Rendszerváltás és az MTI

	Lakásrendelet
Lakásrendelet SZER ------------- München, 1989. május 12. Magyar híradó A Fővárosi Tanács osztályvezetője néhány hete a Vasárnapi Hírek hasábjain úgy nyilatkozott, hogy azt tervezik: aki nem szociális jogosultként, hanem rokonként közvetlen hozzátartozóként jut bérlakáshoz, az vagyoni helyzetétől függően fizessen háromszoros, vagy akár ötszörös használatbavételi díjat és másfél-kétszeres lakbért. A hírt sokan találhatták - és okkal - aggasztónak. Dr. Kelemen Péter tanár aggodalmát azzal fejezte ki, hogy három napra kiköltözött egy sátorba a Jókai térre, ahol a Minisztertanácsnak és Fővárosi Tanácsnak írt beadványhoz aláírásokat is gyűjtött. Kelemen Pétert, a terézvárosi SZDSZ tagját hallják: - Közismert dolog, hogy Magyarországon kevés a lakás, jóval kevesebb lakást építenek, mint amennyi kell. Ezeket a lakásokat az állam építi, amely valaha ugye azt ígérte, hogy az embereket ellátja lakással és ennek jegyében fölözte le az emberek jövedelmét. Most, miután kiderült, hogy a lakáskérdést nem fogják megoldani, egy olyan zseniális ötlete született a Fővárosi Tanácsnak, hogy valójában a már meglévő lakásokat úgy kellene elosztani, hogy ez legyen valami társadalmi igazságnak a megtestesítője, és ezért azt tervezik, hogy azokat, akik családtagként laknak egy lakásban és mondjuk egyedül maradnak a sors kifürkészhetetlen akaratából, azokat abban a pillanatban, amint hát a lakásban egyedül vannak és ilyen módon szociálisan nem lennének jogosultak mondjuk egy kétszobás lakásra, akkor arra köteleznék, hogy a lakáshasználatbavételi díj három, vagy ötszörösét fizessék meg. (folyt.) 1989. május 12., péntek
Vissza »

	Lakásrendelet - 1. folyt.
Erről szólt egy közlemény a Vasárnapi Hírekben mintegy két és fél héttel ezelőtt, és mivel én fenyegetve érzem magam, 72 éves édesanyámmal lakom 42 évesen egy kétszobás lakásban, úgy gondoltam, hogy jobb, ha készülők a jövőre, amikor esetleg elkommunizálják a fejem fölül a lakást, így kiköltöztem a Jókai térre egy sátorba, hogy tiltakozzam ez ellen az eljárás ellen. - Aláírásokat is gyűjtött a beadványához? - Így van. Aláírást gyűjtöttünk részben a Minisztertanácsnak, amelyik olyan terveket fontolgat, hogy a bérlakáshoz kapcsolódó eddigi úgynevezett tulajdonosi jogokat, mint például a bérlakás elcserélése más típusú lakásra, mondjuk öröklakásra, vagy szövetkezeti lakásra, ezt csorbítja, vagy éppen arról van szó, hogy meg akarja szüntetni, vagy vitássá akarja tenni a bérlakás megöröklésének a jogát. Tehát a Minisztertanácshoz is küldtünk egy ilyen tiltakozó iratot, továbbá a Fővárosi Tanácshoz is. Hát ugye hogyha fizettetnek egy nagyobb összeget, az én esetemben ez 66-110 ezer forint lenne, én esetleg nem tudom, vagy esetleg nem akarom kifizetni. Nem akarnám esetleg például azért, mert úgy gondolom, hogy tekintettel arra, hogy nekem 30 éves koromig ugye 2000 forint körül volt a fizetésem és 1500 forinttal kezdtem, ezért én úgy gondolom, hogy például annyit már igazán levontak az én általam eszmeileg megtermelt összegekből, amiből akár öt lakást is lehetett volna építeni a számomra - tehát én ugye még egyet sem kaptam ezek közül - mondjuk ilyen megfontolás alapján mondjuk én nem vagyok hajlandó kifizetni ezt az összegeet, akkor netelántán, ne adj Isten, ugye államosítják a bérlakásomat. (folyt.) 1989. május 12., péntek
Vissza »

	Lakásrendelet - 2. folyt.
Elveszik tőlem és kiosztják másnak, aki esetleg most, ebben a pillanatban szociálisan rászorul - és akivel én természetesen együtt érzek - de azért nyilvánvaló ez nem jogcím arra, hogy mást ne tegyenek hajléktalanná. Nem is fogok nyugodni addig, ameddig ebben az ügyben egy végleges és mindenképpen kedvező döntés nem születik. A kedvező az lenne, ha ténylegében ezt a tervezetet elejtik. Végül is egy itt egy szemléletről van szó. Arról van szó, hogy nem úgy kell megoldani a problémákat, hogy államilag beveszünk valamit és azt szétosztjuk, de ez a 40 év bizonyította, mondjuk a magyarországi 40 év - ha külföldet tekintjük, akkor egy egész történelmi korszak - végül azt bizonyította, hogy az ilyen elosztások soha nem egy objektív - ha van olyan egyáltalán - társadalmi vagy szociális igazság nevében születtek, hanem mindig az állam és az elosztóknak a speciális szempontjait védik meg ezek a döntések. Úgyhogy én azt hiszem, hogy az ilyen elkommunizált lakásokból nem a nagycsaládosok fognak részesülni, nem azok, akik jogosan rászorulnak erre. +++ 1989. május 12., péntek
Vissza » A hírhez kapcsolódik »