|
|
 |
|
 |
A Független Kisgazdapárt nagygyűlése Soltvadkerten - nyilatkozat a párt törekvéseiről (1. rész)
|
1989. augusztus 27., vasárnap - Az árulókat, megalkuvókat nem vállalja a párt - hangzott el a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt vasárnap Soltvadkerten tartott nyilvános nagygyűlésén. A hozzávetőleg 250 érdeklődő előtt bejelentették, hogy a Bács-Kiskun megyei vezetőség az országos választmánynál kezdeményezi: a párt határolja el magát azoktól a tagjaitól, akik segédkezet nyújtottak a Kisgazdapárt feloszlatásához, mint például Ortutay Gyula, Dobi István és társai.
A soltvadkerti nagygyűlésen Boross Imre pártfőügyész részletesen
szólt a Független Kisgazdapárt céljairól, az 1945-ös (Nagy Ferenc és
Kovács Béla nevével fémjelzett) program folytatásáról. Hardi Péter,
a párt főtitkárhelyettese a már elkészült ifjúságpolitikai és
egyházpolitikai programot ismertette, mint az erkölcsi válságból
kivezető lehetőségeket. Ádám Pál, a Bács-Kiskun megyei szervezet
ügyvezető alelnöke beszámolt egyebek között arról, hogy a Gaborják
József megyei tanácselnök által felajánlott üres irodaépületet
megtekintették és átmeneti székháznak - térítés nélkül - elfogadják,
térítés nélkül.
Boross Imre az MTI munkatársának nyilatkozott arról, hogy a
Független Kisgazdapártnak pár hét óta ugrásszerűen növekszik a
tagsága. A mostanihoz hasonló nyilvános nagygyűléseknek, amelyek e
hetekben zajlanak valószínűleg szerepe van ebben. Az országban eddig
négyszáz helyi szervezetük alakult meg, a tagok száma pedig
meghaladja a 15 ezret. Legerősebb a szervezettség a dél-alföldi
megyékben, mint például Bács-Kiskunban, de Hajdú-Bihar, Heves, Pest
és Szabolcs-Szatmár megyében is erősödnek bázisaik. Szándékuk
azonban nem a tagság gyarapítása - 1945 táján is csak hozzávetőleg
200 ezren léptek be ebbe a pártba - hanem a választók befolyásolása.
A soltvadkerti nagygyűlésen érthetően az itt legtöbbeket
foglalkoztató kérdés állt a középpontban: a párt programja szerint
mi legyen a szövetkezetekkel, a földtulajdonnal, hogyan kívánja a
párt az értékesítés és a tőkehiány gondjait megoldani. Boross Imre
hangsúlyozta: a szövetkezeteket erőszakkal feloszlatni nem szabad.
Az önkéntes szövetkezés alapelvéből kiindulva viszont a kilépni
szándékozó tagnak vissza kell adni a földet, vagy az annak valóban
megfelelő ellenértéket. Kifejtette: az ország gazdasági
talpraállásának kulcskérdése, hogy a veszteséges nagyvállalatokat -
mint például az ózdi, diósgyőri, - a költségvetés tovább ne
finanszírozza. (folyt.köv.)
1989. augusztus 27., vasárnap 20:37
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Vegyészmérnök jeligére az alábbi kérdést szeretném föltenni. Valahogy én is szeretnék hozzájárulni annyi kérdésözön hangzik el, hogy hogyan lehetne megjavítani a magyar gazdaságot. Hát elsősorban az én nézetem szerint valamiképpen a megtermelt érték, mégpedig az eladható érték növelésére volna szükség. Muzeális értékű vagy állapotú gyáraink pillanatnyilag 80 %-ában erre alkalmatlanok, eladhatatlanok a termékeink. Javasolom, hogy külfüldi tőkések Magyarországon alakítsanak vállalatokat, hozzanak menedzsereket, 100 %-os külföldi tőkévjel És minél több volna ezekből, annál több eladható árunk lenne az országnak, legalábbis az áru egy része, és azonkivül a munkásságot foglalkoztatnák. Ugyanakkor a menedzserek tapasztalatokkal is rendelkeznének. megteremtődne az a korszerű gyáripar, amire csak a külföldi tőkés és a külföldi menedzser képes. Ne most ennek a megvalósítására leginkább a szabaddemokraták, a jogászok, és a jogállam segítségével kialakított valamiféle: törvényrendszer megvalósítását tartanám a leghelyesebbnek. Kíváncsi volnék a véleményemre, tehát 100 %-os külföldi tőkés; vállalatok minnél nagyobb számú megjelenéséének a lehetőségére Vadász János úr szíveskedne a hallgatók üzenetében válaszolni hogy az mennyire..."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|