|
|
|
|
Hallgatóé a szó
|
Hallgatóé a szó SZER --------------- München, 1989. május 12. Jó napot kívánok Szabad Európa RádiÓ? - Igen. - Egy pár soros levelet szeretnék (...) felolvasni. - Hallgatom önt, tessék. - Hát ez a levél Erdélyből jött és (...) így kezdődik, hogy: rendszeres hallgatója vagyok a Szabad Európa Rádió műsorainak és különös figyelmet szentelek a Hallgatóké a szó című, az Ön által szerkesztett (...) félórai műsornak. Csak dícsérő jelzővel illethetetem ezt a nagyszerű kezdeményezést, hogy mi, a hallgatók segíthetünk az önök nemes és mindent elismerést érdemlő munkájába. Ezért volna egy észrevételem és javaslatom a magyar nyelvű adással kapcsolatban, amely úgy gondolom másokat is érinthet, mivel Erdélyben is nagy népszerűségnek örvend. Mi erdélyiek, kiket számtalan és eltéphetetlen szál fűz szülőföldünkhöz, magyarul jobban értők és beszélők vagyunk, mint románul, kérem, ha lehet, úgy a napi hírekben, mint a többi műsoraikban nagyobb terjedelemmel foglalkoznának a romániai, azaz az erdélyi problémákkal, és ha mód van arra, hogy a románul elhangzó műsorok némelyikéből, melyek érdeklődésre tarthatnak számot a magyar hallgatók körében is, úgy átvennének bizonyos híreket. Gondolok itt főleg az úgynevezett Actualitate Romanesca című műsorra, továbbá a kolozsvári Cornea tanárnőt ért sérelmekre, valamint a kondukátorhoz írt volt magas rangú pártfunkcionáriusok nyílt levelére, és nem utolsó sorban a falurombolással kapcsolatos kérdésekre. (folyt.)
1989. május 12., péntek
|
Vissza »
|
|
Hallgatóé a szó - 1. folyt.
|
Ezekkel a problémákkal állandóan foglalkozik a román nyelvű műsoruk. Bizonyára kérésemet megértik a magyar hallgatók, már csak azért is, mivel a Magyar Rádió és Televízió is elérkezettnek találta az időt, hogy a háttérbe szorult, de egyáltalán nem mostoha testvér sorsával és jövőjével foglalkozzon. És egyben nem árt, ha a magyar hallgatók is jobban és közelebbről értesülnek az Erdélyt lesújtó helyzetről. - Ennyi volt a levél tartalma. - Halló, tessék - Szabad Európa? - Jó napot kívánok, Elzner Jánosnak hívnak. - Üdvözlöm, Szép Zoltán vagyok. - Szeretném tudni, hogy tudnék-e valakivel beszélni a nagymarosi vízerőműnek az ügyében. - Hát, ha velem beéri, akkor velem tud. - Hát kérem szépen, én hallgatom rendszeresen, a feleségem is az önök rádióját - és sokszor nagy élvezettel. Na most kérem hallottunk egy pár híradást a nagymarosi vízerőműről, amiről - a jelenlegi erőműről - énnekem fogalmam sincsen, mert nem ismerem ennek a technikai részleteit, de még nagy vonalakban sem, úgyhogy, hogy hogy akar kinézni. Közöltek valamit, éspedig azt, hogy annak idején a Mosonyi professzor úr ezt tervezte, ezt az erőművet. (folyt.)
1989. május 12., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Hallgatóé a szó - 2. folyt.
|
- Nem egészen ezt, hanem nagyjából... - Na kérem, épp ezt akarom, ha ezt megengedi elmondanám, hogy szó sincs róla, hogy a Mosonyi Emil ezt tervezte volna, mert egészen más dolog volt. Annak a tervezésében kérem én részt vettem ezen a - mondjuk - jogon szólok egy szót, ha lehet. - Nagyon örülök neki, tessék mondani. - Kérem szépen én a Vízügyi Tervező Iroda alkalmazottja voltam annak idején, 58-59-ben, miután engem más állásaimból az 56 miatt kirúgtak, odakerültem a VIZITERV-hez és a villamos osztálynak a vezetője voltam egy ideig. Mint ilyen, a nagymarosi erőműnek a (...)terveivel foglalkoztam, az Emil bácsi akkor már szintén nem volt a VIZITERV-nél, mert őt is kirúgták ugyancsak az 56 miatt, és ő mint külső szakértő állt a rendelkezésünkre. Na most kérem szépen ez egy egész más erőmű volt, egy egyszerű dolog lett volna ehhez képest: a Duna elzárul a körökbe - körülbelül azon a helyen, ahol most tervezik ezt a víztározót elzáró gátat - és körülbelül 100 és 200 megawatt közti teljesítményt szolgáltatott volna. Ez lett volna a terv. A csúcslejáratás pedig az, hogy a nagymarosi oldalon lévő Szent György vagy Szent Mihály hegy, mostmár nem tudom hogy hívják, tetején van egy ilyen (...)szerűség, oda lett volna a víz felszívattyúzva és a csúcsidőben pedig visszaengedve. Ez lett volna a csúcsrajáratás. Nem a Gerő Ernő állította le az egészet, mert Gerő, amikor ezt leállították Magyarországon, már nem is volt ott régen. (folyt.)
1989. május 12., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Hallgatóé a szó - 3. folyt.
|
A Gerő Ernő kérem szépen 56-ban, mint ezt ön is nagyon jól tudja, eltűnt a fenébe, és az oroszok állították le azzal az indokkal, hogy nem érdemes csinálni - nem is érdemes természetesen - mert az olaj - akkor volt az ő favoritjuk az olajtüzelésű erőmű - sokkal gazdaságosabb, és ők is nagyon ráfaragtak a Kujbisevvel. Ez volt az oroszok álláspontja, és ezzel a Vízügyi Igazgatóság, akinek akkor akkor a Zigler volt az igazgatója, leállította az egész tervezést, miután engem megint kirúgtak az állásomból és... - Ennek kapcsán rúgták ki? - Nem ennek kapcsán kérem szépen, én egy nagyon kis valaki voltam, hanem a káderlapom az egy (...) szörnyűség volt. - És akkor mindig kirúgták? - Mindig, örökké engem mindenhonnan, kétlábbal kirúgtak. - Ön műszaki értelmiségi volt Magyarországon? - Igen kérem az bátorkodtam lenni. - Na most azt mondja akkor még meg, ha erről a témáról volt szíves bennünket tájékoztatni, amit - természetesen gondolom hozzájárul, hogy a hallgatók is meghalljanak - a Mosonyi professzor, ő saját maga hogy vélekedett erről az egész elképzelésről? - Hát kérem a Mosonyi professzor egy rendkívül jó humorú embernek ismertem én - és nevetett az egészen. Megmondom miért? Mert a helyzet az, hogy ennek az erőműnek a tőketörlesztése az 50 év lett volna, ami egy abszurdum, mert egy erőműnek 20 év alatt ki kell magát fizetni. - Így van. - Ugye 5 százalék törlesztéssel a 20 év alatt ki kell magát fizetni - ez pedig 50 év lett volna. (folyt.)
1989. május 12., péntek
|
Vissza »
|
|
Hallgatóé a szó - 4. folyt.
|
Most egy ilyen pici kis országnak egy ilyen szörnyű beruházás A Mosonyi Emil nevetett az egészen, természetesen ezt a hülye bandát komolyan kellett neki is venni, hogy hát most már őszintén valakinek elmondhatom, mert egy hülye banda volt az egész. Mert egy 100 és 200 megawatt közti teljesítményért, amelyik egy nevetséges dolog, azért elzárni körösztbe a Dunát és hajózási zsilipet, és mit tudom én mi a fene. És akkor még a tömérdek járulékos beruházás ugye, hogy az összes patakot kérem szépen egészen Győrig, szivattyúteleppel kell beemelni a Dunába, mert különben elönti a környező területet a víz, tetszik érteni? Hát szóval mondjuk a Mosonyi Emil nevetett az egészen, és nem vette komolyan, de hát ő azért csinálta, ő ugye szakértette. Soha nem felejtem el kérem a gépekről írtunk egy közös tanulmányt, ő csinálta a vízgépészeti részét és én az elektromos részt, arról volt szó, hogy mostan hány gép legyen - tehát a meglévő teljesítmény hány részre oszoljon szét a gépek között. Ebbe belejátszott a gépátmérő, amit a Skoda Művek gyártottak le, a turbinák és miegyéb, ami lehetséges volt, és hát a teljesítmény is, minden. És akkor a végén aztán volt egy bíráló bizottság a VIZITERV-nél erről a dologról és hát ő azt számolta ki az Emil bácsi, hogy hét gép legyen, hét vagy nyolc gép maximum. És akkor elkezdték ottan az okosok fejtegetni, hogy mi volna, hogyha csak négy gép volna? És akkor megint más okosok, hogy mi volna akkor, hogyha 12 gép volna? És még én emlékszem a Mosonyira kérem, elkezdett nevetni és azt mondta, hogy kérem szépen nekem mindegy - azt mondja - kezdem négy géppel, legyen 12 gép, én semmin nem változtatok. És különben is, ha önök jobban tudják, akkor csinálják. (folyt.)
1989. május 12., péntek
|
Vissza »
|
|
Hallgatóé a szó - 5. folyt.
|
Én nem tudom, hogy tudtam-e tükrözni azt, hogy a Mosonyinak mi volt az álláspontja, de körülbelül így vélekedett a dologról. - Én úgy gondolom az ön szavai alapján, hogy a Mosonyi saját maga nem csinált volna egy ilyen erőmű.. - Nem, semmiképpen. - tervet, hanem, mert megtudta csinálni és kellett neki valamiből nyilván memgélni, hát megcsinálta - fölkérésre - ezt a tervet legjobb tudása szerint. - Pontosan így van. Na most kérem szépen és nem tudom, hogy a Mosonyi Emil hol van, vagy él-e még, vagy mi van vele - de én nekem volna egy javaslatom az önök irányába, és ez a következő. A Mosonyi Emil sokkal többet és sokkal prezícebben és jobban tud erről a dologról, mint én. Hogyha valamilyen közlésük van a múltat illetően, akkor talán tessék szíves lenni megkérdezni a Mosonyi Emilt, ha ő hajlandó nyilatkozni, vagy valami, hogy hogy volt, mint volt, mert ő az egésznek a kronológiáját is jobban tudja, mint én. - Igen. Hát remélem, hogy ennek műsornak a hallgatói közül lesz olyan, aki tud róla, és el fogja nekünk mondani, miképpen ön elmondta ezt az erőmű-dolgot. Hadd kérdezzem még meg.. - Tessék parancsolni. - hogy a jelenlegi erőmű építéséről önnek milyen tájékozottsága van, mert ugye most sokat beszélnek arról, hogy meg kéne állítani a munkákat, visszacsinálni? - Kérem szépen, amennyit én hallottam róla, én ezt egy szörnyűségnek tartom. Az egészet. (folyt.)
1989. május 12., péntek
|
Vissza »
|
|
Hallgatóé a szó - 6. folyt.
|
- És szerintem ez már nem is visszacsinálható, hát ott új medreket ásnak, meg fölrobbantanak. - Hát ez minden visszacsinálható. - Hát igen, csak akkor mi értelme van az egésznek? - Semmi. Annyi mindennek a szegény kis országban nincs értelme és nem is volt értelme. Ennek sincs kérem semmi értelme. - A hallgatóé a szó. Amennyiben szerda és szombat délután 16, valamint 18 óra 30 között a következő müncheni számot tárcsázzák, ügyeletes munkatárs veszi fel a kagylót. A müncheni telefonszám: 21-02-39-16. Megismétlem a távhívás, tehát az NSZK és München hívószámával együtt: 00-49-89-21-02-39-16. Ezek a telefonbeszélgetések képezik a mai 30 perces műsor alapját. - Jó napot kívánok. - Kívánok. - Szép úr? - Igen. - Üdvözlöm. Egy hónappal ezelőtt volt egy hozzászólásom és szeretnék újabb hozzászólást tenni. Nem tudom, hogy van-e ideje, elmondhatom-e? Leírtam, felolvasnám, ha lehetne? - Jó olvassa föl, csak az a kérésem, hogy érthetően és ne túl gyorsan. - Értem, köszönöm szépen. Április 7-ikei műsorban tájékoztattam a rádióhallgatókat, a barátaimat és önt egy lehetőségről - a gazdasági bajok gyors megoldása reményében. (folyt.)
1989. május 12., péntek
|
Vissza »
|
|
Hallgatóé a szó - 7. folyt.
|
Igaz, előtte több politikus is megkapta tőlem az anyagot, de kéréseimet csak Gorbacsov teljesítette, és várja tőlünk ezen lehetőségek gyakorlati kivitelezését. Nagy örömmel hallottam, hogy bizottság is alakult és hogy beterjesztették az Országgyűlésnek tanulmányozás céljából. De szerintem a népnek is joga van tudni, hogy valójában miről van szó. A 896-ban Árpád vezetése alatt megújított vérszerződés második pontjában kimondták, hogy a közösen szerzett javakat egyenlő részben osszák fel a nép között. Most 1100 év eltelte után ezen nemes gondolatnak már éppen ideje lenne érvényt szerezni. Természetesen a mai kor, és szellemi kapacitásunk figyelembe vételével kell ezt megoldanunk. Ezt pedig a következőképpen javaslom: 1.) A társadalmi tulajdont fel kell osztani minden egyes magyar állampolgárra - beleértve a csecsemőket is. 2.) Ezen felosztott tulajdonhányadot lekötött hitel formájában ki kell osztani a nép között, hogy mindenki képességei és bátorsága szerinti üzleti vállalkozásba kezdhessen. 3.) Az így szerzett anyagi javakkal előállított termékek produktumát - tehát a hasznot - 80 százalékban megtarthassa, és azt újra beinvesztálhassa. 4.) Meg kell akadályozni, hogy a nép tulajdonát képező gyárakat áron alul értékesítsék külföldieknek, mert az egy főre eső társadalmi tulajdonhányad reális értéke - becslések szerint - 25 és 50 millió forint között van. És ha egy vállalkozó gyorsan akar nagyobb invesztálást eszközölni, erre a tulajdonhányadra minden bank szívesen adna kölcsönt még valutában is. (folyt.)
1989. május 12., péntek
|
Vissza »
|
|
Hallglatóé a szó - 8. folyt.
|
5.) Most az a legfontosabb, hogy mindenki megismerje és felismerje a lehetőséget, és merjen is vele azonosulni. Hogy mindenkinek egyéni véleménye van az nagyon jó dolog, de szeretném, ha a szakemberek a népet is tájékoztatnák a részletekről. És megkérdeznék a nép véleményét, a további részletek kidolgozásainál azt figyelembe is vennék. 6.) Tudom, hogy mindenki el van foglalva, de - a jövőről lévén szó - javaslom, hogy csináljuk egy kollektív lottót, amivel csak akkor lehet minden egyes lottózó gazdag, ha a többség akarata érvényesül, a hallottakat magáévá teszi, és azt mindenféleképpen támogatja. - Jó napok kívánok, Európa RádiÓ? - Igen. - Hogy tetszik lenni Szép úr? Mostan sokan telefonáltak, én is túlóráztam egy kicsit. Bizonyára maga is fáradt tetszik lenni, jól köll koncentrálni mindekihez ugye? - Már végén vagyok nagyon a napnak. - Elhiszem kérem, mert hogy többfajta emberek, többfajta és hogy meg se bántsa, de jó tájékoztatást adjon - mindez nehéz. Szép úr kérem szépen jól haladnak az események, mi? - Hát haladnak elég rendesen. - A Kádárnak tele van a gatyája Éppen a kollégával beszélgetünk egyet-másrúl, hogy aszongya neköm ő, inkább fegyveres tipusú emberek, te vagy a filofózus, gondolkodó tipus... - Mármint maga. (folyt.)
1989. május 12., péntek
|
Vissza »
|
|
Hallgatóé a szó - 9. folyt.
|
- Mármint én. És azt mondja, hogy majd adunk mink neki nyugdíjat, meg Jézus Krisztus papos megbocsátást annak idején. Várjál vele, mondja. Azt mondja nekem, hogy mondom neki: ide figyelj cimbora. Az embör a társadalmat - most így mondom magának - a bűnös is az szerint értékeli, hogy mennyiben böcsüli. Természetes, hogy mennyiben intézi a sorát-baját. Hát a bűnös, bűnös. Egy kis büntetés csak köll, na de nem a nyakát elvágni. Aszongya nem lesz leszámolás, de elszámolás esetleg. A kommunistákkal tudja azokkal nem lehet csak úgy izélni. Nagyon jó kérem szépen ez a nacionalista magyarok. Én olyan középutas típus vagyok, én életét el nem veszem, mert nekem az az elvem Szép úr, hogy én nem tudom ugyanazt az életet visszaadni, tehát így nincs is jogom elvenni. - Helyes, nagyon helyes ez a gondolat. - Na most akkor kérem szépen de viszont megkérdezem, hogy a sztalinista rezsim - annak ugye az iránya volt a német fasiszták kiűzése a környékrű. De nem azt jelenti kérem szépen, hogy benn maradjanak Most tönkretették a népet, de nyíltan megkértem azt a szegény illetőt is, hát én se vagyok ne eset, tönkretettek legalább 80 százalékig ez a rezsim kihatásai. Aszongya, mit komám 80? 100 százalékig tönkretettek. A szabó kisműhelyt, a magányos kis szabóműhelyt az édesapjának elvették kérem szépen ezek a söpredékek, hát mi nem voltunk nagy kapitalisták kérem szépen Tudja Szép úr az okos, reális ítélkezésre van szükség. Nyilvánvaló, hogy gyűjtsék a vörösök, kommunisták a jópontokat, majd a függetlenített bíróságok annak idején azt respektálják. (folyt.)
1989. május 12., péntek
|
Vissza »
|
|
Hallgatóé a szó - 10. folyt.
|
- Tehát úgy tetszik gondolni, hogy azért még mindig tehetnek olyasmit is, amit javukra írnak? - Persze. Uram, tudja mit mondok magának? Ők saját maguk ezt lehet, hogy már tudják, és csak ösztönözzék, csak serkentsék magukat, hogy mire beáll a demokrácia, legyen nekik mit - mint most nekem, hogy én megdolgozom a pénzt, és bedobhatom ide az automatába. Tetszik ezt érteni? Én nagy energiát fordítottam magamból a szabad politika messzemenő realitásaira. Mert én is azért tönkrementem a vörösök miatt. De bírósági gyakorlatom, gazdasági-ipari gyakorlatom - az roppant csekély. Majd lesznek komoly urak és hölgyek a bíróságban, és azok majd megmondják, mennyi a bűnössége, ő megmondja mennyit tud, mennyi van leigazolható, leellenőrizhető és a többi kommunistáknak a demokratikus állam megteremtéséhez való munkája, és az szerint mérsékelik ugye a börtönt. Így reális ugye. Én nem vagyok ügyvéd, ebben nem vagyok szakember uram. - (...érthetetlen, zavaros vétel) - Szeretném megtudni, hogy fognak-e erre önök válaszolni, vagy lehet, hogy elkéstem én ezzel a kéréssel? - Nem tervezünk választ, mert nem tudjuk, hogy milyen eredetű dokumentumról van szó, nincs aláírva. Itt van egy belső megállapodás a rádiósok közt már régtől fogva, hogy névtelen levélre nem reagálunk. Tudja, Szabad Európával kapcsolatban voltak már cikkek az 1970-es években is. Népszabadság és a többi. Ez nem több ítéletünk szerint, mint egy szenzáció keresése egy új lapnak, amelyik így akar közönséget toborozni. Nem tekintjük különösebben jelentősnek, és mivel a véleményünk, hogy bármelyik hazai vagy nyugati munkahelyről ha elkezdenék a belső iratokat így mutogatni hasonlókat tudnának .... (folyt.)
1989. május 12., péntek
|
Vissza »
|
|
Hallgatóé a szó - 11. folyt.
|
- Ajaj, persze. Tulajdonképpen nincs is ebben semmi szenzáció, hiszen nem hiszem, hogy bármely munkaerő nemcsak szerkesztőségből, ilyen úgynevezett "szenzációs dolgokat" ne lehet felnagyítani. Ezzel én is egyetértek. Mindazonáltal nekem lenne egy nagyon szerény javaslatom. Annak idején én még emlékszem rá, hogy még ez az 1970-es években történt, önök csináltak szerintem nagyon klassz kis műsort, amiben bemutatták az akkori fő munkatársaikat. Szegény Gallikusz nem tudom, hogy él-e még, remélem legalábbis, akkor ugye Halász Péter, Ön, akkor a Kasza úr is szerepelt ebben. Most hirtelen nem is tudnám több munkatársukat megnevezni, tehát biztosan számosan voltak még ebben, akik bemutatkoztak saját nevükön. És én azt hiszem, hogy itt hallgatók része legalábbis akkor csak magam nevében beszélek, elég jó szemmel kísérik egy ilyen jellegű műsort a mai időknek megfelelően felújítani, hogy a főmunkatársakat és a rádió tevékenységének a hátterét bemutatani. Mert mit itt a barátaimmal sokat vitatkoztunk ezen, én sem tartom ezt a cikket különösebben leleplezőnek, valahogy én is hajlok az ön véleménye felé, hogy ez végülis majdnem üres dolgoknak a felfújása, de hát mégiscsak vannak olyan dolgok, amik erősen arra utalnak, hogy ez mégiscsak az önök köréből került ki, és mégiscsak rossz fényt vet erre a rádióra. Úgyhogy nem tudom, hogy lehetne-e erről szó, hogy egy ilyen műsort megszervezni, vagy foglalkoznak-e önök ezzel a gondolattal? - Igen. Volt is ilyen műsorunk, van is, lesz is. Általában a nyugdíjba vonuló munkatársakról szoktunk egy összefoglaló műsort, visszaemlékező műsort, de év közben is szokott lenni körkérdés, például egyes főmunkatársunkhoz, vagy egy-egy személyhez. (folyt.)
1989. május 12., péntek
|
Vissza »
|
|
Hallgatóé a szó - 12. folyt.
|
- Tényleg, a szerkesztők fórumában, vagy hol is, valóban volt ilyen, azt hiszem, hogy nyitott kaput döngetek. - Engem is ott mutattak be először, amikor kezdtem a rádióban dolgozni. Teljes fél órát kaptam erre. Szóval van itt - én magam is tanúja vagyok ennek. Különben Gallikusz él Havaii-szigetén. - Igen? 89 éves ezek szerint. - Hát meglehetősen idős ember, és még jól bírja magát. A munkatársak bemutatásával kapcsolatosan, amit ön mond, ezt úgy tekintem, hogy a hallgatóknak tetszik ez a kísérletünk, vagy próbálkozásunk, és fogjuk ezt bővíteni, tehát gyakorítani. Magyarországról hív minket, ugye? - Igen, Budapestről. - És a hangját leadhatom-e a műsorban? - A hangomat igen, csak a nevemet nem. - Én április végén Magyarországon voltam látogatóba, és meglepetéssel tapasztaltam azt, hogy bizony sok változás történt Magyarországon pozitív irányban. Mikor például bejelentkezni kellett nekem, mint külföldi a rendőrségen, bementem a szobába, az asztalon látom a Hitel című lapot a rendőrségen kérem. Az emberek is sokkal nyíltabban beszélnek. Viszont az az érzésem, hogy félnek a jövőtől. Bizonytalanok. Volt szerencsém akkor egy ilyen Demokrata Fórumnak az ülésén részt vennem. Azon körülbelül 100-120-an voltak jelen, és a téma a többpártrendszer volt. Erre meg volt hívva az MSZMP helyi szervezetének a titkára is. Mivel ő ugye vendég, ő volt az első felszólaló. Ugye a szokásos hosszú lére eresztett beszéd volt, a végén pedig teljesen elhatárolta magát a régi hibáktól, úgymond hibáktól, szerintem bűnök ugye - és azt mondta, hogy a jövőben a párt - az ő pártja, ugye a kommunista párt - teljesen a szabad pártok platformján szeretne mozogni és így akar a választók elé állni. (folyt.)
1989. május 12., péntek
|
Vissza »
|
|
Hallgatóé a szó - 13. folyt.
|
Bizony ez elég szép, szerintem már meg is tapsolták ezért őt a Demokrata Fórum résztvevői. Szerintem ő már szalonképes a demokráciára, csak az kérdés, hogy hányan vannak ilyenek. Még eddig nem sokan. Mert szerintem, meg ott ahogy beszélgettünk is, hát maga az MSZMP már legalább három pártból áll. Köztudomású, hogy van egy reform, van egy centrum és van egy, ami nagyon ortodox. Akkor ugye ezen részt vettem, s hazamentem, véletlenül bekapcsolom a televíziót, mit látok: a Törvénysértés nélkül - ezt a dokumentumfilmet. A nagyon sötét idők jutottak eszembe, mert én közvetve érintkezésbe kerültem ezzel a dologgal - mondom ez a recski dolog. És ottan egy fogaskerékgyárba dolgoztam 1951-ben. Három műszakban dolgoztunk, és nekem volt egy váltótársam, aki az én tanítómesterem is volt, mert 55 éves volt én meg akkor voltam 23 éves. Egyszer reggel bemegyünk - és nincs ott. A szemüvege az asztalon van, és akkor kérdezzük a portást, ő meg nagy titokban, félelemmel elmesélte, éjszaka itt voltak az ÁVH-sok és elvittek 13-at. Mind munkások, régi munkások. Olyanok is voltak köztük, akik Horthy- időben be voltak csukva. Legtöbben szociáldemokraták voltak. Bizony arra gondoltam, hogy ez borzasztó dolog volt nagyon. És akkor elhatároztuk mi, munkások, hogy teljesen elhatároljuk magunkat, mert ugye voltak azért párttagok akkor is ott, persze nem sokan, nagyon kevesen. És ebbe a rezisztenciába léptünk, tehát egyáltalán nem is beszéltünk velük. Mintha nem is lettek volna ott. Ma ez hiányzik a munkásokból. Valahogy ők nagyon visszahúzódottak, nem is akarnak politizálni. Én beszélgettem sokkal. Az a fontos, hogy az anyagi dolgokról beszélnek, de nem tudják megérteni, hogy ennek az alapja lesz és a politikai biztonság kell, hogy legyen. (folyt.)
1989. május 12., péntek
|
Vissza »
|
|
Hallgatóé a szó - 14. folyt.
|
Én beszélgettem akik benzinkútnál vannak, széles réteggel. Mindegyik olyan apolitikus. Ezt nem tudom megérteni. Régen ez az én időmben, amikor otthon voltam 1956 előtt, akkor sokkal politikusabb volt. Nem tudom, hogy miért van ez. Félnek még a visszarendeződéstől, nem tudom. Ezeket szerettem volna csak mondani. - A film, amit tetszett említeni, ez a Gulyás testvérek alkotta film volt. Akkor ez a hortobágyi táborokról szólt, ami végső soron ugyanaz az időszak és ugyanaz az büntetés. - Megszólítottak recskieket is benne. - Persze, recskiek is voltak, csak maga a film dominánsan a Hortobágy. - Én munkástársamat akkor elvitték Recsken, persze mi azt nem tudtuk akkor, mikor jött a Nagy Imre-kormány, első kormány, akkor ők ősszel kiszabadultak. Hát talán ketten-hárman jöttek vissza, a többivel nem is tudom, hogy mi volt. Nem mertek egy szót sem szólni, hogy hol voltak, úgy meg voltak félemlítve még akkor is. +++
1989. május 12., péntek
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|