|
|
 |
|
 |
Magyar-osztrák kormányfői találkozó
|
(Hanák Tibor)
München, 1989. február 13. (SZER, Világhíradó) - Jól időzítették
Vranitzky kancellár és Németh Miklós miniszterelnök kötetlen,
informatív határmenti találkozóját. Főképp a magyar félnek volt
miről tájékoztatni, röviddel az MSZMP központi bizottsági ülése
után. Az osztrákok nagyon jól tudják, hogy 1956 megítélése nem
csupán magyar belügy, hanem jelzi többek között a szovjet befolyás
mértékét, a magyar állam önálló útkeresésének lehetőségeit, köztük
a nyugati államokhoz való viszony újjárendezésének eshetőségeit is.
Márpedig ez Ausztriát nagymértékben érinti és érdekli. Több konkrét
kérdés függ ezzel össze. Ide tartozik az a nemrég felmerült
probléma, hogy vajon Magyarország valóban keresi-e az utat a szabad
kereskedelmi övezethez, szeretne-e társulni a már csaknem mindössze
a semleges európai országok kereskedelmi társulásának számító EFTA-
hoz?
Ausztriának ebben a gazdasági kisközösségben jelentős szerepe van,
és meg is marad mindaddig, míg nem csatlakozik a Közös Piachoz.
Mindenesetre az osztrák és magyar kormányfő most lezajlott
találkozóján nagy szerepet játszottak a gazdasági kérdések, és a
szakértők szerint a magyar kivitel elől számottevő vám-akadályok
hárulnának el, ha Magyarország részt venne a szabad kereskedelmi
övezetben. Azt azonban a magyar félnek kell tudnia, hogy egy ilyen
lépés miként egyeztethető össze a KGST-ben való részvétellel.
A magyar kormányfő joggal hivatkozhatott arra, hogy - szemben a
nyolcvanas évek közepén kialakult helyzettel - az utóbbi három
évben állandóan csökken a magyar kereskedelem ausztriai kivitele,
és növekszik Magyarország ausztriai behozatala. Vagyis: a mérleg
Ausztria javára billen. A tárgyalásokon arról folyt a szó - többek
között - hogy miként lehetne ezt a folyamatot megváltoztatni. Ennek
egyik előfeltétele azonban a magyar gazdasági élet talpraállítása
lenne.
Ugyanehhez az eredményhez, illetőleg felismeréshez vezetett az
osztrákok szempontjából másik fontos téma is: a közös
Világkiállítás ügye. Mint már erre más alkalommal rámutattam: az
osztrákok összerezzentek arra a lehetőségre, hogy a magyar társ-
rendező a súlyos gazdasági válság következtében nem tudja majd
teljesíteni a vállalt kötelezettségeket. A befektetések összege itt
is-ott is 10-10 milliárd schilingnek megfelelő összeg.
De mi lesz ha Magyarország képtelen kiadni ekkora pénzt? Az eleve
világos, hagy magyar részvétel nélkül az osztrákok is feladják a
terveket.
Ha bármely okból felsülne Gorbacsov politikája, keresztet vethetnek
az osztrákok a bécs-budapesti Világkiállításra. Erre vonatkozóan
bizonyára beható kérdéseket intéztek az osztrákok a magyar
miniszterelnökhöz. S ebben az összefüggésben folytattak eszmecserét
a leszerelési problémákról, a nemzetközi enyhülés-politikáról, mely
természetesen előfeltétele az osztrák-magyar kapcsolatok
szorosabbra fűzésének is.
Osztrák vélemények szerint ez a határmenti találkozó nemcsak
udvariassági gesztusokból állt: a kormányfőknek a témák egész
halmazával kellett volna megbirkózniuk - melyeket csupán érinteni
tudtak - és épp ezért szakminiszteri és szakértői szinten
folytatódik tovább az osztrák-magyar párbeszéd. +++
1989. február 13., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|