Rendszerváltás és az MTI

	Margaret Thatcher és a +thatcherizmus+ - 2. (1.rész) Első évtized a Downing Street 10-ben
1989. május 3. szerda (MTI-Panoráma) Senki sem próféta a saját hazájában. Úgy látszik, még Thatcher asszony sem. Nemzetközi tekintélye zenitjén hazai népszerűségi görbéjének meredek hanyatlásáról tanúskodnak a thatcherizmus évtizedfordulója alkalmából készült közvéleménykutatói felmérések. A Gallup felmérése szerint a megkérdezetteknek 37 százaléka gondolja úgy, hogy ma ,,jobb országban,, él, mint 10 évvel ezelőtt. 38 százalék szerint ,,rosszabb országgá, vált Nagy-Britannia, húsz százalék nem lát sok különbséget, öt százalék nem tudja eldönteni, változott-e valami. Csak minden harmadik brit véli úgy, hogy jó irányban halad az ország. 55 százalék szerint rossz az irány, s ezt vallja még a konzervatívpárti szavazók 30 százaléka is. A legkellemetlenebb évtizedfordulós meglepetéssel a Harris-felmérés szolgált. Eszerint a britek kétharmada úgy találta, hogy Thatcher asszony ,,túl messzire ment,, , s 40 százalékuk látná szívesen azonnali visszavonulását. További 8 százalék egy éven belül, 10 százalék pedig még az 1991-92 táján esedékes következő általános választások előtt óhajtaná nyugdíjazását. A pillanatnyi hangulatból ítélve túlzás lenne azt állítani, hogy Thatcher asszony a ,,hálás nemzet szeretetétől övezve,, ünnepelheti országlásának 10. évfordulóját. A hangulat azonban távolról sem azonos a politikai megítéléssel. Ugyanezek britek a Harris felmérése szerint úgy látják, hogy Thatcher asszony ,,soha sem,, fog visszavonulni (28 százalék), vagy legfeljebb 5-10 év múlva (30 százalék), illetve a következő általános választásokat követő két éven belül (15 százalék). Vagyis a britek 73 százaléka - bármi is lett légyen személyes véleménye erről - valójában arra számít, hogy a belátható jövőben ,,csodállak, ámde nem szeretlek,, viszonyban marad az ország kormányosával. (folyt.) 1989. május 3., szerda 09:34
Vissza »

	Margaret Thatcher és a +thatcherizmus+ - 2. (2.rész)
Mégpedig (meggyőző ellenzéki alternatíva hiányától és az ellenzék megosztottságától eltekintve) elsősorban két ok miatt. Az első és minden mást háttérbe szorító ok: a lakosság kétharmada úgy érzi, hogy anyagi helyzete jelentősen (felső egyharmad), vagy legalábbis észrevehetően javult (középső egyharmad). A felvirágzásból kimaradt, vagy éppenséggel egyre inkább elnyomorodó alsó egyharmaddal sokan együttérzésnek ugyan a jövedelmi létra magasabb fokozatain is, de voksoláskor általában zsebük szerint szavaznak. Az alsóházi kényelmes kormánytöbbséghez pedig bőségesen elegendő a népi szavazatok 42-43 százaléka is. A másik ok: a britek 66 százaléka úgy érzi, hogy hazájának ma nagyobb súlya és tekintélye van a világban, mint tíz évvel ezelőtt. A két szervesen összefüggő tényező - a gazdasági teljesítmény és a nemzetközi megbecsültség - túlsúlyos a thatcherizmus mérlegében. A hangulatváltozás azonban arra látszik utalni, hogy a miniszterelnök asszony személyes nimbuszával felruházott különleges brit nemzetközi szerep ereje, illetve sebezhetősége ugyanabban rejlik: a thatcherizmus hazai szilárdságában és állóképességében. Sikereinek alapja kezdettől fogva az a feltételezett és a legutóbbi időkig bizonyítottnak tekintett érdeme volt, hogy sikerült megállítania, sőt, megfordítania Nagy-Britannia száz éve tartó viszonylagos és évtizedeken át tartó abszolút gazdasági hanyatlását. Ezen nyugodott az a feltételezés is, hogy a thatcherizmus - milliók számára roppant fájdalmas gazdasági szerkezetváltással - tartósan biztosította a munkában álló lakosság túlnyomó többségének növekvő jólétét. A ,,gazdasági csoda,, brit változatának végső mércéje és legfőbb bizonyítéka egészen a közelmúltig a city virágzása, az értékpapírok árfolyamának szakadatlan és meredek emelkedése volt. Az értékpiac szentesítette a ,,népi kapitalizmus,, és a ,,részvényes demokrácia,, hitelrendszerét, amely kezdetben a reprivatizálási program, később az egész kormányprogram ideológiai alapjavá vált. A közelmúltig minden - vagy csaknem minden - igazolni látszott a thatcherista eszmerendszer központi tételét: a ,,mindentudó piac,, megoldja a társadalom minden problémáját. Ezt a tételt a legutóbbi években már kiterjesztették a társadalompolitika olyan területeire is, mint a közegészségügy és a közoktatás. A tharcherista érvrendszer legfőbb tételeit és bizonyítékait először az 1987 oktáberi tőzsde-krach ingatta meg. Olyan alaposan, hogy az értékpiaci világválság hatása alatt elbizonytalanodott brit gazdaságpolitika azóta sem tud magához térni.+++ Köves Tibor (London), MTI-Panoráma 1989. május 3., szerda 09:36
Vissza »

	Arafat párizsi látogatásának mérlege (2.rész)
Az Arafat látogatás néhány jelentős mozzanattal hozzájárult a békefolyamat mozgásba hozásához. Arafat meggyőzte a francia kormányt az algíri PNT határozatok komolyságáról, a PFSZ jóhiszeműségéről. Mitterrand elnök felszólította Arafatot, hogy tisztázza az algíri függetlenségi nyilatkozat és az Izrael különálló létét tagadó Palesztin Nemzeti Charta közti ellentmondást. A PFSZ VB elnöke válaszul a TV majd egy sajtóértekezlet nyilvánossága előtt túlhaladottnak mondta a chartát. Ennél tovább nyilván nem mehetett, elvégre a palesztin mozgalom derékhada még nem szánta rá magát a charta egyértelmű hatálytalanítására, a múlttal való fájdalmas és teljes leszámolásra. A francia kormány elfogadta ezt a tisztázást. Kiszivárgott hírek szerint vagy Duma külügyminiszter vagy az elnöki hivatal valamelyik csavaros észjárású szakértője sugalmazta a caduc szót Arafatnak - amit a franciául alig tudó Arafat természetesen élénken tagad. A lényeg az, hogy a francia kormányt kielégíti ez a formula, és a becsületes alkusz szerepében kész aktivizálni közvetítését. Dumas a közeljövőben Izraelbe látogat, hogy megpróbálja enyhíteni az izraeli kormány bizalmatlanságát és ellenállását a nemzetközi értekezlet elgondolásával szemben. Arafat maga is lépett most egyet az izraeli kifogások leszerelése éredekében. Felvetette, hogy a válságban érdekelt arab államok - Szíria, Jordánia, Libanon, Palesztína és Egyiptom - közös küldöttséget alakítsanak, egyiptomi vezetéssel, a konferencia előkészítésére. Hozzátette, hogy Szíria ezzel egyetért. A párizsi látogatás több irányban is megmozgatta a rendezést körülvevő diplomáciai állóvizet. Az Izrael létét elutasító palesztin charta túlhaladottnak nyilvánítását előrelépésnek ismerte el az amerikai kormány, és üdvözölték az Izraeli Munkapárt egyes vezetői. Az izraeli kormány szóvivője azonban hazug csalásnak minősítette. Több kisebb palesztin szervezet élénken tiltakozott a formula ellen. A következő hónapok fejleményei mutatják majd meg, hogy végleg elszigetelődik-e az izraeli kormány, illetve nyugati szövetségesei rákényszerítik-e arra, hogy nemzetközi konferencia keretében tárgyaló asztalhoz üljön. A folyamat újra megindult, amihez a párizsi tárgyalások adtak lökést. +++ László Balázs (Párizs), MTI-Panoráma 1989. május 4., csütörtök 00:00
Vissza »