Rendszerváltás és az MTI

	Kádár János szólaljon fel!
München, 1989. február 8. (SZER, Világhíradó) - Ma reggel közhírré tétetett - de csak így utólag -, hogy tegnap összeült a Politikai Bizottság, de hogy a "tizenegyek" az alkotmánytervezeten kívül még miről tanácskoztak, az úgy látszik, nem tartozik a nyilvánosság elé, mert nem tekinthetjük hírértékűnek, hogy időszerű politikai témákat vitattak meg. Ennyit az állampolgár közlemény nélkül is sejt. Sejtései jogos kíváncsisággá fokozódnak, majd pedig a "már megint nélkülem döntenek, és meg sem mondják, miért" keserűségévé változnak arra a bejelentésre, hogy a PB személyi kérdésekben is döntött. Kiről, kikről, mit - egyelőre nem lehet tudni. A várakozást kitöltheti a múlt vizsgálatának ez az elsősorban - legalábbis egyelőre elsősorban - nyelvi megközelítése. Idézzük fel saját hangján azt az embert, aki 1956. november elsején bejelentette az MSZMP megalakulását. (Kádár János beszél, rossz vétel miatt nem érthető.) Felismerték Kádár János hangját? A régi szalag rossz hangminősége miatt megismételjük egyik mondatát: "Népünk dicsőséges felkelése lerázta a nép és az ország nyakáról a Rákosi-uralmat". Még ott a dicsőséges jelző is a felkelés szó előtt. Ezzel együtt is, ha ma olvassuk újra ezt a beszédet 32 év távlatából, nemcsak a forradalom elismerése van benne. Ismét idézünk: "A népfelkelés válaszút elé érkezett: vagy lesz elég ereje a magyar demokratikus pártoknak vívmányaink megszilárdítására, vagy szembe kerülünk a nyílt ellenforradalommal. Akkor - 1956. november elsején - ez még úgy hangozhatott, mintha Kádár csak egy esetleges, távolról fenyegető veszélyt akarna jelezni. Ki tudhatta, hogy még ugyanezen a napon eltűnik Budapestről, hogy megszervezze mindazt, aminek folytatását ma már ismerjük. Azaz sok hiányossággal, sok fehér folttal ismerjük csak. A tisztázás igénye pillanatnyilag nem annyira történelmi, mint aktuális politikai igény és szükségesség. Tamás Gáspár Miklóst kérdezem a budapesti telefonvonalon: - Mit jelent az, hogy az ÉS-ben megjelent Mit mond Kádár János? cikk után az Ötlet leközölte ezt a november elsejei beszédet, ami szintén felszólításként is értelmezhető, hogy szólaljon meg Kádár János? - Azért is szólítják föl erre - természetesen -, mert hiszen nemcsak tanúja, résztvevője volt az 56-os forradalomnak, hanem résztvevője volt az 1956. november 4-ikével elkezdődött ellenforradalomnak is, és a későbbi megtorlásoknak is főszereplője. Továbbá ő volt az az ember, akinek a nevéhez fűződik elsősorban ennek a rendszernek a felépítése, amely 56-nak, a forradalomnak az elnyomásán nyugszik, és a romjaira épült. Az, hogy Kádár János felszólalását sürgetik, két dolgot is jelent. Az egyik egy gyógyulási folyamat. A múltak bevallása elsősorban a pártnak szükséges s azoknak a néprétegeknek és csoportoknak, amelyek a maguk kiegyezését Kádárral, Kádárékkal megkötötték. Nekik a saját gyógyulásuk szempontjából és az újabb demokratikus Magyarországba való bekapcsolódásukhoz szükséges ez a gyógyulás. Azt hiszem azonban, hogy a közvéleménynek és a népnek az a része, amely kimaradt a kádári kiegyezésből, annak tulajdonképpen édesmindegy, Kádár Jánosnak ma mi a véleménye a 30 egynéhány évvel ezelőtt történtekről. Tudom, hogy sok érdekes részletet elmondhatna. Ám nem hiszem, hogy döntő volna: megélte-e azt a katarzist, amelyet titkon a történelem iránt érdeklődő hallgató és olvasó elvár tőle. - Mennyiben befolyásolhatja a pénteki központi bizottsági ülést az, hogy nyilvánosság elé került most a Kádár-téma? - Azt hiszem, megkönnyíti a Központi Bizottság dolgát, mert amennyiben Pozsgay gesztusa nem szakításnak, hanem folyamatosságnak minősül, hogyha a precedenseket lehet kiemelni részint a Kádár- beszédből, részint a már többször meghivatkozott Lukács- nyilatkozatból, akkor a hirtelen felszínre került törések elsimíthatok. Tehát ennyiben nem tartom ügyetlen gesztusnak a Kádár-beszéd megjelentetését, akkor sem, ha ez ellentétben van Pozsgay ellenfeleinek az utóbbi héten elhangzott megnyilatkozásaival. Itt egy kompromisszum körvonalai rajzolódnak, s egyre inkább arra utalnak a jelek, hogy szakításra és tisztázódásra pénteken sem fog sor kerülni, a pártvezetés frakciói közötti szervetlen és kibontakozást nem segítő egység továbbra is fennmarad. +++ 1989. február 8., szerda
Vissza » A hírhez kapcsolódik »