|
|
 |
|
 |
Az alternatívok
|
(Gadó György)
München, 1989. február 11. (SZER, Hazai nap) - Újabban lépten-
nyomon belebotlik az ember egy jelzőbe: alternatív. Nemcsak hogy
belebotlunk, de a fejünkhöz is vágják. Ha tetszik, ha nem:
alternatív szervezeteknek titulálnak bennünket az újságokban.
Kiket? A Demokrata Fórum embereit éppúgy, mint a Szabad Demokraták
Szövetsége tagjait, a kisgazdapártiakat nemkülönben mint a
szociáldemokratákat - általában mindenkit, aki a nem kincstárilag
létrehozott, nem kommunista irányítású független mozgalmakhoz
tartozik.
Ebben a szóhasználatban van valami célzatos elkenés, szándékos
ködösítés. Az a felismerés húzódik meg mögötte, hogy a politizáló
társadalom jelentékeny része ellenzékre vár, ahhoz akar
csatlakozni. Ezt tehát el kell rejteni előle. Alternatívok? E szó
után kérdőjel kerül. Netán valami huncutság lehet.
Alternatív - ez a szó politikai értelemben Nyugaton tűnt fel, és
azokat a mozgalmakat jelölte és jelöli ma is, amelyek a fogyasztói
társadalom egész rendjével, életstílusával szemben akartak valami
mást.
Alternatív volt a hippik életmódja, azt egy időben divatos kommunák
mozgalmak, alternatív a környezetvédő Zöldek áltál ajánlott
termelési és fogyasztási stílus és norma, a társadalom és a
természet közötti újszerű viszony.
Mindennek nem volt köze a nyugati demokráciákban megszabott hatalmi
harchoz kormánypárt és ellenzék között. Az alternatívok persze nem
voltak kormánypártiak, de általában elfordultak a hagyományos
ellenzéktől is, mert gyökeresebb fordulatot akartak elérni, mint
az. Gyökeresebbet, de csak egyetlen tekintetben: a társadalom és a
természet viszonyában. Ezért okozott számukra akkora nehézséget a
párttá szerveződés, hogy jószerint még ma, évekkel a politikai
színrelépésük után sem képesek átfogó és egyértelmű programot
kidolgozni. A politikai élet hétköznapi kérdéseire nincs
egybehangzó, világos válaszuk.
A mai magyar belpolitikában kiformálódó független szervezetekkel és
mozgalmakkal másképp áll a helyzet. Bár egyöntetűen valamennyien
magukénak vallják a környezetvédelem célkitűzéseit, jellegüket nem
ezek szabják meg, hanem szembenállásuk a sztálinista és a
postsztálinista rendszerrel a tekintélyuralmi pártállamban.
Amennyiben tehát következetesek és elszántak, úgy fő jellemzőjük az
ellenzékiség. Igen, az ellenzékiség. Még akkor is, ha némelyikük a
kelleténél kevésbé hangsúlyozza. Még akkor is, ha a kormánypárti
propaganda szeretné ezt elvitatni egyiktől, másiktól. A vásár
persze kettőn áll. Aki nem hagyja, attól nem lehet elvitatni.
Imponált nekem az a csöndes, de nagyon határozott mondat, amit
Pártay Tivadar a Független Kisgazdapárt elnöke mondott nemrég egy
gyűlésen:
Mi nem vagyunk alternatívok - szólt az idős politikus - mi
politikai párt vagyunk.
Ami engem illet: én ellenzéki vagyok - a Szabad Demokraták
Szövetsége nevű ellenzéki tömörülés tagja. Ha majd kivívtuk az
igazi, szabad parlamentáris demokráciát, akkor majd - meglehet - én
is csatlakozom az alternatívokhoz.
De az már más történet lesz. +++
1989. február 11., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|