Rendszerváltás és az MTI

	Közmegegyezés - fönt
Engedtessék meg a pontatlanság: az idei, nem tudom hányadik és már azt sem tudom, hogy milyen hatáskörben elhatározott forint-leértékelés után többórás rádióműsor a témáról és félre nem érthető kioktatás a PM vezető munkatársa részéről. Hogy azt mondja: a leértékelés miatt háborgó közvélemény - mint kedvezőtlen jelenség - jórészt a sajtó számlájára írandó. Mert felnagyítottuk, mert eltúloztuk, mert kedélyeket szítottunk és egyáltalán... Más: a KB-titkár - aki néhány hete már nem tagja a Politikai Bizottságnak - nyilatkozik, hogy titkári beosztásából is távozni szándékozik. Majd rövid idő múltán a cáfolat, mert úgymond a sajtó félreérthetően interpretálta az egyébként félreérthetetlenül egyértelmű nyilatkozatot. Más: a gazdasági szükségállapot bevezetésének időszerűségéről nyilatkozik az MSZMP főtitkára, jelezvén, hogy ezzel a kormány elnöke is egyetért, majd órák múltán ismét csak a cáfolat, miszerint szó sincs egyetértésről. S néhány nap múltával némi magyarázkodás, miszerint valamiféle "kommunikációs zavar", ha úgy tetszik újabb félreértés történt. Az ügyben érintett újságírók mindenesetre elnézést kérnek, az illetékes szóvivők pedig hallgatnak ... alc. Megnyilatkozások és cáfolatok Nem azért példálódzom, hogy a sajtó munkatársai és a magam nevében mentegetődzem: időnként persze, hogy túllövünk a célon és túllihegjük az egyébként nem éppen akármilyen eseményeket, s eközben netán még szakmai hibákat is vétünk; néha mintha nem ismernénk mértéket, rendre készpénznek vesszük az egymást kergető és gyakorta egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat. Mondom, mindez elképzelhető, s némi magyarázatként csak annyit, hogy valójában újra kell tanulni a szakmát. És ez nehéz, nagyon nehéz lecke Mert egyre nehezebb eligazodni az örvendetesen megszaporodott, ám egyre ellentmondásosabb - s alkalmanként egyre szakszerűtlenebbnek hangzó - politikai és államigazgatási (de inkább és főként politikusi) megnyilatkozások között. És még nehezebb eligazodni e megnyilatkozásokat rögvest követő cáfolatok zavaros magyarázkodásaiban. És persze nagyon nehéz - gyakorlatilag lehetetlenség - annak a látszatát kelteni, hogy itt és most voltaképpen közmegegyezéses politizálás történik, méghozzá felelősen és a megnyilatkozásokhoz nélkülözhetetlen szakmai információk fölényes ismeretében. (folyt.) 1989. május 9., kedd 12:11
Vissza »

	Közmegegyezés 2.
Mert honnan tudhatná egy tollforgató ember például azt, hogy miféle kötelezettségvállalások kötnek bennünket a nemzetközi pénzügyi intézményekhez? Honnan sejthetné,igaz-e az, amit beszélnek, hogy az újabb forint-leértékelések elsősorban a nemrégen volt davosi találkozón tett politikai elkötelezettség számlájára írandók. Meg azt is beszélik - és nem az egyébként nem létező kávéházakban -, hogy ilyesfajta diktátumok miatt próbálkoztak az autópályadíjak bevezetésével, illetve, hogy - és ez nyilvánosan is elhangzott - ugyancsak nem önszántából határozta el a kormányzat azt a drasztikus gyógyszeráremelést, amit most részlegesen visszavonni kényszerült. Akkor most hogy van ez? Szolgaian alkalmazkodunk és aztán kényszerűségből hátrálunk, vagy nem is kellene szolgaian alkalmazkodnunk, csak éppen okosabban és főleg felelősebben gazdálkodni az államháztartás pénzével? Hogy e kérdések nem oktalanok, azt egy viszonylag reményt keltő, jó hír is bizonyítja: a költségvetési kiadások radikális csökkentésének lehetőségéről tárgyaltak illetékes helyen, legalábbis a Minisztertanács lapjának április 25-i közleménye szerint. De vajon hol, mennyivel és milyen módon csökkenthetők a kiadások és egyáltalán csökkenthetők-e úgy, ahogyan azt most tervezik? Ki tudja? alc. Az őszinteség a közmegegyezés alapja Most gyakorlatilag kormányváltás történik és az új kormány remélhetően új gazdasági programmal áll elő. Ez a program lesz az utóbbi másfél-két esztendő sokadik megújulási, kibontakozási, stabilizációs, vagy éppen kitörési programja. (Vajon remélhető-e, hogy nem lesznek "A", "B", "C" és egyéb jelzésű variációk?) És most egyre inkább új típusú társadalmi közmegegyezésre is készülödünk. Kissé hosszú ideje már és egyelőre minden eredmény nélkül. Ám e közmegegyezés - talán helyesebb úgy fogalmazni, hogy a kölcsönös bizalom - nélkül semmiféle kormány és semmiféle új program nem fogadható el, nem érvényesíthető, mert nem megvalósítható. A közmegegyezés és a kölcsönös bizalom egyetlen lehetséges alapja az őszinteség, a kendőzetlen nyíltság, mert csakis az ország valóságos gazdasági helyzetének ismeretében dönthető el, hogy a különböző politikai és államigazgatási megnyilatkozások és azok cáfolatai valójában miként is értendők: oktalan vészharangkongatásnak, vagy éppen nagyon is komoly figyelmeztetésnek? Nem mndegy, mert az első esetben az amúgy is túlfeszített közhangulat juthat el a tűrőképesség legvégső határához, az utóbbi pedig - ügyes és legfőképpen intelligens politizálás esetén - mozgósító erejű lehet. (folyt.) 1989. május 9., kedd 12:12
Vissza »

	Közmegegyezés 3.
Következésképpen: nem csak és elsősorban nem is új típusú társadalmi közmegegyezésre lenne szükség, hanem - és mindenek előtt - a kormányzati- és a pártkörökben dolgozók, pontosabban a legfelsőbb beosztásban dolgozó vezetők közmegegyezésére. Ha úgy tetszik, akkor a szakszerűség és a politikai megbízhatóság ötvözetével garantált, egyértelmű, mindenki által átlátható és viszonylag könnyedén kezelhető, mindenkit félreérthetetlen egyértelműséggel eligazító megegyezére lenne szükség. alc. Átgondolt és következetes határozatok Fájdalom: hiányzik ez a - legfelsőbb vezetői körökben nélkülözhetetlen - közmegegyezés. S ennek hiánya aligha azonosítható a problémákat valamiféle "pluralista" módon kezelő attitűddel. Tudomásul kellene venni, hogy az úgynevezett "civil társadalom", az ország lakossága egyre zavarodottabban olvassa és hallgatja, s még tanácstalanabbul próbálja értelmezni azokat a megnyilatkozásokat, ki- és bejelentéseket, amelyek cáfolata szinte azonnal elhangzik, megjelenik. És újabban már nem is minden személyeskedő felhang nélkül. Mosolyognivaló, hogy az ilyen-olyan és amolyan politikai, társadalmi és persze "önszerveződő" csoportok az istennek sem képesek megbízható politikai csoportokként, pártokként megjelenni a színen. Mert lassan-lassan ott tartunk, hogy ahány ember csoportosul, annyiféle a véleményük, annyiféle a meggyőződésük, s annyiféle platform alapján szerveződnek. Mindez tán még érthető is lenne, hisz végtére is kísérleteznek, próbálkoznak, vitáznak és ellenkeznek. Előbb-utóbb majd csak letisztulnak, megegyezve, vagy sokfelé ágazó utakon külön-külön haladva. A jelenlegi országvezetés azonban nem vállalhatja a bizonytalan kimenetelű kísérletezés kockázatát és e kísérletek pillanatnyi állásáról szóló ugyancsak bizonytalan hangvételű és gyakorta - most már egyre gyakrabban - egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat sem. Hogy mit csinálnak a különböző pártképződményekben, az mostanság inkább csak érdekes olvasmány. Hogy mit csinálnak a kormányzatban és a pillanatnyilag még vezető pártként működő MSZMP legfelső köreiben, az viszont sorsdöntő (folyt.) 1989. május 9., kedd 12:13
Vissza »

	Közmegegyezés 4.
Magyarán és egyszerűen: a társadalmi közmegegyezés alapfeltételeként a vezető körök közmegegyezésére lenne szükség. Praktikusan: átgondolt és konzekvensen végrehajtott határozatokra és intézkedésekre, egyértelmű és egymással összecsengő megnyilatkozásokra; még egyszerűbben az úgynevezett "civil társadalom" nevében fogalmazva - gazdaságirányítási és társadalomvezetési szakszerűségre, államigazgatási és legfőképpen politikai profizmusra. Igenis és mindenekelőtt - és végre - erre lenne szükség Sokad rangú következmény (lenne), hogy ez esetben a sajtó munktársai is sokkal könnyebb helyzetbe kerülnének, mert híradásaikkal nem kellene a végső cselekvésképtelenségig összezavarni az amúgy is megzavart embereket. S legfőképpen azt a bizonyos és még hallgatag "csöndes tömeget". (MTI-Press) 1989. május 9., kedd 12:13
Vissza »