|
|
 |
|
 |
Aszály - sajtótájékoztató (1. rész)
|
1990. szeptember 12., szerda - Amennyiben továbbra is a
politika kerül előtérbe a mezőgazdasággal kapcsolatban - aminek
manapság számos jele mutatkozik -, akkor a szakmai eredményesség
szenved hátrányt; holott éppen ezt kellene erősíteni ahhoz, hogy a
magyar agrártermelés felszálló ágba kerüljön - ezt a meggyőződését
fejezte ki Sárossy László politikai államtitkár a Földművelésügyi
Minisztériumban szerdán megtartott sajtótájékoztatón, amelyen
alapvetően az aszállyal kapcsolatos kérdéseket elemezték, ám végül
is a beszélgetés sokkal szélesebb témakört ölelt fel. Az államtitkár
szakmai sarokpontokról szólt, amelyek a minisztérium agrárpolitikai
elveit testesítik meg. Ezek - mint mondotta - gyökeres fordulatot
jelentenek, amennyiben más tulajdonviszonyok lesznek a jellemzőek
ebben az ágazatban. Az agrárjövőt meghatározza, hogy feltétlenül meg
akarják őrizni a hazai lakossági ellátás színvonalát, és fenntartani
az exportorientációt, ezek az agrárpolitika lényeges elemei. Sárossy
László elhatárolta magát az ágazat visszafejlesztésének
lehetőségétől, mivel, mint erősítette, nem lehet megoldás, hogy az
ágazat csakis a hazai ellátással törődjön, ez feltétlenül a
versenyképesség csökkenését jelentené nemcsak hosszú hanem már rövid
távon is.
Nincs olyan szándék, hogy a jelenlegi mezőgazdasági struktúrát
szétverve, nulláról indítanák az agrártermelést a következőkben. Már
csak azért sem elképzelhető ez, mert az FM nagyon is határozott
szakmai elképzelésekkel rendelkezik a máris adott értékek
felhasználásáról, és szakmai műhelyeiben yeiben nem pártprogramok
kifejlesztésén munkálkodnak. Az agrárágazat programjának alakítását
a gazdasági racionalitás szempontjai vezetik, és ezek
megvalósításában feltétlenül tekintetbe veszik: az elmúlt
évtizedekben éppen az agrárágazatban sikerült többé-kevésbé
,,átjátszani,, azt a gazdaságpolitikát, amelyet éppen a nagyüzemi
termelők jelentős része elfogadhatatlannak ítélt, és
megvalósításánál nem volt hajlandó sorba állni. Az viszont biztos,
hogy a privatizáció egyes területeken, egyes ágazatokban erőteljes
lesz, de gyökeresen nem érinti például a nagyüzemi növénytermesztés
struktúráját. Nem látszik megengedhetőnek ugyanis, hogy a
legfontosabb növények kisparcellákba szoruljanak vissza, ez az
extenzív gyakorlat ellenkezne a világpiaci érvényesülés
szempontjaival.
Sárossy László bejelentette, hogy komolyan fontolóra vették -
esetleg világbanki támogatással - egy agrárfejlesztési pénzintézet
létrehozását, mivel a jelenlegi hitelezési gyakorlat nem megfelelő,
és ezen feltétlenül változtatni akarnak. (f.k.)
1990. szeptember 12., szerda 13:06
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Vegyészmérnök jeligére az alábbi kérdést szeretném föltenni. Valahogy én is szeretnék hozzájárulni annyi kérdésözön hangzik el, hogy hogyan lehetne megjavítani a magyar gazdaságot. Hát elsősorban az én nézetem szerint valamiképpen a megtermelt érték, mégpedig az eladható érték növelésére volna szükség. Muzeális értékű vagy állapotú gyáraink pillanatnyilag 80 %-ában erre alkalmatlanok, eladhatatlanok a termékeink. Javasolom, hogy külfüldi tőkések Magyarországon alakítsanak vállalatokat, hozzanak menedzsereket, 100 %-os külföldi tőkévjel És minél több volna ezekből, annál több eladható árunk lenne az országnak, legalábbis az áru egy része, és azonkivül a munkásságot foglalkoztatnák. Ugyanakkor a menedzserek tapasztalatokkal is rendelkeznének. megteremtődne az a korszerű gyáripar, amire csak a külföldi tőkés és a külföldi menedzser képes. Ne most ennek a megvalósítására leginkább a szabaddemokraták, a jogászok, és a jogállam segítségével kialakított valamiféle: törvényrendszer megvalósítását tartanám a leghelyesebbnek. Kíváncsi volnék a véleményemre, tehát 100 %-os külföldi tőkés; vállalatok minnél nagyobb számú megjelenéséének a lehetőségére Vadász János úr szíveskedne a hallgatók üzenetében válaszolni hogy az mennyire..."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|