|
|
 |
|
 |
- EKA-MSZMP tárgyalások - 1. folyt.
|
És valóban. Az olykor kevésbé jelentős kérdésekben való lassú,
araszoló előrehaladás - amilyennek a hétfői ülésen is tanúi
lehettünk - összeadódhat, kumulálódhat, és kikényszerítheti a
kardinális kérdésekben való döntéseket, azaz megállapodásokat is.
Elhalasztva-elnapolva, alacsonyabb szintre visszautalva egy-egy
megoldhatatlannak tűnő problémát, a tárgyaló felek nemcsak időt
nyernek, de sokszor az oly gyorsan változó valóság maga is az
érdekeltek segítségére siet.
Itt van például az MSZMP munkahelyekről való kivonulásának
tüskés és ágas-bogas kérdéskomplexuma. E téren, mint tudjuk Pozsgay
- legalábbis egyelőre - meghátrálni volt kénytelen, és bárki azt
hihetné, hogy a döntést a párt keménylegényeinek és az ellenzéknek
az összecsapása fogja eldönteni.
Lehet, hogy ez így lesz. És lehet, hogy valamiféle patthelyzet
fog állandósulni. De nem tűnik az sem kizártnak, hogy az áttörést, a
gyors megoldást valami egészen váratlan, a Nemzeti Kerekasztalon
kívüli - ilyen értelemben külső - történesnek, vagy tényezőnek lehet
majd köszönni. Mint amilyen például az az érdekes módon kellő
nyilvánosságot nem kapott tény, hogy a magyar rádión belül az
úgynevezett Politikai Adások Főszerkesztőségének kommunista
pártszervezete úgy döntött, hogy önként kivonul a munkahelyéről. E
kivonulást az alapszervezet többségében szavazta meg - néhány
tartózkodással - s ez a döntés nem azt jelenti, hogy az érintettek
kilépnének a pártból. Tagságukat megőrizve, más keretek közt fognak
részt venni munkahelyen kívül a mindennapi életben.
E döntést az teszi még fontosabbá, hogy a szóban forgó
önfeloszlató alapszervezeti gyűlésen részt vett a rádió párttikára
is, aki - most már múlt időben - tagja volt a Politikai Adások
Főszerkesztősége alapszervezetének. (folyt.)
1989. szeptember 5., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Vegyészmérnök jeligére az alábbi kérdést szeretném föltenni. Valahogy én is szeretnék hozzájárulni annyi kérdésözön hangzik el, hogy hogyan lehetne megjavítani a magyar gazdaságot. Hát elsősorban az én nézetem szerint valamiképpen a megtermelt érték, mégpedig az eladható érték növelésére volna szükség. Muzeális értékű vagy állapotú gyáraink pillanatnyilag 80 %-ában erre alkalmatlanok, eladhatatlanok a termékeink. Javasolom, hogy külfüldi tőkések Magyarországon alakítsanak vállalatokat, hozzanak menedzsereket, 100 %-os külföldi tőkévjel És minél több volna ezekből, annál több eladható árunk lenne az országnak, legalábbis az áru egy része, és azonkivül a munkásságot foglalkoztatnák. Ugyanakkor a menedzserek tapasztalatokkal is rendelkeznének. megteremtődne az a korszerű gyáripar, amire csak a külföldi tőkés és a külföldi menedzser képes. Ne most ennek a megvalósítására leginkább a szabaddemokraták, a jogászok, és a jogállam segítségével kialakított valamiféle: törvényrendszer megvalósítását tartanám a leghelyesebbnek. Kíváncsi volnék a véleményemre, tehát 100 %-os külföldi tőkés; vállalatok minnél nagyobb számú megjelenéséének a lehetőségére Vadász János úr szíveskedne a hallgatók üzenetében válaszolni hogy az mennyire..."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|