|
|
 |
|
 |
A vasasszakszervezet központi vezetőségének ülése (1. rész)
|
1989. június 15., csütörtök - A vasasszakszervezet elkötelezett és cselekvő támogatója a megújulást célzó társadalmi, politikai és gazdasági átalakulásnak, de felhívja a figyelmet a szaporodó, a félmilliós tagság alapvető érdekeit is veszélyeztető jelenségekre. Egyebek között ezt tartalmazza a központi vezetőség csütörtöki ülésén elfogadott nyilatkozat. A testületi állásfoglalás a továbbiakban arról szól, hogy a vasasok tartanak a nemzeti katasztrófához vezető társadalmi összeomlástól, mert szerintük az egyre gyorsuló politikai változásokat nem kísérik célravezető gazdasági és életszínvonalpolitikai intézkedések. A tagság körében rohamosan csökken az életszínvonal, növekszik a bizonytalanná váló munkahelyek száma, mind a kohászatban, mind a gépiparban.
A nyilatkozatban kifejtik: a testület bízik a most kezdődött
politikai egyeztető tárgyalások sikerében. Remélik, hogy június 16.,
a nemzeti gyász és megbékélés napja, megteremti a nép számára a
kibontakozás erkölcsi és politikai alapjait. Előlegezett bizalommal
várják a kormány csomagtervének részleteit is, remélve, hogy a sok
kudarc után végre előtérbe kerül a gazdaság, és megalapozott,
végrehajtható, továbbá elviselhető terhekkel járó program születik a
szerkezetátalakításra, a stabilizáció megalapozására és az
életszínvonal csökkenésének megállítására. A nyilatkozat leszögezi,
hogy a vasastagság nem hajlandó ismét súlyos árat fizetni a helyes
elvek és a rossz végrehajtás ellentmondásaiért. Követelik, hogy a
támogatások visszavonásával felszabaduló pénzből jusson a megszünő
munkahelyek pótlására. Csak olyan szerkezetátalakítást támogatnak,
amelynek nem lesznek tömegesen munka nélkül maradó, erkölcsileg és
anyagilag kiszolgáltatott, ártatlan áldozatai.
A központi vezetőség ülésének napirendjén a szakszervezethez
tartozó több mint 100 ezer nyugdíjas helyzetének elemzése, továbbá a
szakszervezeti választások menete és az őszre tervezett kongresszus
előkészületei is szerepeltek. Megállapították, hogy a nyugdíjasok 38
százaléka jelenleg a létminimumhoz közelálló szinten él. Ugyanakkor
örvendetesnek tartották, hogy az iparvállalatok még a nehéz
gazdasági körülmények között is igyekeznek megtalálni az anyagi
támogatás lehetőségét. A folyamatos áremelések ellensúlyozására a
kormányzat is tett könnyítő szociális intézkedéseket is, ám a
testületnek az volt a véleménye, hogy azokat inkább jellemezte a
kapkodás, mint a tudatosság. (folyt.köv.)
1989. június 15., csütörtök 15:38
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|