|
|
|
|
Magyarországi fejleményekről
|
Washington, 1989. március 26. (Amerika Hangja, Esti híradó) - Magyarország új mérföldkőhöz érkezett. Ez a címe a U.S. News and World Report című hetilap elemző cikkének, amelyet Robin Night Budapestről küldött. - Valódi demokráciát teremteni nem könnyű. Magyarországon ez a folyamat felülről és alulról egyaránt megindult. Kevés a szabály és kevés a hozzáértés. Minden egyes előrelépés éles ellenállásba ütközhet. Országszerte ügynevezett alternatívák nőnek ki a földből, egyelőre nem pártok ezek, hanem olyan magyarok vitázó csoportjai, akik úgy érzik a régi rendszer kizárta őket. - A régi, az uralmon lévő szocialista munkáspárt maga is megteremtett egy reformert, Pozsgay Imrét, aki szaván fogta Gorbacsovot és határozottan követeli a drasztikus liberalizálódást egy olyan országban, amelyet Kelet-Európában máris kimondottan radikálisnak tartanak. Pozsgay megrendítette elvtársait azzal, hogy 1995-re szabad többpártos választásokra tett felhívást és az 1956-os véres eseményeket népfelkelésnek nevezte, ellenforradalmi árulás helyett. - A magyar aktivisták, viszont Pozsgay fogják szaván. Kritikus a Fidesz, a Fiatal Demokraták Szövetsége, ez a diákszövetség, amely háromezer tagot számlál. Mindössze egy évvel azután 37 bátor szívű ember szakított a Kommunista Ifjúsági Szövetséggel és elindult a maga útján. Az értelmiség tendenciái nagyjából: budapesti szegény és naivan lelkes Fidesz, már megkérdőjelezte a status quot, tiltakozott az alacsonyan repülő szovjet harci gépek ellen, és lemondásra szólította fel az Országgyűlésben a párt fő tagjait. A Fidesz reméli, hogy egy napon saját jelöltjeivel helyettesítheti a régi gárdát. Vágvölgyi András egy magas, ékesszólású szociológus, aki nyugaton végezte iskoláit, elmagyarázta: számukra a legfontosabb dolog a jövő évi választásokra felkészülni. Naponta újra felfedezzük a demokratikus hagyományokat mondta. Mióta nyíltan felálltunk és meghatároztuk jogainkat feladtuk a titkolódzást. - Csurka István, Magyarország egyik jelentős drámaírója egy másik alternatíva, a nemzeti demokrata fórumnak a mozgató ereje, annak az új korszaknak élő bizonyítéka. Három évvel ezelőtt betiltották darabjait, miután interjút adott a Szabad Európának. Ma a Szabad Európa egy magyar közvéleménykutató intézet segítségével állapítja meg, mit gondolnak az emberek a műsoráról, Csurka pedig bárkihez beszélhet, aki hajlandó meghallgatni. Néha nem hiszek a szememnek - mondta Csurka - hogyan próbálkozott a fórum demokratikus eszmék terjesztésével az acélmunkások között. A rendszer összeomlása gyorsabban halad mint gondoltuk. - Ezzel ellentétben Csehszlovákiában a múlt hónapban rács mögé dugták a leghíresebb drámaírót, az 52 éves Václav Havelt emberi jogi tevékenységéért. - Ezek az alternatív csoportok azonban még nem készek arra, hogy átvegyék a hatalmat. Legalább negyven csoport küzd egymással. Kevesen látnak tisztán. Nincs olyan jelszó, amely mindenkit egyesíteni képes. Nincs sok jele a tömegbázisnak és szinte senkinek sincs anyagi bázisa sem. Nem született vezéregyéniség, mint a lengyel Lech Walesa és a személyi ellentétek máris szembetűnőek. De szűzföldeket törnek fel. Magyarország ma politikai laboratórium, tele rossz érzetekkel, téves fordulatokkal, és tiszta lelkesedéssel. Az ébredés érzése szinte kitapintható, amikor Vágvölgyi lendületesen előadja a terveket a következő három politikai demonstrációra: A budapesti egyetemen Pokol Béla, a politikai tudományok tanszékének vezetője sötétebb képet fest. Pesszimista vagyok - mondja. A pártszinten a múlt év csodálatos volt. De a hatalom struktúrája nem változott igazán. Az alternatívák szembenállást követelnek és elképzelhető, hogy erre meglesz a válasz. Nagy csendben vár ránk és mi afelé rohanunk. - Pokol pesszimizmusát sokan osztják Budapesten. A magyar jelenben néhány beidegződött morbid patalizmus és emellett még fájnak 56 sebei. Grósz Károly, a kommunisták vezetője savanyú pártfunkcionárius, akiről széles körben úgy vélik, hogy csak beszél a reformokról és bőségesen van arra bizonyíték, hogy a párt elkötelezettsége a pluralizmus mellett csak bizonyos feltételek keretei között igaz. Amit az óvatos Pokol és hozzá hasonlóan gondolkozók akarnak az lassú, fokozatos változás. Attól félnek, hogy az alternatívák rohama provokálni fogja a keményvonalas kommunistákat, a párt 800 ezer tagjának egynegyedét és erőszakossághoz vezet. - Véleményem szerint - mondja Pokol - a párt reformista szárnya még mindig befolyásolhatja a változások ütemét. De a kompromisszum szelleme gyengül, a gazdasági helyzet rossz és egyre rosszabbodik és az alternatívák túl gyorsan váltak radikálissá. - Pokol elismeri, hogy a tömegek nyomása nélkül nem sokat értek volna el, de figyelmeztet - minél tovább tart a folyamat, annál veszélyesebb. A következő évben ez a dilemma még élesebbé válik. Az ellenzéki aktivisták tartanak a 150 ezer fegyveres párttag és a 60 ezer fős Munkásőrség provokációitól. Ezek a csoportok félnek egy megváltozott jövőtől és szeretnék eltagadni a múltat. Ezek az emberek félnek, a félelem pedig rossz tanácsadó - mondta Csurka István. Pokol Béla tudja ezt. Nyugtalansága tükrözi azt mély aggodalmat, hogy a reformokat egyetlen pillanat elsöpörheti. Az alternatívák között nagyon is félrevezető kép alakult ki arról, hogy a hatóságok készek mindent feladni - mondta - holott tény, hogy a felszín alatt nem sok változott. Az ellenzék benyomása téves, ahogy 1979-ben, 80- ban Lengyelországban is az volt. U.S. News and World Report felteszi a kérdést: Mit gondolnak valójában a magyarok? Szecskő Tamás, a Tájékoztatási Kutató Intézet igazgatója tudhatná, de nem tudja, legalábbis nem pontosan. A közvélemény olyan gyorsan változik - mondja -, hogy csak a visszapillantó tükörből látjuk a társadalmat. Szecskő nem mondta, hogy az országban a legnépszerűbb politikus Pozsgay Imre. A legtöbb magyar példaképnek tekinti a semleges jómódú Ausztriát. Felmérések mutatják, hogy az árak, az adók, a munkanélküliség és a lakáshelyzet ebben a sorrendben aggasztják legjobban a lakosságot. Felmérést készítettek arról, melyik 11 intézmény a leghasznosabb Magyarországon. A kommunista párt a hetedik helyen végzett, a sajtó, az Országgyűlés és a némaságra ítélt katolikus egyház mögött. - Mint olyan sok magyar, Szecskő is izgalmasnak találja a vélemények alakulását, oly annyira, hogy paradox egy negatív ösztöndíjjal csak, hogy otthon maradhasson az ország hírverését figyelve. Társadalomtudósnak lenni itt, most, nagyon izgalmas - mondta. Ha elmegyek, miből maradok ki? Ma még az amerikai követség is támaszkodik Szecskő felméréseire, amelyek az Amerikai Tájékoztatási Hivatal kiadványainak hatását vizsgálják. De odafigyel a Politikai Bizottság is, amely a felméréseknek köszönhetően nagyon jól tudja, hogy mindössze két év alatt jelentősen csökkent a nép elégedettsége a helyzettel. Ezek a felmérések a leendő alternatívák problémájára is rámutatnak. 40 évi egypárti uralom után a lakosságnak legalább a fele tájékozatlan vagy érdektelen a politikában. Politikai kultúránk nagyon szűk - mondja Szecskő - olyasfajta alárendeltségi kultúra, amelyben a hatóságok, az állampolgárokat passzív alanyként kezelték. Meg kell tanulnunk a szabályokat. Grósz a (...?) párt megtette az első lépést, amikor Spanyolországba ment és ideje jórészét azzal töltötte, hogy kikérdezte vendéglátóit, hogyan történt az átalakulás a fasizmusból a demokráciába. Most a népen a sor. Egy új alkotmány megrajzolhatja az utat a jobb jövőbe. De lehet nem egyéb mint fellengzős szavak halmaza. Magyarországnak ez utóbbiból 40 év jutott ki. Kulcsár Kálmán a társadalomtudós, akit nemrég neveztek ki az Igazságügyi Minisztérium élére, most állítja össze a hitelét vesztett 1949-es alkotmány helyére kerülő új dokumentumot. A régi Alkotmány az 1936-os sztálinista szovjet alkotmány másolata volt. Kulcsár, ez a halk szavú értelmiségi, gyorsan halad a Magyarországon legtöbb vitát kiváltó kérdésben. Ha rajtam múlik egy éven belül lesz az országnak olyan alkotmánya, amelyben nem szerepel a marxista ideológia, amely a hatalom megosztásán alapul, és amely tele van az emberi jogok biztosítékaival és minden hét évben népszavazással elnököt választ. - Kulcsár tudja, hogy ez túl szépnek hangzik. A keményvonalas kommunisták panaszkodnak is emiatt országszerte és mindent megtesznek, hogy megőrizhessék a párt meghatározó szerepét az új alkotmányban. Kulcsár azonban bízik abban, hogy a vezetőség meditál. Szakítani kell a múlttal. A régi modell felett eljárt az idő. Ez sokaknak keserű pirula. Kulcsár nem fél attól, hogy még többet írjon fel ebből. Véleménye szerint az alkotmányban nem szerepelhet semmiféle előírt társadalmi rendszer, legyen az szocialista, kapitalista. Magyarországon és Kelet-Európában ez politikai robbanóanyag. Elvek, nem előírt válaszok irányítsák a nemzetet - jelenti ki Kulcsár. Talán megnyeri a vitát, talán nem. De Kulcsár kezdeményezésében rejlik a mai Magyarország legreményteljesebb jele, a változás hivatalossá tétele. Kulcsár kijelentette, hogy a demokrácia megvalósuljon tömegbázis és tömeges részvétel kell. Ennek eléréséhez pedig egyetértésre van szükség. Mosolyogva idézi Kulcsár az amerikai főbírót, az amerikai alkotmány az egyetértés eszköze. A Majakovszkij utcában, egy ruházati bolt helyén van a központja egy másik kísérletnek, amely szintén az engedélyezhetőség határait feszegeti. Itt készül a Reform újság, ahol a szexuális tanácsadó és a környezetvédelmi riport egymás mellett található meg. Reform, amelynek egyik részvényese az állami kiadó vállalat nem támadja egyenesen a hatalmon lévőket, bár tízszer olyan drága, mint más újság négy hónap alatt 80 ezerről 300 ezerre nőtt a példányszáma. A Reform elszánt szerkesztője, Tőke Péter a lap egyes alapötleteit Grósz Károlynak tulajdonítja. Nem valószínű, hogy ezek között szerepel a Budapest legjobb melle vetélkedő, vagy a rendőrspiclik nemrég közzétett névsora. - Megpróbáljuk felrobbantani ezt a monolitikus struktúrát - mondja Tőke - új szelek fújnak és most van egy esélyünk. 40 éven át senki sem tett fel kérdéseket, mindenre igent mondtak, ezt megakarjuk változtatni. - Ez az ambiciózus cél magyarázza, miért keveri Tőke az alantast a szellemivel. Gyakorlatilag azt akarjuk, hogy az emberek megtanuljanak érthető stílust olvasni, rövid, tisztán fogalmazott mondatokat. Ez a bámulatos gondolat, meg az, hogy az alkalmazottak tulajdonosok legyenek. Egy politikai évkönyv és az új vállalkozók magazinja most új utakra vezeti a Reform szervezetét. Vajon Grósz, ez a józan parancsoló jellem megbánta a tanácsait? Tőke nevet - valamelyik nap találkoztunk a parlamentben és Grósz tréfálkozott, hogy lehet, hogy még szabadlábon vagy? Pillanatnyilag lehet. - Jó hír, hogy a rossz híreken mindenki dühöng. De ez az egyetlen reménysugár, amit Kozma (Kornai - s szerk.) János neves közgazdász felfedezni képes az egyébként nagyon borús gazdasági mivolton. A helyzet rossz - mondja Kozma - és még sokkal rosszabb, de a gazdasági bajok nélkül nem lenne politikai reform - így Kozma és más közgazdászok találnak bizonyos örömet a bánatban. A fájdalom ellenére még meg van az ismerős ritmus, megszületik a reformterv, a kormány bejelenti, a propagandagépezet zakatol és nem történik semmi. A kudarcot leplezik az áruval teli üzletek, fényes szállodák, zsúfolt utcák, Budapest mai színei, de a fizetésekért kevesebbet lehet vásárolni mint 1973-ban. A lakosság fele a szegénységi szint alatt él, az infláció több mint 20 százalékos, a korrupció általános és gazdasági növekedés nincs. Magyarország adóssága ma már több mint 21 milliárd dollár. Európában ez a legmagasabb egy főre eső adósságteher. Kozma gazdasági előrejelzése szerint áremelések várhatók, az új adók bevezetésével számítani lehet a munkások elégedetlenségére, munkanélküliség fenyeget, és 1992-ben amikor a nagy nyugati kölcsönök visszafizetése megkezdődik az adósság fojtogatóvá válik. Elvben a decemberben megkezdett takarékossági program könnyit a helyzeten. De Kozma meglepően nyilatkozik erről. Ez a program már a tüneteket kezeli nem a betegséget - mondja. A párttagok, az üzemvezetők és az ország pénzügyi vezetőinek rosszindulatú szövetsége minden reformot aláás. Nem ő az egyetlen, aki óva int, hogy a robbanás elkerülhetetlen ha az állam nem hagy fel a gazdasági élet manipulálásával. - A kommunista párt lapja, a Népszabadság, amelynek példányszáma tavaly a felére zsugorodott. Eötvös Pál főszerkesztő-helyettes szemléltető példával szolgál a gazdasági reform folyamatának problémáit illetően. Amikor megkérdezték, hogy mikor lesz gazdaságos a Népszabadság, Eötvös azzal válaszolt, hogy halvány gőze sincs. Lehetetlen tudni mibe kerül a lap előállítása a valóságban - mondta. És ami még rosszabb, sem a párt, sem a kiadóvállalat, sem a lap nem érdekelt abban, hogy ezen változtasson. - A mai Magyarországot a reform gondolata vezérli. De ez még csak gondolat, nem valóság. Fejezi be cikkét U.S. News and World Riport budapesti tudósítója. +++
1989. március 26., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|