|
|
|
|
A Szeles-szülők koplaltak, hogy lányuk teniszezhessen (2. rész)
|
Sokan attól tartanak, hogy Szeles Mónika is úgy jár, mint Tracy Austin és Andrea Jaeger, akik ugyancsak tinédzserként robbantak be a nemzetközi élvonalba, de ,,túlversenyeztették,, őket, és fiatalon megsérültek, ,,kiégtek,,. Ma már nem is szerepelnek a világranglistán... Szeles Mónika és edzője szerint ez a veszély nem fenyeget. Az utóbbi két évben - igen észszerűen - napi négy órában szabták meg a maximális edzésadagot, s ha a kislány fáradtságot vagy ,,teniszundort,, érez - erre mellesleg nemigen akadt példa -, Bollettieri azonnal szabadságot ad neki. Mónika egyébként - annak ellenére, hogy viszonylag keveset edz - korántsem gyenge. Két kézzel ( ) üti a tenyerest és a fonákot, méghozzá szinte férfias erővel. - Nem akarok díjbírkózó külsejű teniszező lenni - mondta erről Mónika. - A példaképem Chris Evert. Ő olyan kecses, nőies Tizennyolc éve ott van az élvonalban, s még mindig bírja. A sors iróniája, hogy Szeles Mónika éppen példaképe legyőzésével lett világhírű. - Nem gondoltam arra Houstonban, hogy legyőzhetem Christ - mondta az új csillag. - Csak egy jó meccset akartam vele játszani. Tavaly két játszmában megvert, most meg akartam mutatni neki, hogy fejlődtem. Sikerült... A család egyébként szinte minden kapcsolatot megszakított a jugoszláv szövetséggel. - 1987 óta összesen egy telexet kaptunk a szövetségtől. No, nem a hogylétünk felől érdeklődtek, hanem felszólították Mónikát, hogy álljon a Federation Kupa-csapat rendelkezésére... - igy az édesapa. Mindez nem jelenti azt, hogy Szelesék jugoszláv állampolgárságukat amerikaira akarnák cserélni. - Állítólag nagyon egyszerűen megkaphatnánk az amerikai állampolgárságot - mondta Mónika. - Én azonban nem akarom. Nekem Jugoszlávia a hazám, szeretem Újvidéket, ott vannak a barátaim, akikről itt, Floridában sem feledkezhetek meg.+++
1989. május 8., hétfő 13:35
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|