Rendszerváltás és az MTI

	felc. Szerkezetátalakítás főc. Tulajdonreform vagy vállalkozási reform
Budapest, 1989. május 4. csütörtök (MTI-Press) - Gazdaságunk vállalati szektorában a fordulat feltétele a tulajdonreform. A modern termelőerők nem tűrik meg sem a hatósági, sem a menedzseri tulajdon uralmát, márpedig nálunk ez érvényesül mind a mai napig. Érdemben nem változtattak rajta azok a társasággá való alakulások sem, amelyekre a közelmúltban sor került. Az sem elég, hogy elvileg ma már elfogadott, hogy gazdaságunkban helye van a különböző tulajdonformáknak, és ezek között szektorsemleges feltételeket kell biztosítani. Gyakorlatilag azonban jelentéktelen, ami ebben a kérdésben történt. Ha ilyen tempóban haladunk, nem remélhetünk érezhető javulást. Nem megoldás, ha az állami tulajdont elkezdjük osztogatni, mint részvényeket, akár a vállalatok munkásainak, akár tulajdonrészként a szövetkezeti tagoknak. A dolgozóknak bért kell adni, nem pedig tulajdonosi jogosítványt, ami egyrészt mesterségesen az adott munkahelyhez köti, másrészt abban teszi érdekeltté, amibe nincs érdemi beleszólása. A struktúra átalakítása azt követeli meg, hogy a dolgozók minél könnyebben változtassanak munkahelyet, ott dolgozzanak, ahol több hasznot várhatnak munkájuktól. Az is tanácsos, hogy ami csak nevében volt szövetkezet, azt ne kezeljük annak, amikor a társadalom vagyonát lehet osztogatni. alc. Nem eladni, hanem bérbe adni Nem megoldás, ha eladják az állami tulajdont, mert adott viszonyok között azt akár külföldre, akár belföldre csak elkótyavetyélni lehet. A külföldiekben egyelőre nincs, és nem is lehet a rendszerünk stabilitása iránt akkora bizalom, hogy megfelelő árat kínáljanak. Belföldön pedig nincs olyan vásárlóerő, amely megfelelő keresletet jelent. Az elkövetkező néhány év során tehát semmi realitása nincs annak, hogy a vállalati szektorban a többszektorúságot, a különböző tulajdonformák közötti kívánatos arányt megvalósítsuk. Ez csak távlati cél lehet, amitől belátható időn belül nem várhatunk eredményt. Mi tehát a teendő? A tulajdonreform helyett vállalkozási reform. Tehát adjuk minél gyorsabban bérbe azt, amit hatékonyabban lehetne kis- és középvállalkozásként, nem állami, de még nem is társadalmi tulajdonban működtetni. (folyt.) 1989. május 4., csütörtök 12:22
Vissza »

	Tulajdonreform vagy vállalkozási forma (2. rész)
A kínai reformtapasztalatok egyértelműen bizonyítják, hogy a földek és mezőgazdasági területek bérbeadása mekkora hatékonyság-növekedést hozhat. Nem adták el a földet, de szinte valamennyit kisvállalkozásba adták. Ezzel elérték, hogy a mezőgazdaságban termelt nemzeti jövedelem néhány év alatt megkétszereződött, a falusi lakosság életkörülményei ugrásszerűen javultak. Mi túl óvatosak vagyunk. Pedig minél fejlettebb a mezőgazdaság, annál nagyobb anakronizmus a bérmunkásokkal dolgozó nagyüzem, vagy a több község határát magába olvasztó szövetkezet. Az ökrökkel szántó mezőgazdaságban még megfelelt a cselédekkel dolgozó nagybirtok, az izzófejes traktorokra még lehetett proletárokat ültetni, a Rába-traktorokon azonban már csak a tulajdonosok lehetnek gazdaságosak. Eből következően a magyar mezőgazdaságnak élen kellett volna járnia az agrárreformban. Sajnos hátul kullog, pedig az agrárreform namcsak nagy haszonnal járna, hanem több hívet szerezne a reformfolyamat egészének, több kisvállalkozásnak lenne iskolája, mint az összes többi ágazat együttvéve. alc. Tulajdonosi érdekeltség és rugalmasság A közúti közlekedésben is annál inkább a tulajdonos ül a volán mellett, minél fejlettebb az ország gazdasága és minél nagyobb a jármű. Itt sem kiárusítani kell a teherautókat, a kamionokat, hanem bérbe adni. A megvásárláshoz nincsen elég vásárlóerő és bizalom, de a bérlet könnyebben menne. Nyugaton a bennzinkutakat szinte kivétel nélkül bérlők vagy tulajdonosok működtetik. Nálunk is sok előnnyel járna, ha bérbe adnák. Minden nagyvállalkozásnak elsősorban azt kellene megnézni, mit érdemes bérbe adnia. Bőven volna ilyen lehetőség. Önállósítani lehet például a csomagoló részlegeket vagy a jogi ellátást. Erre a folyamatra még ott is nagy lehetőségek kínálkoznak, ahol az állam soha nem erőltette a nagyüzemeket, ahol a kisvállalkozások megkülönböztetett támogatásokat élvezhettek. Ezt az Egyesült Államok példájával illusztrálom: az olajválság után tizenkét év alatt 25 millió új munkahely létesült úgy, hogy az 500 főnél többet foglalkoztató vállalatokban csökkent a foglalkoztatottak száma, és közel 30 millióval nőtt a tíznél kevesebb létszámmal dolgozó vállakozásokban a munkahely. Az új munkahelyek nagy többsége úgy keletkezett, hogy a nagyvállalatok leépítették azokat a funkcióikat és alvállalkozásba adták kisvállalkozóknak, amelyekben a tulajdonosi érdekeltség és a rugalmasság a nagyvállalati keretek között nem érvényesül. (folyt.) 1989. május 4., csütörtök 12:23
Vissza »

	Tulajdonreform vagy vállalkozási forma (3. rész)
Válaszolnom kell a nagyvállalatok fennmaradásában érdekeltek ellenérveire is, arra, hogy: "Nem volna elég jelentkező." Ez részben igaz. Valóban nem volna annyi jelentkező, amennyire szükség lenne. De gyanús, hogy ezt az érvet azok a szakemberek hangoztatják, akik a nagyvállalatokat, a nagyszövetkezeteket létrehozták. Nagyon sokszor erőszakkal. De ha a rosszhoz igénybevehetőnek tartották az erőszakot, akkor nem mondhatják, hogy a jót passszívan lehet és kell várni. A sok kisvállalkozás szervezéséhez nincs szükség az erőszakra és nem is engedhető meg, ám a minél nagyobb politikai és gazdasági biztosíték és az okos meggyőzés feltétlenül kívánatos. alc. Mit vegyünk át Nyugatról? Korunkban nem képzelhető el olyan hatékony gazdaság, amelyben a munkarő nagyobbik fele nem kis- és középvállalkozásokban dolgozik. Az is általános tapasztalat, hogy egyre több az olyan gazdasági feladat, amelyre a kisebbek a jobbak, ezért minden fejlett tőkés országban az elmúlt évek során nőtt a kis- és középvállalkozásokban dolgozók aránya. Egyes szektorokat szinte kizárólagosan ők uralnak. Nálunk azonban a munkaerő-struktúra mindmáig lényegében a nagyüzem módozatának megfelelő maradt. Szinte érthetetlen, hogy szakembereink nyugati tanulmányútjaik során csak az alkalmazott technikát látták, a legmegfelelőbb üzemnagyságot, a sok kisvállalkozást pedig nem vették tudomásul Sajnos, azt akarjuk átvenni a Nyugattól, amire egyelőre nincs pénzünk, de azt nem, amit pénz nélkül is meg lehetne csinálni, és ha megcsinálnánk, akkor lenne pénzünk a korszerű technikára is. Nemcsak egyelőre nincs pénzünk a legkorszerűbb berendezésekre, de az adott hibás vállalati struktúra mellett azok alkalmazása is költségnövekedéssel járna. Ezt az előbbi példával illusztrálva: ökrökkel még a félfeudális környezetben is lehetett olcsón termelni, az izzófejes traktorokhoz már kellett valamiféle infrastruktúra, a Rába-traktorok csak fejlett infrastrukturális környezetben térülhetnek meg. Elmaradt gazdasági környezetben a modern technika csak költséges látványosság. Megfelelő vállakozói érdekeltség mellett az adott technikai bázison is meg lehet a nemzeti jövedelmet kétszerezni, anélkül pedig semmiféle más eszközöktől nem várhatunk kellő eredményt. (folyt.) 1989. május 4., csütörtök 12:24
Vissza »

	Tulajdonreform vagy vállalkozási forma (4. rész)
Összefoglalva: a hosszú távon elkerülhetetlen tulajdonreform előkészítésének ürügyén ne legyen mód osztogatni, potom pénzért kiárusítani a társadalmi tulajdont, viszont ebből adjunk bérbe mindent a kis- és középvállakozóknak, ha azoknál a hatékonyabb működtetésre vannak biztosítékok. Cselekedjünk határozottan, elkötelezetten, mert ha nem lesz néhány év alatt pár százezer alkalmazottból vállalkozó, akkor nem született hatékony gazdasági reform. (MTI-Press) 1989. május 4., csütörtök 12:25
Vissza »