|
|
 |
|
 |
Mit tehet 2.
|
Csakhogy épp ezzel egyidőben jelent meg közéletünkben egy
régi-új intézmény: a politikai (pártközi?) egyeztető tárgyalás. Ma
még senki sem tudja, szabály sincs rá, hogy a kettőnek milyen
viszonyban kell lennie egymással. A képviselők belátására van bízva,
figyelembe veszik-e az ott megkötött megállapodást vagy sem.
Bármelyik lehetőséggel él is a Tisztelt Ház, döntésének ódiumát
vállalnia kell.
Ám ez az éremnek csak az egyik oldala. Nagy nyomás nehezedik a
parlamentre abból a szempontból is, hogy az ország gazdasági,
társadalmi helyzetét nézve, meglehetősen nehéz, válságos helyzetben
van. Újszellemű törvényhozásra, neki felelős, az ő bizalmát élvező,
határozott kormányra van szüksége, különben aligha juthat ki abból
az alagútból, amelybe az elmúlt évtizedek során mind beljebb jutott.
Ezért sürgeti az ellenzék az új parlament megválasztását és ezért
állapodott meg vele a mai napon. Hiszen ma már mindenki számára
világos: csak közös erővel győzhetünk nehézségeink felett.
A szeptemberi országgyűlés elé kerül a ki- és bevándorlásról, az
útlevélről szóló törvény, a büntetőeljárás és a Btk. módosításáról
készített javaslat; számos jelentős képviselői indítvány és
interpelláció. Majd októberben folytatódik a törvényalkotás; akkor
kerülnek terítékre az alkotmány módosítása, a pártok működéséről és
gazdálkodásáról, az alkotmánybíróságról, a köztársasági elnök és az
országgyűlési képviselők megválasztásáról szóló törvényjavaslatok.
És ehhez jön még a kormány Bős-nagymarosi beszámolója. Aztán -
novemberben - az adótörvény módosítása és a világkiállítás ügye.
alc. Választási esélyek
A megváltozott belpolitikai helyzetre különféleképpen reagáltak
képviselőink. Vannak, akik mint eddig mindent, ezt is fenntartások
nélkül tudomásul veszik. Vannak, akik a képviselői
elkötelezettségükre apellálnak, ami ugyebár a választók
képviseletére kötelezi őket, s ennek jegyében támadják a
beterjesztőket, a másképp gondolkodó képviselőtársaikat. A
parlamenti tudósítónak azonban őket hallgatva néha az az érzése
támad: nem is az ország sorsáért érzett aggódás, és kevésbé a
választóik véleményének képviselete vezérli az opponáló honatyákat.
Sokkal inkább önnön elkövetkező választási esélyeiket tartják szem
előtt, amikor egyes - olykor valóban vitatható részkérdések ellen -
ám sokuk öt-tíz év óta először, hangzatos felszólalással kelnek ki.
(folyt.)
1989. szeptember 25., hétfő 14:39
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Jónapot kivánok. A Hallgatók Fórumában ma hangzott el az, hogy hogyan lehet Magyarországra visszautazni azoknak, akik külföldön politikai menedékjogot kértek, kaptak, vagy nem kaptak, vagy német állampolgárságot, vagy más állampolgárságot vették föl. Az igaz, hogy a magyarok most megengedik, hogy mindenki szabadon utazhat haza, de jó lenne, hogy ha felhívnák a figyelmet arra, hogy Nyugatnémetországban például nagyon jogosan elveszik a politikai menedékjogot azoktól, akik Magyarországra utaznak. Ugyanis, ha valaki, valahonnan menekül, mert ott üldözik, akkor egy kicsit visszásán néz ki az a dolog, hogy oda akar visszamenni. Vagy üldözték, vagy nem üldözték. Aki pedig rongyrázó utakat akar csinálni, számoljon azzal, hogy akár ott is maradhat. Mert a nyugatnémet állam, tudok olyan esetről, hogy nem fogadta vissza a politikai menekültet, miután Magyarországra hosszabb időre ellátogatott. Viszonthallásra."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
1989. május 7. Az eltelt hónapokban egyre bővült a kisgazdapárt tagsága, úgyhogy ezen a napon a pártnak már 126 helységben volt szervezete. Nemhiába tartottunk nagyon sok gyűlést vidéken. Jómagam előadó voltam többek között Cegléden, Békésszentandráson, Gyomaendrődön, Gyöngyösorosziban, Kecelen, Lajosmizsén, Tompán, Pásztón, Pécsett, Mezőtúron, Karcagon, Jászárokszálláson, Pomázon, Soltvadkerten, Kiskőrösön, Mezőberényben, Kiszomboron, Domaszéken, Kisteleken, Szegeden, Szentendrén, Makón, Tarpán, Sonkádon, Gyöngyösön, Siófokon. Mindenütt nagy volt a lelkesedés, de ugyanígy a pártegység megszilárdítása iránti igény is. A Kisgazdapártnak ekkor már országszerte 126 szervezete volt.
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|