|
|
 |
|
 |
A kormány gazdasági csomagterve - 1. folyt.
|
A 40 éves szocialista építés azt eredményezte, hogy egy
iszonyatos betonkoloncot helyeztek a kibontakozás útjába.
Felszámolták a magyar vállalkozói osztályt, tőkéjével,
tapasztalatával, nemzetközi piaci kapcsolataival együtt, és 40 éven
keresztül mindent elkövettek, hogy az engedelmes robotolók
társadalma öltsön formát. Ez utóbbi cél nem egészen sikerült, mert
maga a parancsuralmi gazdálkodás hívta életre a vállalkozás
illegális, féllegális, majd legálisan is torz formáit, amelyek
kényszerűen magukon hordták a parancsuralmi rendszerhez való
alkalmazkodás bénító jegyeit, és miután mindez a rombolás
megtörtént, miután a parancsuralmi gazdálkodás útján bejárták a
teljes kört, amely a csődhöz vezetett, meghírdették a kibontakozást,
illetve az új 3 éves tervet, a piachoz való visszatérés programját.
Persze ez sem megy olyan gyorsan. Grósz Károly, akkor még
miniszterelnök, már két évvel ezelőtt meghirdetett egy 3 éves
programot, amely ugyancsak a válságból való kilábolást célozta, de
ki beszél ma erről a halva született programról? Akkor úgy
emlegették, hogy ez az utolsó lehetőség, de egyetlen kézzelfogható
eredménye az volt, hogy 8 hónappal a program meghirdetése után Grósz
pártfőtitkár lett. De úgy látszik, az utolsó lehetőséget követi a
legutolsó, mármint az új 3 éves csomagterv, amelynek elfogadása
nélkül - mint a pénzügyminiszter a parlamentben hangsúlyozta - immár
elkerülhetetlen a gazdaság összeomlása. Ez a formula egyébként
pontatlan és pongyola. Pontatlan, mert egy gazdaság sohasem omlik
össze. A kérdés mindig az, hogy egy gazdaság milyen színvonalon,
milyen teljesítménnyel képes működni. És pongyola is, mert a
társadalom kisemmizett, nyomorgó milliói számára a gazdaság már
régen összeomlott. (folyt.)
1989. május 7., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|