Rendszerváltás és az MTI

	Ózon, a csodák csodája (1.rész)
Brüsszel, 1989. március 9. (MTI-Panoráma) - Vannak helyzetek, amikor egy tévedés kincset ér. Margaret Thatcher brit miniszterelnök éppen az ENSZ környezetvédelmi alapjához való másfél millió font összegű brit hozzájárulás megduplázását jelentette be a londoni Ózon-védő világkonferenciát záró keddi sajtóértekezleten, amikor Ridley környezetvédelmi miniszter a szavába vágott: ,,voltaképpen 1,25 millió fontról van szó,,. A vaslady elképedt, aztán odafordult miniszteréhez: ,,nos akkor javítsa ki másfél millióra, legyen három összesen ,,. Az epizód már csak azért is figyelmet érdemel, mert mint az eredetileg kijelölt 1,25 millió font érzékelteti, a környezetvédelem a legutóbbi időkig enyhén szólva nem tartozott a brit, és általában, a nyugat-európai (sőt: európai) kormányok legfőbb gondjai közé. Az ózon, ez a földünket, mint Babits mondaná, ,,lágyan takaró, puha selymes bársonytakaró,, azonban, amely csodálatos módon megóvja az élővilágot a nap ibolyántúli sugárzásának káros hatásától, így az embereket a bőrráktól, néhány év alatt ezen a téren is csodát tett. Pontosabban, sajnálatos módon, éppen az ózon pusztulása volt az a tényező, amely az elmúlt néhány esztendőben ráébresztette a kormányokat a közös, egész földünket fenyegető veszélyre. Amire rég nem volt példa: kirajzolódnak a planetáris összefogás körvonalai. Az ózont elsősorban az úgynevezett CFC - klórfluorkarbon - gázok fenyegetik: ezek a sprayekben, hűtőszekrényekben, légkondicionáló berendezésekben használt gázok a levegőbe jutva a magasba emelkednek és bonyolult vegyi folyamatokat indítanak el, amelyek bizonyítottan az ózonréteg elvékonyodásához vezetnek. Űrfelvételeken 1982 óta észlelik, hogy a sarkvidék fölött időnkét teljesen eltűnik, ,,kilyukad,, a réteg. A CFC gázok ózonfaló hatására már az ENSZ 1972-es stockholmi környezetvédelmi értekezletén figyelmeztettek a tudósok, de 15 év telt el, amig megszületett az első konkrét intézkedés. A montreáli jegyzőkönyvet 1987 szeptemberében aláíró 40 állam (32 ratifikálta is) vállalta, hogy 1989 január 1-től a század végéig felére csökkenti a CFC-termelést. Időközben azonban kitűnt, hogy ez kevés. Ezért március 2-án összeültek az európai közösség környezetvédelmi miniszterei. Két álláspont hívei csaptak össze: az egyik a jelenlegi termelést 85, a másik 95 százalékkal kívánta csökkenteni. (folyt) 1989. március 9., csütörtök 10:23
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Ózon, a csodák csodája (2.rész)
A döntés mindenkit meglepett: a tizenkettek a CFC előállításának teljes betiltása mellett foglaltak állást. Ennek 2000-ig kellene megtörténnie, 1998-ig 85 százalékos csökkentést kell elérni - határozták el. Másnap Párizsban szakértői értekezlet ült össze Laurent Fabius, a francia nemzetgyűlés elnöke meghívására. Itt a CFC-t gyártó vegyiüzemek - az amerikai Dupont de Nemours, a brit ICI, a francia Atochem és mások - is jelen voltak. Moris Vermille, az Atochem finomvegyészeti igazgatója elmondta: a CFC gázokat 1928 óta használják. Igen kedvező tulajdonságuk, hogy nem gyúlékonyak, nem bomlékonyak, és nem mérgezőek. Jelenleg évi 1,1 millió tonna a világ CFC-termelése, egyharmadát az Egyesült Államok, egyharmadát Nyugat-Európa állítja elő, 39 nemzetközi nagyvállalat keretében, évi 1,6 milliárd dollár értékben. A szocialista országok becsült termelése évi 120 ezer tonna. A szakértők szerint több új vegyület is pótolhatja a CFC gázokat különböző alkalmazási területeken, e téren folynak a kutatások. Más probléma: jelenleg a CFC-t alkalmazó különböző berendezések teljes értéke világszerte mintegy 135 milliárd dollárra becsülhető. Ezek átállítása és kicserélése tehát még akkor is hatalmas összegeket igényelne, ha a pótanyag máris korlátlan mennyiségben állna rendelkezésre. Azaz a döntést politikai síkon, nemzetközi összefogással kell meghozni. Ezt a célt kívánta szolgálni Londonban, Thatcher brit miniszterelnök szervezésében több mint 120 ország politikai képviselőinek, tudósainak és ipari vezetőinek három napos tanácskozása, ,,mentsük meg az ózont,, címmel. Itt kitűnt: míg a fejlett tőkésországok most a radikális tilalom hívei, a fejlődő országok képviselői kénytelenek utalni az átállás árára, amely gazdasági fejlődésüket korlátozná egy olyan pillanatban, amikor az adósságválság már amúgy is áriási terheket ró rájuk. 1989. március 9., csütörtök 10:29
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Ózon, a csodák csodája (3.rész)
Több harmadik világbeli szónok ezért vagy azt hangsúlyozta, hogy a CFC-gázakat elsősorban alkalmazó ipari országoknak kell vállalniok a pénzügyi terheket, vagy éppenséggel ezt finanszírozó, és ugyancsak a szóban forgó államok által pénzelt alap létrehozásának gondolatát vetették fel. A Szovjetunió, a montreáli egyezmény egyik aláírója felhívta a figyelmet arra, hogy az ózonréteg bizonyos ritkulásai időjárási okokkal is magyarázhatók, míg a sarki ,,lyukak,, a CFC következményei. Ha bebizonyosodik szükségessége, Moszkva támogatja a veszélyes gáz termelésének további csökkentését. A londoni tanácskozás idején több ország - köztük hazánk is - bejelentette csatlakozását a montreáli megállapodás aláíróihoz. Szombaton Hágában még magasabb szinten, 24 ország csúcstalálkozóján igyekeznek majd előmozdítani ugyanezen célt. A holland, a francia és a norvég kormányfő által kezdeményezett értekezletre a szocialista országok közül hazánkat hívták meg a szervezők. Itt a résztvevő állam- és kormányfők közös nyilatkozatot írnak alá, várhatóan támogatják azt, hogy az ENSZ keretében környezetvédelmi hatóságot hozzanak létre az ózon, a föld védelmére, az úgynevezett üvegház-hatás, az atmoszféra felmelegedése elleni cselekvésre. A tanácskozás a szervezők szemében mintegy a kis- és középhatalmak összefogását kívánja megtestesíteni, ezért nem invitálták meg sem a Szovjetuniót, sem az Egyesült Államokat, sem Kínát. Az európai közösség meg nem hívott tagállamai, továbbá Nagy-Britannia (amelyet meghívtak ugyan, ám a saját, londoni fórumát tartotta a jobb megközelítésnek, s ezért távol marad Hágától) bizonyos fenntartással tekintenek a 24-ek találkozójára. Ez azonban aligha csökkenti a csúcs várható erkölcsi és politikai jelentőségét. A montreáli aláírók májusban Helsinkiben esedékes ,,szigorító,, értekezletén például a globális felismerés már konkrét eredményeket hozhat az ózon védelmében. A környezetvédők alig néhány éve még magányos próféták voltak a megnemértés nemzetközi sivatagában. Most, csodák csodája, nemes verseny folyik a téren, ki a legjobb tanítványuk. Igaz, ehhez arra volt szükség, hogy a kasszandra-jóslatokat az ózontakaró kilyukadása igazolja. Csak remélni lehet, hogy nemzetközi összefogással be lehet majd foltozni. Baracs Dénes (Brüsszel), MTI-Panoráma 1989. március 9., csütörtök 10:39
Vissza » A hírhez kapcsolódik »