|
|
 |
|
 |
A hallgatók levelei
|
SZER
------------------- München, 1989. május 06
(Láng Júlia) A hallgatók fóruma
Hosszú, szívélyes levelet kaptunk egy Svédországban élő fiatal
mérnöktől, aki egyebek között a nyugati magyarok hazalátogatásáról
érdeklődött.
Mi a jelenlegi magyarországi gyakorlat a hatóságok részéről,
azokkal szemben, akik -úgymond- illegálisan külföldön élnek, egy
másik országban letelepedési engedélyt szereztek, esetleg
állampolgárságot is. Ugyanis ismerek olyan magyarokat, akik
újdonsült svéd állampolgárok már, de nem mernek Magyarországra
menni, csak azután, ha már lemondtak a magyar állampolgárságról.
Önöknek mi a tapasztalatuk a hazalátogatásról?
Tudom, hogy otthon az országnak a jelen válságban égető gondokat
és problémákat kell megoldania. De ha Magyarország örvendetesen, - még
ha göröngyös úton is -, lépeget a demokratizálódás felé, ehhez
hozzátartozna az is, hogy a vezetés jogi, politikai és egyáltalán
mindenféle szempontból rendezze a viszonyt a nyugaton élő
magyarokkal, azokkal is, akik már mostanában, a nyolcvanas években
hagyták el az országot. Kívánatosnak tartanám, ha az új alkotmány
kidolgozásakor minden demokratikus erő kardoskodna azért, hogy
mondassék ki az alkotmányban, az utazás szabadsága olyan alapvető
emberi jog, amelynek gyakorlásában senki sem korlátozható politikai
tevékenysége vagy véleménynyilvánítása miatt. Szűnjék meg az
értelmetlen és szégyenteljes illegálisan külföldön tartózkodó
magyar állampolgár megjelölés. Egy valódi demokráciában ez a
megjelölés értelmetlen, mert az államnak semmiféle jogosultsága
nincsen befolyásolni az állampolgárt abban, hogy az szabad
akaratából megválassza hazájában vagy egy másik országban kíván-e
élni. Az alkotmánynak azt is rögzíteni kellene, hogy senki magyar
állampolgárt bántódás, igazságtalan megkülönböztetés nem érhet
azért, mert külföldön telepedett le és látogatóba visszamegy
Magyarországra vagy esetleg visszatelepül. Mindezt kinyilatkoztatni
azonban még mindíg kevés. Az államnak lehetővé kellene tennie, hogy
az állampolgár élhessen is utazási jogával, tehát hogy olyan
tisztességes munkabérrel rendelkezzen, amiből külföldi utazásra is
költhet. (folyt.)
1989. május 6., szombat
|
Vissza »
|
|
A hallgatók levelei 1 folyt.
|
Mert ez a széles néprétegek számára elérhetetlen. És nem ők
tehetnek erről, hanem okkal érezhetik úgy, hogy utazási joguk
gyakorlásában korlátozzák őket.
- Ez így igaz. Ami a kérdését illeti, a közelmúltban nem
hallottunk olyan esetről, hogy bárkit, akár már egy nyugati
állampolgárság birtokában, akár anélkül hazalátogatása során
bántódás ért volna. A hátrányos megkülönböztetés inkább úgy
jelentkezett, hogy voltak, akik nem kaptak beutazó vízumot
Magyarországra. De az elmúlt hónapok során ilyen esetről nem
hallottunk, ámbár attól még lehet, hogy előfordult.
Mindenesetre két-három héttel ezelőtt Budapesten a Magyarok
Világszövetségében és ezt követően a Kossuth Rádiónak adott
interjúban Pozsgay Imre államminiszter úgy nyilatkozott, hogy
semmiféle erőszakos vagy hatalmi akadályt nem szabad támasztani az
emberek mozgásának útjába. És - itt most szó szerint idézem - a mai
Magyarország nyitva áll mindenki előtt, befogadja az emigrációt, az
egykor disszidensnek bélyegzett embereket és a pejoratív, megvető
jelzőket leveszi az emberekről, akik kapcsolódni akarnak ehhez a
hazához.
Pozsgay Imrének ezek a szavai, ha nem is jelentenek mindenki
szemében garanciát, legalábbis hivatkozási alapul szolgálhatnak.
Április 21-ikén hangzottak el a Kossuth Rádióban.
Svédországi levelezőnk visszatér egy angliai hallgatónk
javaslatára a nyugati magyarság szavazati jogával kapcsolatban.
Úgy gondolom, hogy a nyugati magyarságnak - illegálisan
külföldön tartózkodó magyar állampolgároknak -, akik a ma is
élősködő kommunista rendszer miatt hagyták el az országot, talán
mégis jogukban áll egy-két szó erejéig az ország sorsának
alakulásába beleszólni. Mindenesetre legalább annyira jogukban áll,
mint amennyire 1956-ban a szovjet tankoknak jogukban állt az ország
ügyeit alakítani. A kormányzat ne csak a nyugati magyarság
adományait fogadja el, ne csak a hazalátogató magyarok költekezése
révén szerzett valutát kasszírozza be és herdálja el, hanem adjon is
valamit. Helyezze vissza a nyugati magyarokat azon jogokba, hogy
mint felelősen gondolkodó magyarok, igenis beleszólhassanak az
ország alapvető kérdéseibe.
(folyt.)
1989. május 6., szombat
|
Vissza »
|
|
A hallgatók levelei 3/2 folyt.
|
- Erre a témára egy másik levél kapcsán jövőheti adásunkban még
visszatérünk, mint ahogy svédországi hallgatónk hosszú levelének
idézését folytatjuk a jövő héten, közölve ismertetését svédországi
menekültügyi gyakorlatról. A következőkben Belgiumból érkezett
levélből idézünk, egy Budapesten élő asszonytól, aki fiához ment
látogatóba egy belga kisvárosba. 56 utáni börtönélményeiről ír.
- Nagy árat kellett fizetni azért, hogy a Markó fogházban
emberismeretre tettünk szert. Nekem mai napig rejtély a vádirat
nélküli hat és fél évi büntetésem. Volt idő, amikor nagyon beteg
voltam. Feküdtem a rabkórházban és még ott is azon mesterkedtek,
hogyan lehet ártani. Egy levél kiküldéséért - egy pondró
felajánlotta, hogy értesíti a nővéremet és érdeklődik a gyerekeim
felől, de átadta a fegyőrnek - hónapokig nem kaphattam levelet és
mindent elvontak tőlem. Persze, hogy bennem van a tüske azóta is.
Talán más szemmel látom a világot.
Az egyik Markó utcai cellában egy üzenetet írt egy jeles
személy, akit én már életben nem láttam, de amit a falra vésett, az
bennem maradt egy életre. Idézem: - Ne sírj, ne bízz, ne kérj, ne
várj
Megpróbáltam ehhez tartani magam, és átvergődtem ezen a 32 éven
azóta. És ma is nagyon meg kell küzdenem azért, ha a fiamhoz ki
akarok jönni. Nem kis dolog összerakni egy útravalót abból a kis
nyugdíjból, és még azután is kénytelen dolgozni az sok-sok személy,
akinek nem jön a kiemelt nyugdíj, a potom tízezrek. A párt tudja,
hogy ha betömi a szájukat, akkor nincs mitől tartania. Ez a reform,
ez egy nagy csapda. És még van képük a régi nagy magyarokra
hívatkozni, hogy nem szakad le a Parlament rájuk.
Az én gyerekeimet a gimnáziumtól a katonaságig mindenhonnan
elutasították, éreztették velük, hogy meg vannak bélyegezve. Volt,
amikor nyíltan azt mondta a fiam tanára, ha nem tetszik, mehet az
anyád a Kádárhoz. Nem mentem. És így lett szakmunkás a fiam. Nem az,
amire tehetsége lett volna. És itt is megkínlódik, mint idegen,
nehéz munkával, és amint látom idegfeszültségben, mert itt a munka
megtartás, az bizonytalan. De nem volt helye a hazában. Talán lesz
még egyszer egy valóban független magyar nép. Én ezt már nem fogom
megérni. De reménykedem abban, hogy ismét lesz csodálatos hittel,
akarattal, elszántsággal egy fiatal nemzedék, amelynek példaképe
lesz az 56-os fiatalság. (folyt.)
1989. május 6., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
A hallgatók levelei 3/3 folyt.
|
Abban is bízom, hogy nem azok fogják rehabilitálni őket, akik
szégyenszemre elnézték, hogy jeltelen sírokban voltak évtizedeken
át. Az én hű társam is ott nyugszik közöttük.
A mostani nagy könnyítésben én kételkedem, mert egy tollhúzással
még mindent meg lehet változtatni. Kérdezem, hogy azok, akik véresre
vertek embereket, most egyszerre csak jóságos, szelíd lelkekké
válnak? Akik képesek voltak arra, hogy kint a temetőben
letartóztassanak, mert egy csokor virágtól már bevadultak és órákig
fogva tartottak a tizedik kerületi kapitányságon.
Érdekelne az, hogy lehet jelentkezni, ahol a politikai
elítélteknek van a szervezete, mert én is ennek az ügynek voltam a
részese. Nekem is van egy társam ott kint a 301-ben. És a családja
már bizonyára nem él. Így, ahogy erőmből telik, én is hozzá
szeretnék járulni egy kopjafa elkészítésének a költségeihez.
Szíves elnézésüket kérem a hosszú levelemért, de csak ötévenként
jövök ki és nem tudok Budapestről írni, mert trojka ide, perec oda,
a postán eltünnek a leveleim.
- Köszönjük a beszámolóját. A volt politikai elítélteknek ma már
több szervezetük is van. Megadjuk az egyiknek a címét: Magyar
Politikai Foglyok Szövetsége Budapest, II. kerület, Frankel Leó utca
7. földszint 1.
Az üzenetrögzítőnkre érkezett hívásokból idézünk:
A televízió székházában több helyre is kifüggesztettünk
plakátokat, amelyek a népligeti független majálisra invitáltak. Nos,
ezeket a plakátokat még pénteken leszaggatták ismeretlen kezek.
Erről még aznap hírt adtunk az MTI-nek, de természetesen nem
közölték le.
Meg szeretném kérdezni, Önök a magyar írásbeli tételeket be
szokták-e mondani. Mert sok mendemonda terjed erről. Jó lenne
eloszlatni a tévhiteket.
- Hát ez bizony jó lenne. Ezt május elején megpróbáljuk, amikor
jönnek a telefonok, hogy mikor mondják be, ahogy szokták az írásbeli
érettségi témáit. És minden évben elismételjük, hogy sosem mondtuk
be, nem is fogjuk. Nemcsak azért, mert csakugyan nem tudjuk előre,
honnan és miért is tudnánk, hanem azért sem, mert a vizsgákat igenis
tessék komolyan venni. (folyt.)
1989. május 6., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
A hallgatók levelei 3/4 folyt.
|
Azért jár az ember négy évig középiskolába, hogy némi
műveltségre tegyen szert. És saját érdeke a valódi tudás, nem pedig
a csalással szerzett jó osztályzat. Az ilyesmit, az érdemtelenül
szerzett jó pozíciót, azt az MSZMP fogadta hagyományaiba és jobb,
hogyha a fiatalok ezt nem veszik át.
És ma aztán még kevésbé, mint korábban. Ma, amikor a
tanártársadalom is megmozdul, jobb iskolát akar, szabad tanítást,
szabad tanulást. A sok példa közül az egyik erre az alakulóban lévő
történelemtanárok egylete. Azért emelem ezt ki, mert éppen ebben a
tárgyban helyesbítenünk kell.
A héten a Kommentár nélkül adásában pontatlanul hangzott el egy
cím. Tehát helyesen, aki a történelemtanárok egyletéről érdeklődik,
Miklósi Lászlót az esti órákban a következő budapesti telefonszámon
hívhatja: 379-730
Az egylet első találkozója május 25-ikén, csütörtökön délután 6
órakor lesz a Deák téri Általános Iskola dísztermében.
Kérem, közöljék Solt Ottilia címét.
- Feltételezem, hogy a SZETA-hoz, a Szegényeket Támogató Alaphoz
kíván fordulni. A SZETA-val Csányi András levélcímén lehet felvenni
a kapcsolatot írásban. Tehát vagy bedobják a levélszekrénybe az
üzenetet, vagy postán elküldik a következő címre: Csányi András 1111
Budapest, Karinthy Frigyes utca 4-6 V. emelet 4.
Végül ismét felhívjuk a hallgatók figyelmét, hogy a szerda és
szombat délutáni közvetlen telefonügyeletünk száma megváltozott. A
mostani érvényes telefonszám a következő: A nemzetközi vonal
tárcsázása után 49 89 azután 21 02 39 16
Kedves hallgatóink, köszönjük a figyelmüket, a viszonthallásra a
jövő héten. +++
1989. május 6., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|