|
|
|
|
Történészvita a Nyilvánosság Klub rendezésében
|
1989. május 6., szombat - Az elmúlt 45 év történetének kutatásával foglalkozó Nagy Imre Intézet létrehozására tett javaslatot Varga László történész a Nyilvánosság Klub, a Hajnal István Kör és a Történelmi Igazságtétel Bizottság történészvitáján, amelyet szombaton rendeztek meg a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen. Kifejtette: szükség van az eltelt több mint négy évtized, ezen belül 1956 történelmének szakmailag korrekt feltárására, a kutatás intézményes feltételeinek megteremtése. Ezért fontos egy olyan össznemzeti tudományos kutatóintézetre, amely független az MSZMP-től és a többi pártoktól, mert a nemzet történelmének kutatása nem lehet pártpolitikai harcok színtere. Ezenkívül ennek a szakmai műhelynek függetlennek kell lennie az államtól is, kutatómunkáját össznemzeti kontroll alá kell helyezni, beleértve a határon túl élő magyarságot is. Varga László indítványozta, hogy hozzanak létre alapítványt, amelynek célja egy ilyen intézet megteremtése. Egyúttal javasolta: az intézetet egy 31 éve elhunyt akadémikusról, a néhai miniszterelnök Nagy Imréről nevezzék el; az alapítvány kuratóriumának pedig Benda Kálmán, Kende Péter és Litván György legyen a tagja. Az indítványt a rendezvény részvevői egyhangúlag támogatták.
Gyáni Gábor és Pető Iván történészek a levéltári anyagok kutatásának formális, illetve informális korlátairól tartottak korreferátumot. Elhangzott: a levéltári kutatásokra vonatkozó tiltások gátolják a XX. század magyar történelmének hiteles feldolgozását. A korlátozások tág teret nyitnak egyes kutatóknak privilégium szerzésére, sőt kutatói monopóliumok kialakulására. Ugyancsak gond, hogy a korlátozások nem egyes irattípusokra vonatkoznak, hanem témákra, tárgykörökre. A levéltári anyagok hozzáférhetőségének hiánya is közrejátszik abban, hogy a közvélemény a ténylegesnél nagyobb jelentőséget tulajdonít a memoárirodalomnak. Ugyancsak problémákat okoz, hogy egyes kormányszervek - például a Belügyminisztérium és az Igazságügyi Minisztérium - olykor kivonják magukat a levéltári szabályok alól, egyes anyagokat ügyviteli iratoknak minősítenek. Így fordulhatott elő, hogy a Nagy Imre-per anyagát évtizedekig a BM-nél tárolták. Szili Ferenc főlevéltáros arról beszélt, hogy a pártarchívumokban olyan anyagokat is őriznek, amelyeknek tartalmuknál fogva a levéltárakban lenne a helyük. Felvetette: az ilyen dokumentumokat juttassák vissza a levéltárakba. (folyt. köv.)
1989. május 6., szombat 17:15
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Történészvita a Nyilvánosság Klub rendezésében (2. rész)
|
Kosáry Domokos akadémikus, az MTA Történelemtudományi Bizottságának elnöke hangsúlyozta: a történelemtudománynak nemcsak az a feladata, hogy összegyűjtse és rendszerezze a felhalmozott ismeretanyagot, hanem kötelessége a kutatások eredményeit a nyilvánosság elé tárni. Elmondta, hogy a bizottságban 1986-tól működik levéltári munkacsoport, amely tavaly nyáron javaslatot dolgozott ki a jelenlegi lehetetlen levéltári helyzet megváltoztatására. Ezt a javaslatot fölterjesztették az illetékesekhez, ám erre mindeddig nem érkezett válasz. Kosáry Domokos ezért kérte a nyilvánosság segítségét, hogy követelje az említett javaslat mielőbbi keresztülvitelét. A továbbiakban annak fontosságáról szólt, hogy minden 1956-tal foglalkozó iratanyag a széles nyilvánosság elé kerüljön. A pénteki akadémiai osztályülésnek is az volt a célja, hogy azokat az adatokat, amelyeket egy-két történész engedéllyel ,,kibányászott,,, a közvélemény elé tárják. Kosáry Domokos rámutatott: a peranyagokat történeti forrásnak tekinti, s ezek szintén megkövetelik a nyilvánosságot. A koncepciós pereket felülvizsgáló, nemrégiben kijelölt bizottsággal kapcsolatban elmondta: az MTA történelemtudományi bizottsága szakmai és elvi szempontból lehetetlennek tartja azt, hogy a nyilvánosság bizalmát nem nélkülöző emberek foglalkozzanak ilyen komoly ügyekkel. Helytelenítette, hogy a bizottságot mint szakmai fórumot nem kérdezték meg: kik azok a történészek, akiket alkalmasnak találnak a koncepciós pereket felülvizsgáló bizottságban való részvételre. Kende Péter Párizsban élő politológus egyebek között azt ecsetelte, hogy milyen veszélyeket rejt magában az, ha a dokumentumok kikerülnek a kortörténet-írásból. Ismertette továbbá Az igazság a Nagy Imre-ügyben című kötetet, amely a Nagy Imre-per történészi elemzése. A könyv 1958-ban jelent meg Párizsban, és most a Századvég című folyóirat és a Nyilvánosság Klub itthon is kiadta. A szombati történészvita alkalmából jelent meg A forradalom hangja című kötet, amely az 1956. október 23. és november 9. közötti magyarországi rádióadók adásainak anyagát dolgozza fel. (MTI)
1989. május 6., szombat 17:17
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|