|
|
|
|
Magyar események - 2. folyt.
|
A magyar párton belüli reformerek azonban nem tekintik vezető alakjuknak a főtitkárt. Ő viszont nem tőlük, hanem az ortodoxoktól sietett megszabadulni. Kádár előtt néhány héttel áldozta fel Berecz Jánost. És, hogy ezzel a rossz felé védezik, a napi politikában egyik vereséget szenvedi a másik után. Németh Miklós, aki Grósz védencének számított, amikor átvette tőle a miniszterelnökséget, azóta bebizonyította, hogy önállóan is képes kormányozni, és többször nyíltan szembeszegült Grósszal. Visszautasíttota, amikor a pártfőtitkár gazdasági szükségállapotot akart bejelenteni, aztán átrendezte a kormányt, amelyből kikerültek a régi gárda képviselői, és végül leállítatta a bős-nagymarosi építkezést. Ha ez utóbbit a parlament is jóváhagyja, akkor valószínű, hogy a Grósz-éra még az idei, őszi pártkonferencia előtt véget ér. Grósz érdeme annyi marad, hogy az eltelt kényes időszakban biztosítani tudta Moszkva jóindulatát a magyar politikai változások iránt. Az egy hónap múlva megrendezendő Nagy Imre gyászünnepség azonban arra int, hogy a magyar kommunista vezetők csak akkor őrizhetik meg politikai befolyásukat, ha ők követik a nép akaratát, és nem a népet igyekszenek rávenni arra, ahogy Kádár tette, hogy kövesse őket - szögezi le a Frankfurter Allgemeine Zeitung vezércikke. +++
1989. május 16., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|