|
|
|
|
Horváth István belügyminiszter nyilatkozata (2. rész)
|
Azt hiszem, senki nem vitathatja, hogy a rendőrség a közrend érdekében kifejtett munkája során nem bizonytalanodhat el, mert ennek a közösség és a törvényeket tisztelő állampolgárok látják kárát. Ugyanakkor nem vitás, hogy más elvi alapra kell helyeznünk a társadalom és a rendőrség viszonyát. Sürgető teendőnknek tartom, hogy a jogállamiság követelményével összhangban nyilvános jogszabályok tartalmazzák a rendőrség kötelezettségeit és jogait. Ennek szellemében a többi között az állam- és közbiztonságról szóló törvény előkészítésén dolgozunk. Elemi követelménynek tartom, hogy a XX. századvég Magyarországán európai mércével mért közrendvédelem folyjék. Ennek alárendelten kell koszerűsítenünk a kiképzés és a továbbképzés, valamint a kiválasztás rendszerét is. A mainál sokkal nyíltabbá kívánjuk tenni a Belügyminisztérium tevékenységét, mert a valóban fontos állami és szolgálati érdekek szükséges zártságát leszámítva, a közvéleménynek tudnia kell, hogy mi történik ebben a minisztériumban. E célok megvalósítását szolgáló terveink tükrében, úgy gondolom, természetes, hogy az eddig eredményes munkát végző - de a nyugdíjkorhatárt elért - vezetőket olyanok váltsák fel, akikkel a munkában hosszabb távon lehet számolni. Ami a minisztérium további ,,civilesítését,, és a személyi változásokat illeti, itt valóban közvetlen az összefüggés, hiszen a Minisztertanács a belügyminiszter feladat- és hatáskörét tovább bővítette. Ez összhangban van azokkal a korábbi politikai szándékokkal, hogy a megnövelt, és minőségileg is megváltozott teendőket ellátó Belügyminisztériumnak karakterisztikus közigazgatási arculata legyen. A terület- és település-fejlesztés, a területrendezés, valamint a lakás-, telek- és kommunális ellátás kérdéseivel és a helyiségellátás központi irányításával is mi foglalkozunk. Átvettük továbbá a tanácsi tervezés és költségvetési gazdálkodás operataív irányítását is. A kormány szándéka ezzel az, hogy közvetlenebb és kevésbé tagolt kapcsolatot teremtsen a kormányzati és a területi irányítás között. Alapvető feladatunknak tekintjük, hogy a tanácsokat valódi önkormányzatként kezelő kormányzati munka alakuljon ki - fejezte be nyilatkozatát Horváth István belügyminiszter. (MTI)
1989. május 7., vasárnap 14:32
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Jónapot kivánok. A Hallgatók Fórumában ma hangzott el az, hogy hogyan lehet Magyarországra visszautazni azoknak, akik külföldön politikai menedékjogot kértek, kaptak, vagy nem kaptak, vagy német állampolgárságot, vagy más állampolgárságot vették föl. Az igaz, hogy a magyarok most megengedik, hogy mindenki szabadon utazhat haza, de jó lenne, hogy ha felhívnák a figyelmet arra, hogy Nyugatnémetországban például nagyon jogosan elveszik a politikai menedékjogot azoktól, akik Magyarországra utaznak. Ugyanis, ha valaki, valahonnan menekül, mert ott üldözik, akkor egy kicsit visszásán néz ki az a dolog, hogy oda akar visszamenni. Vagy üldözték, vagy nem üldözték. Aki pedig rongyrázó utakat akar csinálni, számoljon azzal, hogy akár ott is maradhat. Mert a nyugatnémet állam, tudok olyan esetről, hogy nem fogadta vissza a politikai menekültet, miután Magyarországra hosszabb időre ellátogatott. Viszonthallásra."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
1989. május 7. Az eltelt hónapokban egyre bővült a kisgazdapárt tagsága, úgyhogy ezen a napon a pártnak már 126 helységben volt szervezete. Nemhiába tartottunk nagyon sok gyűlést vidéken. Jómagam előadó voltam többek között Cegléden, Békésszentandráson, Gyomaendrődön, Gyöngyösorosziban, Kecelen, Lajosmizsén, Tompán, Pásztón, Pécsett, Mezőtúron, Karcagon, Jászárokszálláson, Pomázon, Soltvadkerten, Kiskőrösön, Mezőberényben, Kiszomboron, Domaszéken, Kisteleken, Szegeden, Szentendrén, Makón, Tarpán, Sonkádon, Gyöngyösön, Siófokon. Mindenütt nagy volt a lelkesedés, de ugyanígy a pártegység megszilárdítása iránti igény is. A Kisgazdapártnak ekkor már országszerte 126 szervezete volt.
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|