Rendszerváltás és az MTI

	MSZMP reformkörök első országos tanácskozása Szegeden (8. rész)
x x x A késő esti órákban még javában tartott a tanácskozás, amikor Pozsgay Imre és Vastagh Pál nemzetközi sajtótájékoztatót tartott. A külföldi újságírók nehezen akarták visszaengedni a tanácskozásra az államminisztert, kérdések sokaságát tették fel a párt és a reformkörök jövőjével, valamint az 1956-os események megítélésével kapcsolatban. A legtöbben aziránt érdeklődtek, hogy egyetért-e Pozsgay Imre egy novemberi rendkívüli pártkongresszussal, a választások idei megtartásával. Az államminiszter ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: maga még csak most mérlegeli a különbséget egy esetleges pártkonferencia és egy előrehozott kongresszus között, de nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy a párttagság, s most már a hivatalos pártszervek jelentős része pártkongresszust követel. Ez a kérdés valószínűleg a KB jövő heti ülésén is szóba kerül. Az államminiszter szerint az MSZMP egyoldalúan nem mondhatja ki a választások kiírását, s nem fűződik érdeke ahhoz sem, hogy még ki nem fejlett gyenge partnerpártokkal vagy ellenfelekkel induljon a következő választásokon. Ez ugyanis - véleménye szerint - nem oldana meg semmit, tovább folytatódna a legitimációs válság. Mint mondotta, ő személy szerint az MSZMP-t a jövőben nemcsak a tárgyalásokra alkalmas pártként, hanem győzelemre is képes pártként képzeli el. A jelenlegi állapotában azonban ez a párt nem nyerné meg a választásokat. A pártnak ki kell dolgoznia a választásokra a programját, s azt a nyilvánosság előtt hiteles politikusokkal és nem párthivatalnokokkal kell képviselnie. Visszatérve a kérdés első felére ezzel kapcsolatban megjegyezte: egy választásokra készülő párt számára a lehetséges leghitelesebb döntéseket kell hozni a párt legmagasabb fórumán, tehát a kongresszuson, ahol programját is el kell fogadni. Ha a reformkörök most csak pártkonferenciát tartaná- nak, akkor erre még a régi szervezeti elvek, normák szerint kerülne sor, s az nem szolgálna mást, mint a jelenlegi, a párttagság számára elfogadhatatlan vezető réteg átmentését a következő korszakra. A reformkörök jövőjéről, egy esetleges pártszakadásról szólva kiemelte: nem feltétlenül a reformereknek kell elhagyniuk a pártot, más megoldás is elképzelhető, például az, hogy azok vonulnak ki, akik nem értenek egyet egy megújuló párt programjával. Az 1956-os eseményekkel, s a tanácskozás egyik szekciójának követelésével kapcsolatban, miszerint Nagy Imrét még temetése előtt rehabilitálják politikailag, az államminiszter kifejtette: megérti a reformerek e követelését, de az nem lenne jó dolog, ha a párt egy részének hibái miatt a felelősségbe belerántanák a pártnak azt a részét is amelyet nem terhel felelősség az 1956 után történtekért. (folyt.köv.) 1989. május 20., szombat 22:46
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »