Rendszerváltás és az MTI

	Foglalkoztatás
Foglalkoztatás SZER -------------- München, 1989. május 10. (Vadász János) Mérlegen Magyarországon még mindig várat magára az annyit emlegetett piaci arányú kibontakozás, és ennek egyik bizonyítéka, hogy az idei évre az illetékesek által megjövendölt nagyobb méretű munkanélküliség egyáltalán nem következett be. Ezt az összefüggést vette szemügyre egy héttel ezelőtt a Mérleg műsorában Vadász János. Elemzésében arra a következtetésre jutott, hogy bizonyos méretű munkanélküliség normális velejárója a jól működő piacgazdaságnak. Ezen a héten arra keresi a választ, hogyan egyeztethető össze a nem teljes foglalkoztatás a társadalom és az egyén érdekeivel. - Az úgynevezett létező szocializmusról korábban azt állították, hogy minden fogyatékossága - a társadalmi és egyéni érdekektől való teljes elrugaszkodása - ellenére is van legalább egyetlen előnyös tulajdonsága. Az, hogy teljes foglalkoztatást biztosít a társadalom tagjainak. Valójában ez az állítás zárja le ma a létező szocializmus hammis mítoszainak hosszú listáját. Mert valójában a munkaviszonyban lévők jelentős része fölöslegesnek bizonyult a létező szocializmusban, csak éppen kapun belül tartották ezt a sereget, és szociális támogatását munkabér folyósításával oldották meg. Noha a kapun belüli munkanélküliek bérét - legalábbis társadalmi méretekben - a költségvetésből, azaz a társadalom terhére finanszírozták, formailag ez a támogatás mégis munkabérként jelent meg, amit munkaviszonyban álló személyeknek fizettek. Róadásul az alacsony hatásfokú, vagy éppen veszteséges gazdálkodásra berendezkedett, kényszerített vállalatoknál valamiféle munka mindenkinek jutott, aki ott munkaviszonyban állt. (folyt.) 1989. május 10., szerda
Vissza »

	Foglalkoztatás - 1. folyt.
Mindez jó volt arra, hogy fenntartsa a teljes foglalkoztatás illúzióját, amely valójában sohasem létezett. Illetve létezett fizikai értelemben, mint ahogy egy munkatábor keretein belül is teljes a foglalkoztatás, de korántsem létezett gazdasági értelemben. A gazdasági értelemben vett foglalkoztatás ugyanis olyan munka, amely a piacon elismert, jövedelmező tevékenységbe illeszkedik. Így a teljes foglalkoztatás feltételezi, hogy a gazdaságban végzett minden tevékenység kivétel nélkül mindig jövedelmező, ami természetesen nem létezik. Éppen a versenyből, a piac dinamizmusából következik, hogy a korábban jövedelmező tevékenységek egy része veszteségessé válik, hogy állandó alkalmazkodás megy végbe, amelynek során új munkahelyek keletkeznek és régiek megszűnnek. Mivel ez az alkalmazkodás időt vesz igénybe - több-kevesebb időt -, és mivel a keletkező és megszűnő munkahelyek egymással nem helyettesíthetők be, bizonyos számú munkanélküli mindig van, a jól működő piacon is. A foglalkoztatás nem lehet teljes. Éppen úgy nem lehet teljes, mint ahogy azt sem lehet várni, hogy egy gazdaság gépei, termelőberendezései kivétel nélkül mindig és mindenütt teljes kapacitással működjenek. Józan ésszel tehát bele kell nyugodnunk abba, hogy teljes foglalkoztatás nem létezik, illetve nincs benne köszönet, ha formailag kikényszerítik hogy létezzék. Egészen más kérdés viszont és egyáltalán nem mindegy, hogy milyen magas a piacon indokolt foglalkoztatás szintje, és hogyan képesek gondoskodni magukról, illetve későbbi foglalkoztásukról azok, akik átmenetileg munka nélkül maradnak. (folyt.) 1989. május 10., szerda
Vissza »

	Foglalkoztatás - 2. folyt.
A foglalkoztatás szintje részben attól függ, hogy az adott piac mennyire hatékonyan működik. Amennyiben hatékonyan működik - különösen nemzetközi összehasonlításban - számítani lehet arra, hogy növekszik mind a megszűnő, mind az új munkahelyek száma, ami rövidebb távra nagy munkanélküliséget is eredményezhez, de hosszabb távon valószínűsíti a foglalkoztatás viszonylag magas szintjét. Ellenkező esetben a stagnálás tendenciái léphetnek fel és erősödhet az infláció, ami a foglalkoztatásban azt jelenti, hogy a nagy kilengéseket elkerülik ugyan, de a munkanélküliség hosszú távra is viszonylag jelentős marad. Az elmondottakból következik, hogy a foglalkoztatást a mindenkori kormány politikája is befolyásolja. Gazdaságpolitikájával közvetlenül, hiszen nagyon sok függ attól, hogy ez a politika képes-e ösztönözni új munkahelyek teremtését anélkül, hogy felborítaná a piac hatékony múködését. Adott esetben bajba került ágazatok állami támogatása is indokolt lehet, ha ezzel hirtelen fellépő tömeges munkanélküliség kerülhető el. De nem indokolt, ha ennek a beavatkozásnak stagnálás és infláció az ára. De nemcsak a gazdaságpolitika érinti a foglalkoztatást. Rendkívül fontos, hogy milyen az adott társadalom oktatási rendszere. Hogyan igazodik a munkaerőkereslethez a szakképzés és az átképzés. Mindez az oktatáspolitikától függ. Illetve attól is függ, hogy az állam milyen mértékben, milyen körültekintéssel engedi át a terepet olyan oktatási intézmények számára, amelyek - különösen a szakképzés, továbbképzés és átképzés területein - jövedelmezőségi alapon müködnek. (folyt.) 1989. május 10., szerda
Vissza »

	Foglalkoztatás - 4. folyt.
Mert az elmondottakból remélem világosan következik, hogy a munkanélküli segély nemcsak az érintett egyének megszerzett jogait elégítik ki, hanem egyúttal a piac normális működését is biztosítja, ahhoz szükséges, a társadalom érdekében. Az elmúlt négy évtized során a hatalmi rendszer felelőtlenül és megalapozatlanul hivatkozott arra, hogy minden állampolgár számára biztosítja a munkához való jogot. A jogot ugyanis nem bármilyen munkához kell biztosítani, hanem a piac által elismert jövedelmező tevékenységhez, amely összhangot teremt az egyéni és társadalmi érdekek között. Ez pedig csak a szabad piacgazdaság rendszerében valósulhat meg. +++ 1989. május 10., szerda
Vissza » A hírhez kapcsolódik »