|
|
 |
|
 |
A nyugatnémet honvédelmi politika
|
Köln, 1989. április 17. (Deutschlandfunk) - Gerhard Stoltenberg
volt szövetségi pénzügyminiszter meglepetésszerűen honvédelmi
miniszter lett. Ezzel kapcsolatban munkatársunk szemügyre veszi
vajon e minisztériumban a régi problémákat új lendülettel meg
lehet-e oldani?
A ma véget ért zártkörű gyűlésen a legnagyobb bonni kormánypárt, a
CDU úgy döntött, hogy a katonai szolgálatnak 1968-ban elhatározott
és ez év közepére tervezett 15 hónapról 18 hónapra való
meghosszabbítását elhalasztják. Az ezzel kapcsolatos
véleményváltozás már régebbi keletű, mert az átlagpolgár a
Szövetségi Köztársaságban nem tudta megérteni, hogy éppen a Mihail
Gorbacsov megjavított új politika és az általa felajánlott
leszerelési tárgyalások korszakában a Szövetségi Köztársaságban meg
akarják hosszabbítani a kötelező katonai szolgálat idejét.
A CDU most meghajolt az általános hangulat előtt, ezért az új
magatartásért azonban a bonni kormány nem várhat dicséretet a
polgároktól, sokkal inkább a honvédelmi eszme ellenfelei kapnak
újabb tápot, hogy a jövőben még elszántabban foglaljanak állást a
bonni kormány biztonságpolitikai indítványai ellen.
Az új honvédelmi miniszternek és volt pénzügyminiszternek ilyen
körülmények között nehéz lesz megfelelően reagálni a német
szövetségi véderő elleni újabb támadásokra.
Stoltenberg feladata lenne többek között az is, hogy újból
megjavítsa a nyugatnémet polgároknak a szövetségi véderőhöz, a
honvédelmi készséghez és a biztonság, valamint a leszerelés
politikához fűződő viszonyát.
Időközben már több NATO-tagállamban is másképp látják a
modernizálás kérdését. A Szövetségi Köztársaságban nemrég két
szakszervezet is felszólította a fiatal embereket a katonai
szolgálat tömeges megtagadására, hogy - mint e két szakszervezet
funkcionáriusai vélik - a világ politikusait gyorsabb leszerelésre
kényszerítsék.
De pontosan ez az, ami a keleti tömböt megakadályozná a gyorsabb
leszerelésben. Az SPD egyik magasrangú honvédelmi szakértője még
továbbment és követelte, hogy töröljék a rugalmas nyugati reagálás
stratégiáját, vagyis azt, hogy a Nyugat mondjon le a
rövidhatótávolságú atomrakétákról, mint elrettentő potenciálról. Az
ilyen tételek hosszabb lejáratra nem maradnak sikertelenek.
Mindenesetre sokkal nagyobb sikert ígérnek, mint a komplikált, de
mégis immár 40 éve fennálló NATO-stratégia hatásos tételei.
A polgárok világos igent vagy nemet akarnak hallani, ezt azonban az
ellenzéki pártok mindig könnyebben mondhatják ki, mint a kormányon
lévő pártok, melyeknek tekintettel kell lenniük a nemzetközi
politikához fűződő szálak ezreire.
A kormánypártoknak a sokszor népszerűtlen rendelkezések hozatalánál
is tekintettel kell lenniük a választópolgárok rokonszenvére.
A kormányon lévő CDU-nak jelenleg nem könnyű olyan témákkal
előállnia, melyeket a polgárok fontosnak és atraktívnak tartanak. A
nyugatnémet polgárok többségükben jelenleg inkább az egyszerű és
messzeható megoldásokat akarják, és ennek során nem szívesen veszik
tudomásul az ilyen megoldásokban rejlő kockázatokat. +++
1989. április 17., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|