|
|
|
|
A Független Jogász Fórum választmányának nyilatkozata az Alkotmánybíróság tagjainak megválasztásáról (1. rész) (OS)
|
1989. november 12., vasárnap - Mint ismeretes, a Magyar Köztársaság alkotmánybíráinak megválasztásával kapcsolatban olyan ,,jogértelmezés,, lehetősége merült fel, amely - nézetünk szerint személyi megfontolásból - valójában nem más, mint a törvény megsértése. Az 1989. évi XXXII. tv. 5. paragrafus (2) szerint az Országgyűlés az Alkotmánybíróság tagjait kiemelkedő tudású elméleti jogászok, egyetemi tanárok, illetőleg az állam- és jogtudomány doktorai, vagy legalább húsz évi szakmai gyakorlattal rendelkező jogászok közül választja meg. A szakmai gyakorlatot olyan munkakörben kell letölteni, amelynek ellátásához állam- és jogtudományi végzettség szükséges. Az Alkotmánybíróság az alkotmányosság legfontosabb intézményes biztosítéka, s mint ilyen, a jogállamiság egyik szimbóluma is. Az Alkotmánybíróság, az alkotmánybírák és a Magyar Köztársaság méltósága elválaszthatatlanok. A tövény egésze és számos részrendelkezése kifejezésre juttatja az Alkotmánybíróság és bírái ilyenként is különleges helyzetét; így az Alkotmánybíróság székhelyének Esztergomba helyezésével, az alkotmánybírák függetlensége és pártatlansága garanciáival, továbbá a személyükkel szemben támasztott magas követelményekkel. A törvény indoklásából az következik, hogy a megkívánt szakmai feltételek csak úgy értelmezhetők, hogy a törvényi feltételek garanciális jellege érvényesüljön. A szigorú követelmények felpuhítása, a normatív feltételeknek a szabad mérlegeléssel való felváltása - azaz a kiterjesztő értelmezés - ellentétesek a törvény céljával és szellemével. Az Alkotmánybíróság tagjává válás szakmai feltételeinek meghatározásakor a törvény más-más feltételeket állít az elméleti és a gyakorlatban dolgozó jogászok számára; ezek logikája azonban ugyanaz. Eszerint a ,,kiemelkedő tudású elméleti jogászok,, közül csakis azok választhatók alkotmánybírává, akik egyetemi tanárok, illetőleg nagydoktori tudományos fokozattal rendelkeznek. A kimelkedő tudás tehát csakis annyiban mérlegelhető, hogy a jelölőbizottság, illetve az Országgyűlés egy, az előírt titulussal bíró jelöltnél is kétségbevonhatja a kiemelkedő tudást. Fordítva azonban nem; így a törvény nem engedi, hogy egy bármennyire is kiemelkedő tudású elméleti jogász alkotmánybíró lehessen, ha nem rendelkezik az előírt tudományos címmel, illetve ranggal. (folyt.köv.)
1989. november 12., vasárnap 12:57
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
A Független Jogász Fórum választmányának nyilatkozata az Alkotmánybíróság tagjainak megválasztásáról (2. rész) (OS)
|
Hasonló a helyzet a gyakorlati jogászok választhatóságával. Itt a legalább húsz éves (folyamatosnak tekinthető) szakmai gyakorlatot kell olyan munkakörben letölteni, amelynek ellátásához állam- és jogtudományi végzettség szükséges. Ez a rendelkezés a szakmai gyakorlat fogalmát szűkítően értelmezi. Csakis ezek a valóban jogászi munkakörök, csakis az ezeknek megfelelő munkakörben szerzett nagy szakmai tapasztalat kvalifikálhatnak valakit az alkotmánybírói méltóságra. Ha a jogi végzettség ,,szükségessége,, nem jogszabályi követelmény lenne, akkor az csupán annyit jelentene, hogy az adott munkakör ellátáshához a jogi végzettség mintegy előnyös. Eképpen bármely vállalat-, hivatalvezető, igazgatási szervező, büntetésvégrehajtási parancsnok, bűnügyi tudósító, vagy funkcionárius hivatkozhatna arra, hogy a munkájához szüksége van jogi végzettségére is. Ezzel az alkotmánybírói méltóságra szóbajöhető személyek köre minden, legalább húsz évvel ezelőtt végzett jogászra kiterjedne. Értelmezésünket alátámasztja a törvény keletkezéstörténete is. A háromoldalú tárgyalások során az Ellenzéki Kerekasztal javaslata az volt, hogy bírák, ügyészek, ügyvédek és jogtanácsosok közül válasszák az alkotmánybíróság gyakorló jogász tagjait. Ez biztosította volna ugyanis a szükséges jogalkalmazói tapasztalatot. Az MSZMP delegációjának javaslatára állapodtak meg a jelenlegi szövegben. Ez végsősoron oda vezetett, hogy alkotmánybíró lehet az olyan gyakorló jogász is, aki szakvizsga híján nem is lehetne bíró, ügyész, ügyvéd, vagy jogtanácsos. Ez a kiterjesztő jogértelmezés azonban megengedhetetlen. Az Alkotmánybíróságnak felül kell állnia a napi politikai és pártérdekeken. A pártoknak a jelölőbizottságban kiegyenlítő funkciója van: a Parlamentben jelenlévő politikai erőknek megegyezésre kell jutniuk az alkotmánybírák személyét illetően. A pártfelettiséget fejezi ki az alkotmánynak az a rendelkezése is, hogy az alkotmánybírákat az Országgyűlés kétharmados szótöbbséggel választja meg. Mindezzel az állna összhangban, ha a jelölőbizottságban a jelölés is hasonló arányban történne. Ha a 11 szavazatból 7 lenne szükséges az érvényes jelöléshez, a pártok közötti megegyezés legteljesebb mértéke biztosított lenne anélkül, hogy a legnagyobb kéviselettel rendelkező párt vétójoggal rendelkezne. Mivel az alkotmánybírákat jelölő ad hoc bizottság maga határozza meg eljárását, egy ilyen megoldásnak sem lenne semmi akadálya. a Független Jogász Fórum választmánya (OS)
1989. november 12., vasárnap 13:00
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Jónapot kivánok. A Hallgatók Fórumában ma hangzott el az, hogy hogyan lehet Magyarországra visszautazni azoknak, akik külföldön politikai menedékjogot kértek, kaptak, vagy nem kaptak, vagy német állampolgárságot, vagy más állampolgárságot vették föl. Az igaz, hogy a magyarok most megengedik, hogy mindenki szabadon utazhat haza, de jó lenne, hogy ha felhívnák a figyelmet arra, hogy Nyugatnémetországban például nagyon jogosan elveszik a politikai menedékjogot azoktól, akik Magyarországra utaznak. Ugyanis, ha valaki, valahonnan menekül, mert ott üldözik, akkor egy kicsit visszásán néz ki az a dolog, hogy oda akar visszamenni. Vagy üldözték, vagy nem üldözték. Aki pedig rongyrázó utakat akar csinálni, számoljon azzal, hogy akár ott is maradhat. Mert a nyugatnémet állam, tudok olyan esetről, hogy nem fogadta vissza a politikai menekültet, miután Magyarországra hosszabb időre ellátogatott. Viszonthallásra."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
1989. május 7. Az eltelt hónapokban egyre bővült a kisgazdapárt tagsága, úgyhogy ezen a napon a pártnak már 126 helységben volt szervezete. Nemhiába tartottunk nagyon sok gyűlést vidéken. Jómagam előadó voltam többek között Cegléden, Békésszentandráson, Gyomaendrődön, Gyöngyösorosziban, Kecelen, Lajosmizsén, Tompán, Pásztón, Pécsett, Mezőtúron, Karcagon, Jászárokszálláson, Pomázon, Soltvadkerten, Kiskőrösön, Mezőberényben, Kiszomboron, Domaszéken, Kisteleken, Szegeden, Szentendrén, Makón, Tarpán, Sonkádon, Gyöngyösön, Siófokon. Mindenütt nagy volt a lelkesedés, de ugyanígy a pártegység megszilárdítása iránti igény is. A Kisgazdapártnak ekkor már országszerte 126 szervezete volt.
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|