|
|
|
|
Válasz a hallgatóknak
|
SZER --------------------- München, 1989. május 06. (Láng Júlia) Hallgatók fóruma Mielőtt folytatjuk a múlt héten elkezdett sorozatot, - a hallgatók érdeklődésének megfelelően Kéry tamás teszi fel a kérdéseket a bős-nagymarosi építkezésről Lipták Bélának, a Yale Egyetem professzorának, - helyesbítenem kell a Magyar Környzetvédelmi Alap Budapesten terjedő röplapját. Tehát ez a sorozat nem szerdán, hanem szombat-vasárnaponként a Hallgatók fóruma keretében hallható. A röplapon megadott telefonszám is téves. Akit a sorozat hangszalagja vagy kézirata érdekel, az üzenetrögzítőnk telefonszámán közölje kérését. A telefonszámokat a műsor végén megadjuk. A mikrofonnál Kéry Tamás. Lipták Bélával, a Magyar Környezetvédelmi Alap elnökével beszélgetünk, ebben a hetente azonos időben folytatandó sorozatban. Mondanál valamit szomszédaink érdekeiről és a velük aláírt szerződésekről? - Kezdjük talán a csehszlovákiával 1977 szeptember 16-án Kádár János és Husak Gustav által elfogadott és miniszterelnökeik által aláírt, majd 1983-ban módosított szerződéssel. Ez kimondja, hogy a két ország azonos arányban osztozkodik az építkezés költségein, majd később a termelt áramon is, ugyan a Bősön termelt áram a csehszlovák áramelosztó rendszerbe, cseh felügyelet alá kerül. Mivel a szerződés a végzett munka arányában szabja meg az áram elosztását, így ha Nagyamaros nem épül meg, úgy az 50-50 százalékos áramelosztást meg kell majd változtatni 40-60 vagy 35-65 arányra. Csehszlovákia kormánya több okból szorgalmazza a vízlépcső megépülését. Ezek közül a Pozsony alatti kikötő létrehozása és az áramtermelés növelése Csehszlovákiának valódi érdekei. Sajnos Husak más okokból is erőszakolta a vízlépcső megépülését. Ilyen a Duna 30 km-es szakaszának megszerzése. Ez a területfoglalási precedens ugyanúgy jóváhagyás nélküli határmódosítást jelent, mint a Dunakiliti tavat szétválasztó új határ létrehozása. A Dunakilitinél létrehozandó mesterséges tó pedig valójában azért szükséges, hogy később megépíthessék a Dunát a Balti-tengerrel összekötő, Duna-Morva-Elba-Odera csatornát. Végül el kell ítélnünk azt a tervet is, hogy a termelt áramra ipart és az iparra szlovák munkásságot telepítenének erre a magyarok lakta mezőgazdasági területre. (folyt.)
1989. május 6., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Válasz a hallgatóknak 1 folyt.
|
Viszont hálával tartozunk annak a 600 csehszlovák tudósnak, kik felhívták a figyelmet, hogy a talajvízesés 58 csallóközi magyar falu életformáját veszélyezteti. - Mi az osztrákoknak az érdeke és mit mondanak a velük kötött szerződések? - A vízlépcső építésére csak vállalatok közötti szerződések születtek 1986. május 28-ikán. A szerződéseket az osztrák jogrend szerint kötötték, amely számol a felbontás lehetőségével. A négy szerződést aláíró osztrák vállalat a magyar fél visszalépésének esetére kölcsöngaranciát kért és kapott az osztrák államtól. Az osztrák vállalkozók feladata felépíteni Nagymarost, ami a vízlépcső magyar oldali költségének 28 százaléka, és ennek ellenében megkapják az 1996 és 2016 között termelt áram kétharmadát. Így az osztrák vállalkozók rendkívül olcsó áramhoz jutnak, míg az ökológiai károkat Magyarországra exportálják. A legtöbb áramat éppen akkor kell szállítanunk, amikor a Duna vízállása alacsony, és így ezekben az időszakokban a magyar energiagazdaságra terhet és nem könnyebbséget jelent a vízlépcső. Az osztrák és svájci bankárok pénze túlnyomórészt osztrák vállalkozók zsebébe kerül. Ha a magyar kormány legalább azt kikötötte volna, hogy magyar gyártmányú turbinákat kell beépíteni, úgy talán a Ganz gyár sem ment volna tönkre. A szerződés az osztrák üzletembereknek előnyös, de a jelenleg áramtöbblettel rendelkező osztrák népnek kárára van. A szerződés egyrészt megrontja a két egymásra utalt nép viszonyát, másrészt kihívja Ausztria ellen az Európai Parlament elítélését, a nemzetközi turistabojkottot és a világkiállítás jogának lehetséges elvesztését is. Azért is reméli az osztrák kormány, hogy Magyarország felhagy ezzel az építkezéssel, mert a Wall Street Journal 1989 március 4-i szerkesztőségi cikke szerint a nemzetközi pénzintézetek ki fogják fizetni az építkezések leállításának költségeit. - És végül a szovjet érdek? - Gorbacsov ellene van az ilyen környezetromboló, a sztálini gigantománia korából származó építkezéseknek és támogatja, hogy népszavazás döntsön ezek sorsáról. Így a szovjet érdek az, hogy a Husak-Kádár által kötött szerződést békésen változtassák meg az új, most már reformbeállítottságú tárgyalófelek. (folyt.)
1989. május 6., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Válasz a hallgatóknak 1/2 folyt.
|
Lipták Béla professzor válaszolt a bős-nagymarosi beruházásra vonatkozó kérdésekre, saját véleményét mondta el. Megállapításainak egy részét, például ami az osztrák kormány álláspontját vagy az ausztriai nemzetközi bojkott valószínűségét illeti, a Szabad Európa Rádió nem osztja, de ez koránt sem kizáró ok arra, hogy a professzor úr véleményének nyilvánosságot adjunk. +++
1989. május 6., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|