
|
A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa hazánk felszabadulásának 44. évfordulója alkalmából kitüntetéseket adományozott az állami és a társadalmi élet különböző területein dolgozóknak, valamint a fegyveres testületek tagjainak. A kitüntetettek egy csoportjának Straub F. Brunó, az Elnöki Tanács Elnöke a Parlament kupolatermében nyújtotta át az elismeréseket. Az ünnepségen megjelent Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke és Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára. Straub F. Brunó rövid beszédben köszöntötte a kitüntetetteket és a megjelent vendégeket, állami és politikai vezetőket; kifejezte örömét, hogy személyesen nyújthatja át a kitüntetéseket mindazoknak, akik azokat kimagasló művészeti és tudományos teljesítményükkel, termelési-gazdasági feladataik igényes elvégzésével, valamint a társadalom javára végzett áldozatos munkájukkal méltán megérdemelték. Emlékeztetett rá: az alkalom, az ünnepi időpont hagyományos. Ahhoz a több mint négy évtizeddel ezelőtti áprilishoz kötődik, amikor a Vörös Hadsereg kiűzte országunkból a német megszállókat és magyar kollaboránsaikat, felcsillantva a független, demokratikus Magyarország megteremtésének reményét. Kiemelte: kegyelettel emlékezünk azokra, akik életüket áldozták a fasizmus megsemmisítéséért, földünk felszabadításáért, voltak bár szovjet vagy amerikai, angol vagy román, francia, bolgár és jugoszláv állampolgárok, vagy a mi hazánk szülöttei. És kegyelettel kell, hogy emlékezzünk azokra a magyarokra is, akik katonaként értelmetlen halálra kárhoztattak, deportáltként koncentrációs táborokban pusztultak el vagy a kegyetlen háború áldozatai lettek. A felszabadulásra emlékezve nem felejhetjük el azt a szomorú tényt, hogy a becslések szerint körülbelül egymillió magyar áldozatot követelt a második világháború, azaz minden tizedik honfitársunk életét. A legnagyobbak közül valók tehát a mi áldozataink is. Mint mondotta: az évforduló mindig mérlegkészítésre késztet. Az 1945 óta magunk mögött hagyott évek sikert és kudarcot, társadalmi méretű indulatokat és megbékélést egyaránt hoztak. Utalt arra, hogy napjaink nehéz gazdasági helyzete, társadalmi feszültségei és politikai csatái jól ismertek mindenki előtt, csakúgy mint, a mögöttük húzódó okok. Aláhúzta: a mai gondok más minőségből fakadnak, mint a 44 évvel ezelőttiek. (folyt. köv.)
1989. április 4., kedd 15:04
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Vegyészmérnök jeligére az alábbi kérdést szeretném föltenni. Valahogy én is szeretnék hozzájárulni annyi kérdésözön hangzik el, hogy hogyan lehetne megjavítani a magyar gazdaságot. Hát elsősorban az én nézetem szerint valamiképpen a megtermelt érték, mégpedig az eladható érték növelésére volna szükség. Muzeális értékű vagy állapotú gyáraink pillanatnyilag 80 %-ában erre alkalmatlanok, eladhatatlanok a termékeink. Javasolom, hogy külfüldi tőkések Magyarországon alakítsanak vállalatokat, hozzanak menedzsereket, 100 %-os külföldi tőkévjel És minél több volna ezekből, annál több eladható árunk lenne az országnak, legalábbis az áru egy része, és azonkivül a munkásságot foglalkoztatnák. Ugyanakkor a menedzserek tapasztalatokkal is rendelkeznének. megteremtődne az a korszerű gyáripar, amire csak a külföldi tőkés és a külföldi menedzser képes. Ne most ennek a megvalósítására leginkább a szabaddemokraták, a jogászok, és a jogállam segítségével kialakított valamiféle: törvényrendszer megvalósítását tartanám a leghelyesebbnek. Kíváncsi volnék a véleményemre, tehát 100 %-os külföldi tőkés; vállalatok minnél nagyobb számú megjelenéséének a lehetőségére Vadász János úr szíveskedne a hallgatók üzenetében válaszolni hogy az mennyire..."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|