|
|
 |
|
 |
A Magyar Tudományos Akadémia közgyűlése (1. rész)
|
1989. május 9., kedd - A magyar tudomány, az akadémia életében történelmi jelentőségű tudós testület idei közgyűlése, ugyanis első ízben adódik lehetőség arra, hogy a tudós társaság maga határozza meg jogállását, feladatait - hangsúlyozták a felszólalók a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlésének második napján. Többségük úgy ítélte meg: szükség van az akadémiai törvény megalkotására. Egyetértettek a törvény koncepció-tervezetében rögzített alapelvekkel, amelyek szerint a Magyar Tudományos Akadémia autonóm köztestület. Szükségesnek tartoták jogszabályban rögzíteni, hogy az Akadémia önálló kutatóintézeti hálózattal rendelkezik, a kezelésében lévő vagyon tulajdonosa, részt vállal a nemzet előtt álló feladatok megoldásában, s ezért igényli, hogy alapkutatásait az állami költségvetésből is támogassák.
Számosan vitába szálltak azokkal a felszólalókkal, akik úgy
vélték: az alkotmányozás folyamán kell megalkotni a kutatás
szabadságát szavatoló jogszabályokat. Az akadémiának mint
önkormányzati köztestületnek, jellegét, feladatait, demokratizmusát
az Alapszabályban célszerű rögzíteni, külön törvény felesleges -
hangoztatták. Némelyek úgy vélekedtek: indokolt meghatározni az
elnökség jogkörét. Ez a testület - mondották - csak operatív
intézkedéseket tegyen a két közgyűlés közötti időszakban, s ne
nyilatkozhasson az akadémia nevében. Szükséges, hogy az ország
sorsát meghatározó kérdésekben az elnökség kérje ki a közgyűlés
véleményét, adott esetben hívjon össze rendkívüli közgyűlést.
Nehezményezték, hogy az elnökség az utóbbi időben több kérdésben az
akadémia nevében, erkölcsi súlyával nyilatkozott.
Többen szorgalmazták, hogy a közgyűlés határozottan foglaljon
állást az akadémia kutatóintézeti hálózatának megszüntetésére
irányuló tendenciák ellen. Felhívták a figyelmet: ma is él a
restrikciós szemlélet, az indokolatlan átszervezésre irányuló
törekvés, s ha érvényesül az akadémiával szemben, helyrehozhatatlan
kárt okozhat a magyar tudománynak. Az akadémiai intézetek
leválasztása az akadémia testéről, megbocsáthatatlan bűn lenne.
Fontos, hogy a törvény egyértelműen szavatolja az MTA
kutatóintézeteinek működtetési jogát és kötelezettségeit -
hangoztatták. Kifejezték a reményüket, hogy a politikai és a
gazdasági reformok során a tudást, a tudományt jelentőségéhez
méltóan értékelik, s a magyar tudomány hazai és nemzetközi
versenyképessége növekszik majd. (folyt. köv.)
1989. május 9., kedd 15:59
|
Vissza »
|
|
A Magyar Tudományos Akadémia közgyűlése (2. rész)
|
Felhívták a figyelmet: széles körű felvilágosító munkára van szükség
a tudományos kutatás szerepének és hasznának megismertetésére, mivel
az utóbbi időben a szegényedés, a növekvő intolerancia miatt
országunkban a tudományellenesség érhető tetten. Szó volt arról is,
hogy nem indokolt nagyobb szabású természet- és társadalomtudományi
programok indítása. Szükség van viszont néhány országos fejlesztési
program kezdeményezésére: ilyenek például az elektronizálás és
informatika, a környezetvédelmi technológiák, az infrastruktúra
(főleg a kutatás és műszaki fejlesztés infrastruktúrája), az új
technikát, a technikai fejlődést megalapozó folyamatok kutatása.
A közgyűlésen állást foglaltak az Országos Tudományos Kutatási
Alap megőrzése mellett. Nélküle ugyanis - mondották - számos
egyetemi tanszék nem folytathatna tudományos kutatást. Fontos
azonban, hogy ebből kizárólag az alapkutatást támogassák.
Az akadémikusok ez alkalommal is kifejezték azt a véleményüket,
hogy az akadémia foglaljon állást az ország sorsdöntő kérdéseiben. A
tudósok jelentős mértékben segíthetik a kormány döntéseinek
megalapozását - hangoztatták. Kifogásolták, hogy a szakértők
tanácsait még mindig nem veszik figyelembe minden tekintetben.
Példaként említették, hogy a bős-nagymarosi vízlépcső építését
vizsgáló ad hoc bizottság még nem kapott választ az általa felvetett
kérdésekre. Javasolták, hogy ha a szakértők azt tapasztalják:
manipulálják valamelyik szakvéleményt, tárják azt a közvélemény elé.
Indítványozták azt is, hogy az akadémia megújulása során erősítsék a
demokratizmust. Ezzel kapcsolatban elmondták: egyes intézeti vezetők
,,kisajátítják,, kollegáik tudományos eredményeit. Feljogosítják
magukat arra, hogy társszerzőként szerepeljenek, ezt az etikátlan
eljárást intézeti demokratizmussal lehet megszüntetni.
Az akadémia és az egyetemek kapcsolatáról szólva elmondták: a
tudomány károsodna, ha engednének az akadémia és egyetemek
szembeállítására irányuló törekvéseknek. Nyugati országok
tapasztalata bizonyítja: szükség van az önálló tudományos kutatási
hálózatra. Megalapozatlan az egyes egyetemeken megnyilvánuló
aggodalom, hogy az akadémiát nagyobb támogatásban részesítik majd,
mint az egyetemeket - hangzott el a vitában.
Örömmel, ugyanakkor megrendüléssel szóltak arról, hogy
rehabilitálták azokat az akadémikusokat, akiket régebben
méltánytalanul kizártak a tudós társaságból. Magukat is
rehabilitálják, amikor a mindig alkotó tudósok szellemi
visszafogadásáról döntenek - vélekedtek a hozzászólók a közgyűlésen.
(folyt.köv.)
1989. május 9., kedd 16:06
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
A Magyar Tudományos Akadémia közgyűlése (3. rész)
|
Akadémikusokat, egyetemi tanárokat ért méltánytalanságokról
szólt Huszár Tibor is, rámutatva: nemcsak a negyvenes évek végéről,
hanem a 60-as és 70 -es évekből is sorolhatók a példák. Elsősorban
az 1973-ban hozott határozatokra és intézkedésekre utalva felhívta a
figyelmet arra, hogy tudományon belüli vitákat nem tudományos, hanem
adminisztratív, sőt nem egyszer rendőri eszközökkel próbáltak
megoldani. Már-már a boszorkányüldözéshez volt hasonlatos - mondotta
- a Lukács-tanítványok, vagy a kiváló szociológus, Szelényi Iván
elleni fellépés. Nem véletlen, hogy közülük többen is az ország
elhagyására kényszerültek. Huszár Tibor javasolta: az akadémia
küldjön ki egy bizottságot, amely a tényeket feltárva és
tárgyilagosan értékelve megvizsgálja az elmúlt évtized történetét
ilyen szempontból is.
A vitában a felszólalók rámutattak: helyet kell adni a 40 éven
aluliaknak, a fiataloknak az akadémiai bizottságokban, mert jelenleg
a tudományos kutatásban éles választóvonal fedezhető fel a
nemzedékek között. Ha a sürgető fiatalítás nem történik meg, akkor a
tudományos kutatói utánpótlás kerül veszélybe. A felszólalások
érintették az akadémia költségvetésének kérdését is. Többen
vélekedtek úgy: a költségvetési támogatás fejében ne várja el az
állam, a kormányzat az úgymond feltétlen és hű szolgálatot az
akadémiától, hiszen ez nem jelentene mást, minthogy a
társadalomtudomány a hivatalos ideológia támogatójává szegődik, a
természettudomány pedig konzerválja a jelenlegi hiánygazdaságot.
Holott - mint azt nyomatékkal hangoztatták - a műszaki és
természettudományi kutatásoknak a modern gazdaság hajtómotorjává
kell válnia. A hiánygazdaság pedig eleve igénytelen a tudományos
eredményeket illetően, s beéri a másod- vagy harmadrendű minőséggel
is.
Az akadémia szervezeti felépítése, működése kapcsán elhangzott:
szüntessék meg a jelenlegi ,,egykamarás,, akadémiát, azaz vessenek
véget a levelező és rendes tag megkülönböztetésnek. A tagsági
kérdésekről szólva azt is felvetették: a tudományos testület az
utóbbi években gyakran megfeledkezett jelentős tudósokról,
kutatókról, nem méltányolta azok tevékenységét, tudományos
eredményeit. Ezért állhatott elő az a helyzet, hogy van olyan magyar
kutató, akit már az Egyesült Államok Tudományos Akadémiája is tagjai
sorába választott, ám a hazai testvérintézmény nem méltatta
ugyanerre. (MTI)
1989. május 9., kedd 16:36
|
Vissza »
|
|
A Magyar Tudományos Akadémia közgyűlése (4. rész)
|
Az ebészünetet követő vitában az akadémiai törvény- és az
alapszabály-tervezetről szólva többen szükségesnek tartották, hogy e
dokumentumok segítsék majd elő a kötöttségek feloldását, az
utánpótlás nevelését, a kutatóhelyek megerősítését, a szellemi
értékek eltékozlásának megakadályozását, a támogatások
eredményelvűségét, s országosan, területileg is igazságosabb
elosztását s a képzésnél nemzetközi tudományos szint követését.
Volt, aki a rehabilitálással kapcsolatban elmondotta: az
igazságtalan elbírálásban részesült tudósok egy részénél a
közvélemény már igazságot szolgáltatott, valósághűen értékelve a
személyek életútját.
Nem egy jelentős hazai tudományos eredményről, oktatásunk több
nemzetközileg is elismert sikeréről viszont gyakorta megfeledkezik a
közvélemény. Pedig az az ország támogathatja csak igazán a
tudományt, amely ismeri, értékeli eredményeit. A felszólalók közül
többen sürgették, hogy a tömegkommunikáció adjon nagyobb teret a
tudományos eredmények népszerűsítésének.
Az akadémia megfiatalítása, kedvezőbb korösszetétele csak úgy
érhető el - mondotta egy felszólaló -, ha nagyobb lehetőségeket
adnak a tehetséges fiataloknak. Már húsz-egynéhány éves korukban
érhessék el az arra érdemesek a kandidátusi, harminc év után a
doktori fokozatot. Mások a tudományos fokozatok megítélésénél a
nemzetközi tapasztalatok teljesebb körű figyelembevételét is
szorgalmazták. (folyt.köv.)
1989. május 9., kedd 16:54
|
Vissza »
|
|
A Magyar Tudományos Akadémia közgyűlése (5. folyt.)
|
Berend T. Iván elnök a felszólalásokra válaszolva ismertette: a
közgyűlésen 53-an nyilvánították véleményüket. Többségük azonosan
ítélte meg az Akadémia helyzetét és feladatait, egyetértett az
akadémiai törvény és alapszabály koncepció tervezetének
alapelveivel. Azzal, hogy szükséges az akadémiai intézeti hálózat
fenntartása, az Akadémia és az egyetemek együttműködésének
továbbfejlesztése. Szólt arról is, hogy évente több rendkívüli
közgyűlést kellene tartani, ha az elnökségnek a közügyekre vonatkozó
mindegyik állásfoglalás kialakításához a közgyűlés véleményét is
kérnie kell. A közgyűlésnek lehetősége van arra, hogy időnként
ellenőrizze az elnökség ilyen jellegű állásfoglalását, amelyet
minden esetben szakértői bizottság vélelménye alapján alakít ki.
Az elnök javasolta a közgyűlésnek, ne mondjanak le a tudományos
bizottságok választásáról, amely lehetővé teszi a fiatal, tehetséges
kutatók bevonását, az Akadémia fiatalítását. Helyeselte azt a
javaslatot, hogy az Akadémia kezdeményezzen állásfoglalást egyebek
között az oktatás, főleg a felsőoktatás, az egészségvédelem
fejlesztése, a létminimum alatt élő rétegek megsegítése érdekében.
Láng István főtitkár válaszában hangsúlyozta: az akadémiai
közgyűlés olyan szervezeti erőt képvisel, amely képes arra, hogy
maga köré gyűjtse a hazai tudomány képviselőit. Úgy vélte: fontos
lenne megvizsgálni az akadémiai és az egyetemi intézetek
együttműködése fejlesztésének, bizonyos mértékben integrációja
kialakításának, műszerparkja jobb hasznosításának lehetőségeit.
A közgyűlés egyhangúlag elfogadta a szóbeli és írott
előterjesztéseket, az elnök és a főtitkár válaszait, majd
megválasztotta az 1990. évi tisztújító közgyűlést előkészítő
bizottságot. (folyt.köv.)
1989. május 9., kedd 18:35
|
Vissza »
|
|
A Magyar Tudományos Akadémia közgyűlése (6. rész)
|
A közgyűlés állásfoglalása leszögezi: a jelenlegi súlyos
gazdasági helyzetben a Magyar Tudományos Akadémia a maga erejével és
kompetenciájával segítse elő a gazdasági, politikai kibontakozást. A
közgyűlés örömmel üdvözölte, hogy a kormány elnöke a megnyitó ülésen
mondott beszédében kifejezte: véget kell vetni a tudományos
értékrendet torzító politikai beavatkozásoknak, bízni kell a
tudományos műhelyek értékítéletében. A kormány elnökének szavai azt
a reményt keltik, hogy a kormányzat új tudománypolitikai álláspont
kialakítására törekszik.
A közgyűlés úgy ítéli meg: elengedhetetlen, hogy a tudományos
kutatás költségvetési forrásai 1990-ben is megőrizzék reálértéküket,
és 1991 után megkezdődjék a dinamikus felzárkózási folyamat az
ezredfordulóra az egy kutatóra jutó ráfordítások értéke érje el a
jelenlegi nyugat-európai átlagot. Szükséges, hogy a költségvetés az
1989-es tudományos kutatási támogatás reálértékét 1991-től évenként
15 százalékkal, a felsőoktatási kutatóhelyek esetében évi 20
százalékkal emelje. A közgyűlés aggodalommal értesült arról, hogy a
készülő költségvetési reform egyes elgondolásai sérthetik a
tudományos kutatás érdekeit. Az Akadémia - húzták alá az
állásfoglalásban - örömmel tett eleget minden olyan kormányzati
felkérésnek, amely a társadalmi-gazdasági döntések tudományos
megalapozását segítették elő. Az akadémia jövőben kezdeményezőleg
kíván fellépni a társadalmi, gazdasági fejlődést elősegítő
kormányzati döntések meghozatalában.
A közgyűlés egyetértett azzal, hogy az akadémia helyzetét
különálló törvény szabályozza, s egyetértett annak lényeges
alapelveivel is. Eszerint az akadémia a jövőben testületi
önkormányzatként működne, megszűnne eddigi úgynevezett főhatósági
jellege, az egész nemzet, nem pedig a kormányzat szerve lenne. Saját
vagyonnal és kutatóintézetekkel rendelkezne. A közgyűlés felkéri az
elnökséget, hogy készíttesse el a törvény és az alapszabályok
szövegtervezetét, s azt 1989 szeptemberében terjessze az Akadémia
rendkívüli közgyűlése elé.
Az állásfoglalásban aláhúzták: a közgyűlés hatálytalanítja a
kizárt és egyes más akadémiai tagokat méltánytalanul sújtó
intézkedéseket, és tagságukat folyamatosnak nyilvánítja.
A közgyűlés úgy ítélte meg: szükséges az Akadémia és az
egyetemek oktatási, továbbképzési és kutatási együttműködésének
továbbfejlesztése. Felhívta az elnökséget, hogy a Rektori Tanáccsal
egyetértésben kezdeményezze új felsőoktatási koncepció kimunkálását
és megvalósítását. (folyt.köv.)
1989. május 9., kedd 19:52
|
Vissza »
|
|
A Magyar Tudományos Akadémia közgyűlése (7. rész)
|
A közgyűlés javasolta: a Minisztertanács elvi állásfoglalással
biztosítsa az OTKA további működését, garanciát vállalva az
1991/1994-es időszakra vonatkozó pályázatok forrásának fedezetére.
(MTI)
1989. május 9., kedd 19:54
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok:
"- 771-685: - Horvát Jánostól kérdezi, mi van Kádár Jánossal. Mást mond Grósz és mást mond Nyers elvtárs. Nem hiszem, hogy Kádár János annyira beteg, ahogy most ezt feltüntetik.
- A Tv 2-ben ajánlottak egy könyvet, a Halál bolygója. 586-617 Hol találhatók ezek a könyvek. - Nagy Ferenc: - Ha előrehoznák az országgyűlési képviselői választásokat, jó lenne ha a TV 2 tudósítói megjelennének Újpesten és bebizonyíthatnák, hogy a képviselőket nem is ismerik. Újpesten a 15 ezer lakosból 100 ember ismeri a képviselőjét.
- Fejti György azon kijelentésével egyáltalán nem értek egyet, hogy Ök komoly testület. Ezt az elmúlt 40 év bebizonyította. Hogy mennyire komoly ez a testület. Unalmas, fárasztó ez a brossura szerinti szöveg. Lehet a szemén látni, hogy nem azt mondja, amit gondol. Elég volt a hazugságokból. Ténvleq tárgyalni kell, eqyik oldalon az MSZMP, az állítólagos komoly testület,, amit én kétséqbe vonok, mert folyton hazudnak, a másik oldalon a kerek asztal, amelvben talán még bíznak az emberek."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
1989. május 10. Megnyílt az Országgyűlés májusi ülésszaka. Németh Miklós miniszterelnök elmondta: Ez a kormány már nem az MSZMP politikai határozatainak egyszerű végrehajtója, hanem a politikai döntések tényleges alakítója. Ilyen értelemben a pártállam megszűnése felé nagy lépést tettünk.
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|