|
|
|
|
Ellenzéki Kerekasztal
|
München, 1989. június 12. (SZER, Magyar híradó) - Megegyezés után, tárgyalások előtt az Ellenzéki Kerekasztal és a felbomlóban lévő MSZMP - Kasza László kommentárja: - Abban, hogy a szombaton aláírt egyezmény alapján már holnap kezdenek tárgyalni, nyilván szerepe van annak, ami június 16-ikán történik: az 1956-os mártírok temetése napján az MSZMP bizonyítani akarja, hogy ez már nem az a párt, amely gyilkolt. A társadalom tudja, ez igenis az a párt. Az akkor is, ha - és ezt szívesen elismerjük - ha már más politikát folytat, mint korábban, vezetői nagy részét is kicserélték. És mert ez a párt annyiszor eljátszotta a bizalmat, azon sem lehet csodálkozni, hogy sokan kérdezik: őszintén gondolja-e most, valóban kész-e megosztani hatalmát, hajlandó-e egyenlő félként tárgyalni az Ellenzéki Kerekasztallal, nem próbálja-e tőrbe csalni megint csak - mint már annyiszor - politikai ellenfeleit. A jogos kérdésekre végleges választ csak az MSZMP adhat majd. Az azonban már most is bizonyossággal állítható, hogy az Ellenzéki Kerekasztal az egyedül helyes megoldást választotta, amikor tárgyalási készséget mutatott. Az MSZMP nélkül ma éppen úgy nem lehet kiutat keresni a zsákutcából, ahogy erre ez a bűnös párt önmaga szintén nem képes. A cél pedig nem lehet más, mint a társadalmat fenyegető katasztrófa elkerülése, a békés átmenet a diktatúrából a demokráciába. Az asztalra tett megállapodás, amely a tárgyalás feltételeit szabályozza - mint minden ilyen dokumentum - kompromisszum. Az Ellenzéki Kerekasztal fő engedménye az volt, hogy elfogadta kölön tárgyaló félként az MSZMP fiókszervezeteit. Ennek gyakorlati jelentősége nem nagy, mivel a tárgyalóasztalnál nincs szavazás, a döntések közös megegyezéssel születnek, így mindegy, hogy ez a tarka egyesület hol mondja el az MSZMP-t támogató véleményét. (folyt.)
1989. június 12., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Vegyészmérnök jeligére az alábbi kérdést szeretném föltenni. Valahogy én is szeretnék hozzájárulni annyi kérdésözön hangzik el, hogy hogyan lehetne megjavítani a magyar gazdaságot. Hát elsősorban az én nézetem szerint valamiképpen a megtermelt érték, mégpedig az eladható érték növelésére volna szükség. Muzeális értékű vagy állapotú gyáraink pillanatnyilag 80 %-ában erre alkalmatlanok, eladhatatlanok a termékeink. Javasolom, hogy külfüldi tőkések Magyarországon alakítsanak vállalatokat, hozzanak menedzsereket, 100 %-os külföldi tőkévjel És minél több volna ezekből, annál több eladható árunk lenne az országnak, legalábbis az áru egy része, és azonkivül a munkásságot foglalkoztatnák. Ugyanakkor a menedzserek tapasztalatokkal is rendelkeznének. megteremtődne az a korszerű gyáripar, amire csak a külföldi tőkés és a külföldi menedzser képes. Ne most ennek a megvalósítására leginkább a szabaddemokraták, a jogászok, és a jogállam segítségével kialakított valamiféle: törvényrendszer megvalósítását tartanám a leghelyesebbnek. Kíváncsi volnék a véleményemre, tehát 100 %-os külföldi tőkés; vállalatok minnél nagyobb számú megjelenéséének a lehetőségére Vadász János úr szíveskedne a hallgatók üzenetében válaszolni hogy az mennyire..."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|