|
|
 |
|
 |
A falusi életszínvonalról - tárgyilagosan
|
Budapest, 1989. május 9. kedd (MTI-Press)
A téeszelnökök mesés vagyonáról, a parasztemberek emeletes
házairól, gazdag berendezéséről legendák keringenek a városlakók
között. Egyesek csupán irigykedve, mások szinte dühvel emlegetik a
falu gazdagodását. Az ilyen állítások nélkülözik az ismereteket. A
tények ugyanis egészen mást mutatnak. A Központi Statisztikai
Hivatal nemrégiben tette közzé a lakosság jövedelmeiről és
fogyasztásáról szóló adatokat, melyekből számszerűen is kiderül a
falusi hátrány.
alc. Mit mutat a kereseti statisztika?
Az állami iparban foglalkoztatottak havi átlagkeresete 7320
forint volt 1987-ben, a szövetkezeti iparban dolgozóké 6379 forint.
Ugyanekkor az állami erdő -és mezőgazdaágban 6873, a szövetkezeti
szektorban csupán 6221 forintot kerestek. A szövetkezeti
megkülönböztetés félreérthetetlen. A magas vezetői jövedelmek is
inkább csak a képzelet szülöttei voltak, hiszen a mezőgazdasági
szövetkezetekben a szellemi dolgozók átlagosan 8357 forintot
kerestek 1987-ben, az iparban viszont 9028 forintot.
A helyzet azóta sem javult. A KSH és a Gazdaságkutató Intézet
munkatársai a közelmúltban mérték föl az életszínvonal-csökkenés
réteghatásait, mely szerint a múlt évben a havi nettó jövedelem
átlaga Budapesten 7686, a városokban 6052, a községekben 5857 forint
volt.
A fenti adatok önmagukért beszélnek, tényszerűségüket mégis
szokásos támadni. Visszatérő érvelés, hogy a falusi ember a háza
körül sok mindent megtermel, neki olcsóbb a megélhetés.
A statisztika ezt is tagadja. Az 1980. évi árakhoz képest
1987-ben 51,5 százalékkal volt magasabb az élelmiszerek ára a
munkások körében, s 48,1 százalékkal emelkedett a parasztság
élelmiszer-vásárlásainál is. A spórolás csodálatos lehetőségének
tartott háztáji előnyöket nem élvezi a falusi lakosság. Sőt a
kényszerű falusi életmód e néhány százalékos előnyt is kiegyenlíti,
hiszen ott drágább az energia, hiányosak a szolgáltatások, a tartós
fogyasztási cikkeknek nincs választéka. Ha mindezeket mégis
megszerzi a falusi állampolgár, többet kell értük fizetnie.
alc. Friss kenyér, friss hús
Mindezeken túl az alapvető élelmiszerekkel való ellátottságban
is gondok vannak. A falusi ember örül, ha kenyér naponta, hús,
hentesáru hetente egyszer-kétszer érkezik a boltba. (folyt.)
1989. május 9., kedd 12:09
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
A falusi életszínvonalról 2.
|
Gondjaikkal, ellátásukkal voltaképpen csak a szövetkezetek
törődnek, amelyek viszont erősen kiszolgáltatott helyzetben vannak.
A nagykereskedelem szállítási távolságokra hivatkozva ritkán és
rendszertelenül szállít; a kiskereskedelem jövedelmezősége olyan
alacsony, hogy a szövetkezetek saját erejükből nem is gondolhatnak
az ellátás javítására. Amennyit tehettek, saját erejükből és állami
támogatásból megtették, korszerűsítették a kis boltok nagy részét.
Mint kiderült, ez is csak amolyan félmegoldás, hiszen most a szebb
boltban kínálják a korábbihoz hasonló szűkös választékot.
Az elmondottakat a fél ország tapasztalja, mégis gyakran
hangoztatott állítás, hogy Magyarországon igen jó az
élelmiszer-ellátás. Ha Kelet felé tekintünk, valóban nem túlzó e
jelző. Ha korábbi önmagunkhoz viszonyítjuk a mostani ellátást,
ugyancsak helyénvalónak érezhetjük.
alc. A falusi hátrány szembetűnő
De vajon nem tévedünk-e, ha a lemaradókhoz, a jogosan bírálható
múlthoz hasonlítjuk magunkat? Nem fékezi-e a fejlődést, ha
objektivitás nélkül értékelünk, ha hibás összehasonlításokat keresve
igazoljuk önmagunkat? Az ellátásban a falusi hátrány szembetűnő, de
a városi háziasszony is tapasztalja, hogy időnként akadozik a
kiszolgálás, hiányos a választék, hagyományosan gyenge a csomagolás.
A változás, a lemaradás pótlása nem tűnik közelinek, hiszen
hiányzik hozzá az infrastruktúra és a jobbítást szorgalmazó
szemlélet. Amíg ezen nem lehet változtatni, árnyalni kellene a
hangzatos megállapításokat, s nem a kétségtelenül elfogadható átlag
mögé bújtatni a gyengét, a fél országnyi népet bosszantó
hiányosságokat. (MTI-Press)
ág/kgym V.
1989. május 9., kedd 12:10
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|