Rendszerváltás és az MTI

	LEMP - Jaruzelski beszéd (2.rész)
Az első számú feladatnak nevezte a párttagság megfiatalítását és az eddigi defenzívából az offenzív politizálásra való áttérést, amit még ma is akadályoznak a régi beidegződések, az a helyzet, amelyet az elmúlt évtizedekben a párt monopóliuma jellemzett és ami a párt elkényelmesedéséhez, szervezeti, ideológiai és intellektuális ,,lemerevedéséhez,, vezetett. Lengyelországban - mondotta - nem a szocializmus, hanem a régi, merev, az egyik válságból a másikba vezető sztálinista modell felszámolása folyik. Ma meg kell tanulni az új feltételek között politikai eszközökkel harcolni, érvelni és ehhez van szükség új, fiatal erőkre. A LEMP számít a fiatalokra, de nem ígér nekik kiváltságokat, könnyű életet, mivel ma a párt tagjának lenni állásfoglalás, a harc vállalását jelenti. Arra figyelmeztetett, hogy a szükséges önkritika nem csaphat át önostorozásba, mártíromkodásba. Lengyelországnak egységes, fegyelmezett, demokratikus, de mindenek előtt eredményes pártra van szüksége. Ezzel összefüggésben figyelmeztette a párt tagságát: ne a szovjetunióbeli presztrojka nehézségei miatt aggódjék, hanem végezze el a szervezetben saját dolgát, tevékenyen vegye ki a részét a szocializmus lengyel modelljének kiépítésében. A szovjetunióbeli átalakítás gondjai ugyan valóban nagyok - mondotta -, de legutóbbi moszkvai látogatása meggyőzően bizonyította: a szovjet reformfolyamatok nem állnak le. A szovjet-lengyel párt- és állami kapcsolatokat - húzta alá - az egyenjogúság, a partnerség, a kölcsönös bizalom jellemzi, a lengyel szuverenitásra nem Moszkva felől leselkedik veszély. A figyelmet inkább a másik irányra kell összpontosítani, ahonnan a lengyel adósságok ürügyén történik kísérlet a politikai diktátum alkalmazására. Jaruzelski nyíltan szólt a személyét ért párton belüli bírálatokról, a lemondását szorgalmazó hangokról is, de védelmébe vette 1981 óta folytatott politikáját, amit - mint mondotta, - ha kellett a türelem, a meggyőzés, de ha kellett, a kemény, határozott fellépés jellemzett. A történészek feladata - mondotta -, hogy megítéljék: helyes volt-e a szocialista országokat megelőzve a megújulás politikáját meghirdetni, azt a külső és még a párton belül is meglévő ellánállás ellenére egészen a kerekasztalig folytatni. (folyt.köv.) 1989. május 4., csütörtök 00:00
Vissza » Folytatásokkal »