Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1989 › május 09.
1989  1990
1989. március
HKSzeCsPSzoV
272812345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272829303112
3456789
1989. április
HKSzeCsPSzoV
272829303112
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
1234567
1989. május
HKSzeCsPSzoV
24252627282930
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930311234
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
OS:

A Magyar Természetbarát Szövetség nyilatkozata

"... tiltakozását fejezi ki a Gyöngyösorosziban építendő, illetve épülő használt akkumulátor üzemmel kapcsolatban. A Mátra, mert erdőben, fában szegények vagyunk, különösen értékes területe hazánknak."
BBC:

Interjú Schöpflin Györggyel

"... Kádár szerintem nagyon sikeres volt a magyar közvélemény szemében körülbelül 81-82-ig, amikor bekövetkezett a gazdasági válság és az életszinvonal romlása, akkor ez már Kádár tekintélyét is kikezdte. Tehát tulajdonképpen ha igazán ravasz politikus lett volna, akkor 81-82-ben mond le, és akkor az utókor úgy könyveli el, mint a XX. század legnagyobb magyar államfiát."

A gazdasági problémákról

(Kasza László)
München, 1989. április 26. (SZER, Kommentár nélkül) - A kormány
összetételében foganatosított változások még időszerűbbé teszik
azoknak a referátumoknak a tartalmát, amelyek április 17-ikén a
Marczibányi téri művelődési házban hangzottak el a Szabad
Demokraták Szövetsége és a Magyar Demokrata Fórum budai
szervezeteinek közös rendezésében. Téma: a gazdasági és politikai
helyzet, valamint az a kérdés, hogy képes-e a mostani vezetés
megoldani a problémákat.
    
    Elsőnek Lengyel László, a Pénzügykutató Részvénytársaság munkatársa
beszélt, az SZDSZ véleményét aztán Laki Mihály közgazdász
képviselte. Kónya Imre pedig a Független Jogász Bizottság
nézeteivel ismertette meg a mintegy háromszáz főnyi hallgatóságot.
    
    Kommentár nélkül című műsorunk mai adásában így a felszólalások
sorrendjében részleteket adunk a három vitaindító referátumból.
    
    Elsőként Lengyel László beszélt, aki öt pontba szedte a magyar
gazdasági helyzet előtt álló problémákat.
    
    Első: fizetőképesség, fizetésképtelenség. Kérem szépen tudom, hogy
elterjedt az a hír, hogy a magyar gazdaság alapjában véve már
fizetésképtelen. Én is hallottam. Vagy pedig hát mindjárt hetei
vannak, vagy napjai vannak hátra. A helyzet a következő. Tavalyi
évben, 1988-ban még produkáltunk a külker mérlegben egy jelentős
javulást. Ezt a jelentős javulást elvitte lényegében az a helyzet,
amit mindannyian ismerünk, hogy a magyar lakosság külföldön
költötte el a valutájának-nagyrészét. Ez csak részben az oka, a
másik súlyos probléma és ez már 1987 és -88 elején is így volt,
nevezetesen az, hogy a külker mérlegnek az az offenzívája, amelyet
tavaly elértek, az valójában a tartalékok kiárusítása volt. Idén az
év elején az első három hónap már mutatja, hogy visszaesésnek
kellett bekövetkezni, ez a visszaesés előrelátható volt és be is
következett.
    
    Van egy másik probléma a fizetőképességünk kapcsán, nevezetesen a
bizalomhiány, érthető okokból. Az, az a politika, amelyet a Grósz
kormány folytatott, és amelyet a Németh kormány folytatott, hogy
nem gazdasági eredményeket, hanem politikai eredményeket kell
produkálni. Nevezetesen mi vagyunk az igazi peresztrojka-ország, mi
vagyunk a laboratóriuma a Gorbacsovi kísérletnek, erre alapozva
adjatok pénzt - nos ez nem vált be. Erre alapozva nem akarnak pénzt
adni. Pillanatnyilag tárgyalások folynak újabb hitel felvételről,
szigorú feltételek mellett. Azt kell mondanom, hogy részben
rémítgetés a kormány részéről a fizetőképesség elvesztése,
rémisztgetés volt 1986-87-88 kapcsán is. Ma már ehhez hozzá kell
szokni, minden év elején szinte be fog ez következni. Tavaly január
elejétől április 6-ig folyamatosan ebben az állapotban voltunk,
amíg alá nem írtuk a készenléti hitelszerződést. Ugyanebben az
állapotban voltunk. Hozzá kell tenni, egyfolytában a lapok arról
írtak, milyen sikeres a politika. Most az a különbség, hogy már ezt
sem írják. Na most én tehát abban az értelemben megint egy rossz
jósnak bizonyulok, hogy nem hiszem, hogy fizetőképességünket
elveszítjük két-három héten belül. Vagy akár úgy is mondanám, hogy
elviekben úgy néz ki, hogy azt a külföldi hitelezőink ugyan
gazdasági teljesítményt nem látnak tőlünk, de megfosztani minket
attól, hogy tovább menjen ez a gazdaság, nem akarnak. Többet nem
fognak adni. Tehát éppen annyit, hogy túléljünk. Körülbelül erre
lehet számítani.
    
    Ez az első probléma, amit azért mondtam el, mert ez égető és itt
van a nyakunkon. A második problémáról. Nevezetesen a
gazdaságpolitika fordulatáról. Igen, ezt azért mondom most nagyon
hangsúlyozottan, mert itt van a legveszélyesebb tendencia.
    
    Nevezetesen: 1988-at a Grósz-kormány is és utána Németh Miklós is
jó évnek minősítette még tavaly. Jó évnek, amelyben sikereket
értünk el. Most ezekre a sikerekre alapozva azonban még kint vannak
jövedelmek a vállalatok egy részénél, méghozzá nyersanyag és
alapanyag szektorban és jelentős jövedelmek vannak kint, és
jelentős jövedelmei vannak a külker vállalatoknak és a bankoknak.
    
    Megindult a beruházási növekedés Magyarországon. Az első
negyedévben már látszanak a nyomai. Azokon a területeken egyébként,
ahol pont nem szabadna növekedésnek lenni.
    
    Ennek a következménye még egyébként az is, hogy ma a kormányban
egyre erősebb az az álláspont, hogy dinamizálni kéne a gazdaságot,
tehát a visszafogásról át kéne térni a növekedésre. Ezt egyébként
Kecskeméten Nyers Rezső előadta. Ez tragikus. Ugyanis az 1988-as év
éppen annyira hamis és (...) volt, mint amennyire az 1987-es. A
szerkezetünk nem alakult át. Ugyanaz a szerkezet van, sőt azt kell
mondanom: még rosszabbodott is, mert azóta elteltek évek. Ebbe a
szerkezetbe törne be a tőke a továbbiakban.
    
    Tavaly nem a feldolgozó ipar fejlődött, idén sem az fejlődött, nem
az infrastruktúra fejlődött, idén sem az fog fejlődni, hanem
sikerült leírni az adósságát a kohászatnak, ma nyereséges
valamennyi kohászati vállalat. Elképesztő! Sikerült, és el fogjuk
érni az év közepére, hogy valamennyi szénbányát (...). Háromszor
szanáltuk a tatabányai szénbányákat tavaly. Ezek növekedni fognak.
    
    Nos ha valaki ezekre akar dinamizálni, akkor nyugodtan mondhatom:
öngyilkosságot követ el a mai magyar gazdasági helyzetben.
    
    Tehát ugyanolyan növekedési ostobaság volt, mint amilyet 1985-ben a
pártkongresszus megpróbált, aminek a következménye az volt, hogy
két év alatt két és félszeresére növelték az adósságot. Tehát ha
van ma veszély, akkor ez a veszély. Ezt ma reggel egyébként - hozzá
nem értéséről tanúságot téve - Pirityi Ottó a szakszervezet nevében
szintén előadta a rádióban, és azt hitte, hogy mindössze a pénzügyi
visszafogás elleni szöveggel nyerő. Valójában a pénzügyi
visszafogás egy kisebb restrukció, bár ebben a formában éppolyan
ostoba. Most két rossz véglet van. Egyik oldalon az, hogy
dinamikusan akarnak növelni egy rossz szerkezetet, másik oldalon
pedig egy jelenlegi gazdasági szerkezetet tartanak fenn pénzügyi
visszafogással. Egyik rémesebb, mint a másik. Ebből kell kitörni,
ebből a körből.
    
    Most kitérek akkor a következő tényhez, következő elemhez,
nevezetesen a gazdasági mechanizmusban nyilván egyetlen lehetőség
van a szerkezetátalakítás valóban komolyan vételére, ha lesznek új
tulajdonosok.
    
    Ha lesznek új tulajdonosok és tőkéhez juthatnak, akiknek az
átcsoportosítása, a tőkék átcsoportosítása éppen úgy mint a
munkaerőé, megvalósulhat szabadon. Na most itt vannak programok,
itt vannak elképzelések... Röviden, itt a kormány elképzelését
abban foglalhatnám össze, hogy a pillanatnyilag megteremtett
átalakulási törvénnyel akarják megoldani az új tulajdonosi
rendszert. Ennek két baja van. Egyik baja: valójában tömegesen el
kellene kezdeni, tehát százezres méretekben el kellene kezdeni a
tulajdonba adást, bérbe adást. Holnap el kellene kezdeni. Vagy át
tudjuk a szerkezetet alakítani úgy, hogy megjelennek a
kistulajdonosoknak az ezrei, vagy a szerkezet ugyanaz marad.
    
    Kettő: Most mindjárt szabad demokrata barátaim vitatkozni fognak,
mert ők ugye ezt az egy magántulajdon oldalt hozták éppen tegnap a
kongresszusukon. Én azt hiszem, hogy tömegesen ugyanakkor közösségi
tulajdoni lehetőségeket kell teremteni. Úgy is mint szövetkezeti,
úgy is mint különböző vagyonpénztárakból váló részesedés révén,
részvény részesedés révén. Tömegesen kell tulajdonformákat
teremteni, és ezt is nem tegnapelőtt kellett volna már, hanem
évekkel ezelőtt. Pillanatnyilag a Németh Miklós kormánynak,
amelynek napjai..., szóval nem igazán hosszú-távú kormányzásról van
szó. Nos a Németh Miklós kormánynak ez a programja, amelyet
elgondol, ez mindenesetre nyitás lenne egy irányból félő, hogy
elkésett, amiről én beszéltem, az messzebb menne és szélesebb kört
jelentene.
    
    Végül hát szeretném hangsúlyozni, hogy itt pillanatnyilag azon
játszik a kormány és így lehet megérteni a pénzügyi restrikciót,
hogy a költségvetés óriássá nőtt hiányát hogyan fogja átvinni, mire
fogja átváltani, munkanélküliségre, méghozzá tömeges
munkanélküliségre, magas inflációra, méghozzá megállíthatatlan
inflációra, vagy hagyja, hogy növekedjen tovább a költségvetés
hiánya. Tehát ugrásszerű hiányt enged, mint ahogy tavaly hagyta,
aminek következménye súlyosbodó eladósodás illetve jövő évre átvitt
munkanélküliség és infláció.
    
    Pillanatnyilag egy kalkulációs folyamatban vagyunk, amikor -
könnyen lehetséges = egyszerre lesz infláció és hiány is és
egyszerre lesz munkanélküliség ezzel. Itt van az igazi kérdés, és
ezt ezzel zárnám: képes lesz-e egy olyan kormány összejönni, és ezt
most végül is számomra nem közömbös de, tulajdonképpen mindegy,
hogy koalíciósnak nevezzük-e vagy nem, lesz-e egy olyan kormány,
mely felül tud emelkedni azokon a nagyvállalati és nagy megyei
érdekeken, amelyek ma pillanatnyilag szétszakították az országot
elemeire, amelyek elvitték a jövedelmeket. Mert nem vezetők
osztogatják a jövedelmeket, hanem egy rendszer az, amelyben
feloszlanak a jövedelmek erőviszonyok alapján, és itt például soha
nem voltak ennyire erősek a nagyvállalatok és a megyék a jövedelmek
felszívásában.
    
    Ma az ország megyei birodalmakban gondolkodik. Hát ezt a legújabb
személyi változások is bizonyítják. Megyei vezetők, vállalati
vezetők vannak, akik országos ügyekben beszélnek és nem vitatom,
hogy persze lehet arról az oldalról is nézni ezt ügyet, hogy ami jó
- és nem akarok Budapestet mondani - ami jó Csongrád megyének, az
jó az országnak is. Vagy ami jó a Taurusnak, az Magyarországnak nem
jó.
    
    Nagyvállalatok üldögélnek itt, akik elvitték a pénzünket és
Nagymaros se azért épül, mert néhány őrült kitalálta vagy a
környezetvédelem ellenségei ezt feltalálták. Hanem mert a
beszállítók és a magyar nagyvállalatok erre építették fel a
stratégiájukat. Erre építették fel a piacukat. Ide tudnak
beszállítani. Amíg nem lesz nemzeti kormány, most a nemzetit nem
nemzeti értelemben értettem, hanem népgazdasággal és
nemzetgazdasággal foglalkozó kormány, amely ezeket derék bárókat
valahol a sarokba szorítja, addig nem valószínű, hogy itt bármit
tudnak tenni a kormány részéről.
    
    Lengyel László referátuma, amelyből részleteket hallottak, április
17-ikén hangzott el, tehát a mostani kormányátalakítás előtt. Utána
Laki Mihály közgazdász beszélt a budai SZDSZ és MDF közös
vitadélutánján. Mint az SZDSZ tagja az egy nappal korábban
elfogadott program gazdasági részét ismertette.
    
    Néhány részlet ebből is.
    
    Tegnapi közgyűlésünkön átdolgozott programunkban nagyobb súlyt
kapott a magántulajdon a korábbinál. Itt egyszerűen, ahogy a
szakmánkban mondják a lehetséges legjobb, vagy a legkevésbé rossz
megoldást keressük és úgy tűnt, a programkészítőknek, hogy
Magyarország kicsi, a gyorsan fejlődő világban sodródó ország, lesz
kitűnő terepe egy harmadik útnak, ahol találunk egy olyan újfajta
vagy máshol még csak csírájában sem létező tulajdonformát, ami
minket ki tud húzni a bajból.
    
    Ezért a program ma nem zárja ki sem a közösségi, tehát a helyi
közösségi tulajdonában, sem a szövetkezetek tulajdonában, sem az
önigazgató közösségek tulajdonában lévő termelő vállalatok
kérdését. Végül is úgy gondolja, hogy az egyetlen viszonylag
gyorsan, szerencsés esetben viszonylag gyorsan mobilizálható
tartalék a reprivatizálás, vagy denacionalizálás, tessék
választani, kinek melyik fogalom tetszik jobban. Ez nem megy
magától. Ezt is beleírtuk egyébként a programba. Járatlan úton
vagyunk. Olyan még nem volt, hogy egy totálisan államosított
gazdaságot bárhol a földön visszavezettek volna a piacgazdaságba.
    
    Nem tudjuk és kimondjuk, hogy nem tudjuk, hogy milyen úton lehet
tulajdonosokat találni, felelős tulajdonosokat találni, akik a
tőkét gyorsan és hatékonyan tudják működtetni. Tehát nem tudjuk
azt, hogy egy tulajdonreform milyen késleltetéssel, hány év, vagy
hány, akár évtized késéssel fogja meghozni azokat a gyümölcseit,
amire számítunk.
    
    De mégis ezt látjuk az egyetlen olyan útnak, amin el lehet indulni.
    
    Ami a legkevésbé kockázatos. Ezekben a dolgokban nem egy
szélsőséges állásponton vagyunk és a inkább a svéd, nyugatnémet
részvétellel működő vállalatokban gondolkodunk, de nem tudjuk, hogy
egy ilyen folyamat elindulása milyen sebességgel és milyen
formákban fog megjelenni. Mindenképpen szükségesnek látjuk azonban,
mint ahogy ez a világon mindenütt van, a vállalkozásokat támogató,
segítő programot. Azt hogy ez miből lesz finanszírozva, a jó isten
tudja. Tehát van valahol egy csekélyke pénz, akkor ezt ilyen
célokra talán érdemes lenne befektetni.
    
    Az inflációról azt mondtuk tegnap, jobb híján nincs csodaszer, hogy
meg kéne fordítani a folyamatokat. Tehát nem az alapvető
fogyasztási cikkek árát emelni és a többi terméknél az áremelést
fenyítésekkel, tűrésekkel és ráhatásokkal csökkenteni, hanem
fordítva. Ezt látjuk egy lehetséges inflációkezelési módszer. Na
most, még egy dolgot és befejezem és várom a kérdéseket és a
kormányzati kérdést. A vezér(?) úgy ítéli meg, hogy az elmúlt
hónapok, hetek kapkodó intézkedései arra utalnak, hogy ez a kormány
a jelenlegi felállásban kormányzásképtelen, széthullott, ahogyan
Lengyel is elmondta. Különböző minisztériumok egymástól
függetlenül, szinte koordinálatlanul hozzák az intézkedéseiket.
    
    Áthidaló megoldásnak, tehát a szabad választások utáni kormány
megalakításáig szakértői kormány létrehozásában látjuk a kiutat,
amelyet - ahogy a program fogalmazza - valamelyik államminiszternek
kéne vezetni. Ez a szakértő kormány, ez, hogy úgy mondjam,
korlátozott jogkörrel rendelkezne bizonyos értelemben, más
szempontból viszont nagyobb szabadsággal, mint a jelenlegi
széthulló álkormány vagy kormányszerűség. Olyan értelemben
rendelkezne kevesebb hatalommal, minthogy egyetlen feladata lenne,
hisz hát ez nemcsak feladat, hogy a válságot kezelje. A válsággal
kapcsolatban hozzon lépeseket, de kerülnie kéne azt, hogy bármiféle
költséges, új, nagy, impozáns vállalkozásba belevágjon. Egy-másfél
évről lenne szó, és tagjai - ha lehet - ők is benne vannak
programunkban, legyenek az MSZMP prominens beosztású, központi
bizottsági vagy más szinten lévő emberek, és mások. Lényeg a
szakértelem legyen, mert úgy érezzük, hogy a szakértelem hiánya
kiütközni fog ezen a lépésen. Hát én úgy gondolom, hogy vitatkozom
Lengyel Lacival, hogy van jelentősége is annak, hogy ki van a
kormányban. Én elismerem, hogy különös lépések szinte
kiszámíthatóan bekövetkeznek. De mégis úgy gondolom, hogy az emberi
felelősséget nem lehet kiiktatni. És a másik, hogy annak is van
jelentősége, hogy egy kormány meg tud bukni. Olyan értelemben
gondolom ezt, hogy ez egy tanulási folyamat.
    
    A következő kormány már úgy fog belépni, hogy tudja, hogy meg lehet
bukni. Én úgy gondolom, akkor eleve megpróbál egy picit úgy
viselkedni, hogy ez a bukás ne következzen be. Ez a demokráciának
valamiféle primitív formája. Amíg egy kormány úgy indul, hogy úgy
se bukhat bele ..., szóval ez egy tanulási folyamat.
    
    Laki Mihály közgazdász után Kónya Imre, a Független Jogász
Bizottság vezetője beszélt. Felszólalásának első részét idézzük,
amelyben a korábbi véleményekre reagált.
    
    Lengyel Lászlót hallgatva még jobban megerősödött bennem az, ami
már korábban is meggyőződésem volt. Ezek a problémák, amelyek a
lakosság terén jelentkeznek égetően, nem oldhatók meg másképpen
csak gyökeres politikai változással. Ez a döntő kérdés.
    
    Nyilvánvaló, hogy nem arról van itt szó, hogy arra alkalmatlan
emberek kormányoznák Magyarországot. Természetesen bizonyos
vonatkozásban ezt nem lehet elvitatni, azt a kontraszelekciós
mechanizmust, ami itt 40 éven keresztül működött. De azt kell
mondanom, hogy nem ez az elsődleges, hanem valóban az egész
mechanizmusnak a működése, amelyet másképp megváltoztatni mint a
politikai intézményrendszer gyökeres átalakításával, hogy ne
mondjam rendszerváltozással nem lehet. Én is egy eléggé egyértelmű
példán, a közelmúlt egyik példáján megyek végig. Hát itt van ez a
vámrendelet módosítás. Nem úgy döntöttünk volna, mint ahogy a
kormányzat adott esetben döntött, illetőleg hát ez egy
döntéssorozat volt tulajdonképpen. Hiszen megkaptuk ugye a
világútlevelet és hozzá ugyanebben a csomagban egy meglehetősen
liberális vámrendeletet. Egyértelmű volt és nyilvánvaló, hogy ennek
egyenes következménye a lakosság birtokában lévő meglehetősen nagy
mennyiségű, mármint az államháztartáshoz képest nagy mennyiségű
devizának a kiáramlása az országból, nyilvánvaló és egyértelmű
volt.
    
    De az már érthetetlen, hogy miért nem látta ezt a kormányzat, miért
nem igyekezett ezzel egyidejűleg vagy ezt megelőzően egyrészt a
devizaforgalomra vonatkozó, hazai devizaforgalomra vonatkozó
korlátozások teljes, megszüntetésével, másrészt pedig néhány
cikkre, néhány kurrens műszaki cikkre korlátozó abnormális kereslet
kielégítésével ezt megakadályozni.
    
    Tehát pozitív időben, megfelelő pozitív intézkedésekkel határt
szabni, illetőleg megakadályozni ezt a nagyméretű valutakiáramlást.
    
    Ez annyira nyilvánvaló volt. Mert erre nem lehet azt mondani -
tegnap azt mondta a miniszterelnök ugye a televízióban - hogy nem
láttuk előre, nem mértük jól fel. Szóval, ha nem tudták volna, már
egy hónap után erre már megfelelően ráéreztek volna, és nem egy
hónapnak, hanem egy évnek kellett eltelnie, ameddig a kormányzat
észbe kapott, és akkor sem úgy ami a logikus lépés lett volna, egy
pozitív lépéssel, amit az előzőekben mondtam, próbált volna a
további dollár milliárdoknak korlátot szabni, hogy kimenjenek az
országból. Nem! Nem ezúttal is csak korlátozni, ezúttal is csak
gátolni tudott, drasztikusan módosította ugye, tehát szigorította a
vámrendelkezést. Ezzel kívánta megakadályozni. Tehát, még egy éves
tapasztalat után is képtelen volt arra a logikus pozitív lépésre,
amelyet mindenki tudott rajta kívül, aki nem volt a hatalomban.
    
    Csak az nem tudta, aki a hatalomban volt.
    
    Na most hozzá kell tennem, hogy az aztán külön téma erre
vonatkozóan és a miniszterelnök is beismerő vallomást tett, hogy
ennek a végrehajtása hagy némi kívánni valót maga után, hogy
mindezt úgy megtenni, hogy adnak még egy ilyen dupla szabadnapos
hetet az embereknek, hogy ami még bent maradt egy év alatt, hadd
menjen ki. Ráadásul olyan helyzetbe hozzák a saját polgáraikat, ami
abszolút megalázó és ráadásul a saját maradék hitelképességüket a
Nyugat előtt abszolút kockára teszik, hát ez minden kritikán felül
álló! Tehát ez csak arra példa, hogy én elképzelni nem tudom, hogy
a kormányban olyan emberek üljenek, akik ezeket a napnál világosabb
kérdéseket egyszerűen nem úgy látnák, mint ahogy elmondtam, és mint
ahogy gondolom, mindenki látja. Tehát nyilvánvaló nem erről van
szó. Akkor mi merülhet fel? Felmerülhet valami, de ezt mondjuk
tegyük arrébb , mert nem gondolom, hogy kifejezetten rosszat akar a
kormány az országnak. Annál is inkább, mert azért ebben a
vonatkozásban az országnak kétségkívül ez lett a sorsa.
    
    Mivel semmi más magyarázat nincs, és úgy ahogy tulajdonképpen
Lengyel László is mondta, az egész mechanizmus olyan, hogy
egyszerűen a logikus és következetes lépéseket nem képes megtenni a
kormányzat, mert különböző érdekcsoportokkal kapcsolatos
alkupozícióba kerülünk, és még ha felismeri, hogy mit kellene
csinálni, akkor sem képes megtenni. Hát már unos-untalan mondjuk
azt, hogy a szerkezetátalakítás. Unos-untalan halljuk azt, hogy a
nagyvállalatoknak, a veszteséges nagyvállalatoknak a leállítása, a
veszteséges és ésszerűtlen nagyberuházásoknak a megállítása,
képtelen a kormányzat ezt megtenni. Borzasztó ez a magyarázat,
talán még egy példa és befejezem, Bős-Nagymaros kérdése. Szegény
Németh Miklós! Nem ő tehet erről a kérdésről. A parlament előtt, a
parlament szünetében ugye a tévé nyilvánossága előtt arra tett
ígéretet, illetve arról nyilatkozott, hogy a kormányzat fontolóra
veszi a népszavazás kérdését a nagymarosi erőmű elhagyása
vonatkozásában. Hát ez már annyit mindenképpen jelent, hogy reális
alternatívaként felmerült, hogy a nagymarosi erőművet elhagyják. És
ezek után szinte automatikusan kellett volna következnie a
következő lépésnek, annak, hogy függesszék fel haladéktalanul a
munkálatokat. Ennek ellenére erre nem került sor, továbbra is ölik
bele a milliókat, ami ugye dupla veszteség. Mert egyrészt
felesleges kiadásokról van szó, másrészt növelik a majdani,
remélhető leállítást követően a visszaállításnak a költségeit.
    
    Érthetetlen, szóval nem hiszem, hogy reális hatalommal rendelkező
kormányzat ilyen ésszerűtlen lépésre képes. A probléma tehát az,
hogy nincs valóságos erő a kormányzat kezében, és nagyon egyetértek
megint az előttem szólókkal, hogy ez nem személyeken múlik, ez az
egész mechanizmus kérdése. És itt térnék rá az igazi témámra,
amiért meghívtak, az alkotmányozás kérdése. Korrekt és teljes
politikai intézményrendszer átalakítás és itt azért van egy
szerencsénk meg kell, hogy mondjam, ellentétben a gazdasággal. Fel
is írtam, azt mondja: igen járatlan úton vagyunk. Ezt a kifejezést
használta az előttem szóló. Teljes egészében egyetértek.
    
    Hát szerencsére nem vagyunk járatlan úton. A politikai
intézményrendszer vonatkozásában állnak rendelkezésre példák.
    
    Nevezetesen a parlamenti demokrácia rendszere, amik a nyugati
országokban egészen jól működnek. Hát ezt kellene megvalósítani
Magyarországon mindenekelőtt, és akkor kialakulna egy olyan, a nép
által választott, tehát valóságosan, valóságos erővel rendelkező,
mert a népakarat áll mögötte mint erő, egy ilyen országgyűlés, mely
valóságos és erős kormányzatot tudna ellenőrzés alatt tartani, és
ez a kormányzat nem lenne mindenféle, ilyen-olyan (....?) kénye-
kedvének kitéve, hanem ezek valóban meg tudnák hozni azt a döntést,
amik egyébként közismertek, velünk és mindannyiunkkal együtt. (+++)


1989. április 26., szerda


Vissza » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
MTV2 nézői telefonok:

"Névtelenül: - Nagyon szeretném, ha Ipper Pál eltűnne végre a képernyőről. Vagy talán újabb köpönyeget talált, amit újra forgathat? Nyilvánosan kérnék rá választ. - Váradi Tibor, Bp. XVIII. Hengersor u. 57.: - A MOZAIK játékban miért mindig Kalán néni tárgyakat lehet nyerni? Miért nem vezetik be pl. a Nilss Horgensont vagy a Pumuklit? Ezek is népszerűek. Azt szeretném közölni, hogy jó lenne, ha a MOZAIKba valamilyen más játékot is betennének. - 62/44732 GUZJÁN LÁSZLÓ: - Öt héttel ezelőtt nyertem a TORPEDÓN, nyertem egy betétkönyvet, de még nem kaptam meg a nyereményt. - 648-327 Bánfi Ildikó: - Szeretne játszani a telefonos játékban - Csepelen, a Kamenyi Bányánál, a 9-es tó főbejáratától 2 km-re elakadtak a "0"-ás utat készítő munkagépek. A munkások teljesen berúgva hagyták ott a gépeket. Hogy lehet ez? Önök mit szólnak ehhez? - Azt szeretném kérni, hogy a telefonos-játékok telefonszámát több ízben mutassák be még 18.45 előtt! - A telefonos-játékokat szerintem szüntessék meg, fölösleges pénzkidobás!"
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB11BUD