Rendszerváltás és az MTI

	Országgyűlés - első nap (4. rész)
Radnóti és mások az embertelenségek ellenére is hittek népünk holnapjában, a magyarság, a nemzet integráns részének tekintve önmagukat. S annak tekintették magukat mindazok, legalábbis meghatározó többségükben, akik - voltak bár szlovákok, németek, románok, délszlávok, zsidók, cigányok vagy más nemzetiségűek és vallásúak - otthonra leltek határainkon belül. Máig ható példaként említhetjük, hogy az Ideiglenes Nemzetgyűlés 1944-ben - a már felszabadult Debrecenben - törvényileg eltörölte az úgynevezett zsidó-törvényeket. De aztán évtizedeken át hallgatásra ítéltetett a tisztázó szándék, a nemzeti kisebbségek dolgában éppen úgy, mint a zsidóság vagy a cigányság sorsának nyilvános feltárásában. A bűntudatot emlegették némelyek, mások az antiszemitizmus újraéledésétől tartottak. Szerencsére mégis akadtak olyanok, akik hallatták hangjukat - többek között Károlyi Mihályra, Bibó Istvánra, Illyés Gyulára vagy Száraz Györgyre gondolok -, s akadtak, jobbára tétova, irodalmi kísérletek is. Nem mentséget keresve - de elismerve azoknak a politikai erőknek és személyiségeknek még a második világháború elején kifejtett törekvéseit, amelyek és akik éveken át ellenálltak a hitleri Németország követeléseinek - meg kell állapítanunk, hogy a magyar holocaust csak 1944. március 19-étől, a német megszállást követően teljesedett ki, s a magyar, különösen a vidéki zsidóság sorsa a nyilas hatalomátvétellel pecsételődött meg. A legújabbkori antiszemitizmus máig fellelhetően, hazánkban az első viágháborút követő évtizedekben eresztett gyökeret, s újbóli felerősödésétől sokan tartanak manapság is. Holott ez a magatartás mindenütt, de ezen a tájon különösen a nemzetietlenségnek a szinonimája, kárt okoz népünknek, rontja, csorbítja tekintélyünket a nemzetek közösségében. Meggyőződéssel állíthatom: aki európainak vallja magát, vagy egyszerűen rendes, becsületes embernek, az nem tehet különbséget ember és ember között vallása, bőrének színe, nemzetisége okán. Attól idegen a kisebbség megalázása, bármiféle megkülönböztetése. Tegnap volt 44 éve annak, hogy az európai harctereken elhallgattak a fegyverek. Ez az évforduló megfelelő alkalom arra, hogy szóljunk másik adósságunkról is. Beszéljünk arról, amiről évtizedekig nem szabadott, mert népünkbe beleégették a bélyeget, hogy a magyar bűnös nemzet, hogy Magyarország Hitler utolsó csatlósa volt... (folyt.köv.) 1989. május 10., szerda 11:35
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »