|
|
 |
|
 |
- NDK menekültek - 1 folyt.
|
Ami az utcák képét illeti, a szürkeség, az emberek közötti
kapcsolatokban a szolidaritás, a közéletben pedig szinte páratlan
képmutatás jellemzi az NDK-t. Csoda ez ott, ahol 1933 januárja,
Hitler hatalomrajutása óta nem ismertek mást, mint diktatúrát,
megszállást és megintcsak diktatúrát.
Az NDK utazni vágyó polgárai előtt 1961 augusztus 13-dika óta
csak Európa keleti fele és a Szovjetunió áll nyitva. A vágyak
végállomásai Szamarkand, Várna és Budapest voltak. Budapest ezekben
a hetekben, amikor, mint minden nyáron az NDK-ás turisták tízezrei
árasztják el nemcsak a Balatont, hanem egész Magyarországot,
jónéhány keletnémet számára nem uticél, hanem átszállóhely, egyfajta
váróterem, ahol kisszuszantják magukat azok, akik szűkebb hazájuktól
lélekben már elbúcsúztak és erőt, értesüléseket gyűjtenek ahhoz,
hogy megtegyék a döntő, még ma is, és még a magyar-osztrák határon
is kockázatos utolsó lépést. Az elrozsdásodott és egyébként is
túlhaladottá vált vasfüggöny magyar szakaszának eltávolítása a világ
szemében példátlan presztizsnyereséget hozott a magyar vezetésnek.
George Bush amerikai elnök budapesti látogatása óta, aki díszes
kazettában vihette el magával a szögesdrót egy darabját, az NDK-sok
özöne egyszeriben kényes problemává tette a határkérdést.
Magyarország vezetői jogosan hangsúlyozzák, hogy a német államok
közötti nézeteltérések megoldása nem rájuk tartozik. Bár az is igaz,
amit Pozsgay Imre Bonnban mondott, hogy tudniillik a magyar
határőrségnek nem más országok polgárainak az őrzése a feladata. A
magyar kormányt, mint tudjuk, újabban nemcsak szövetségesi
kötelezettségei kötik, hanem a genfi menekültügyi konvenció
előírásai is, amelyek a humanitás szellemében fogantak. Látszólag
egyfajta középutat is választhatna, pedig középút itt valójában
nincs. Azok az emberek, akik az NDK-nak fordítanak hátat, nem
részesülhetnek más elbírálásban mint azok, akik a reálisan még
mindíg létező sztálinizmus más birodalmaiból menekültek el.
Szivélyes üdvözlettel Romhányi István. +++
1989. augusztus 12., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Jóestét kivánok. Vidám rovatuk számára egy kis apróság. Hallgatva a Kossuth Rádió tegnap esti, tehát május elsejei adásában elhangzott Grósz interjút, melyben a legfőbb párttitkár kijelentette, hogy várható a következő választások során, hogy az MSZMP megvékonyodik és megkarcsúsodik. Ezzel gyakorlatilag oda kanyarodott vissza nagyívben, ahol 56 októberében Kádár is leledzett míg a november 4-i szovjet támadás előtt, amikor még legfeljebb álmában jelent meg az egyeduralkodó párt és a pártállam, mert a valóságban, igy a rádió hullámhosszán Kádár a megcsappant létszámú és szerepű pártról adott beismerő nyilatkozatot. Grósz tehát megvékonyodásról, karcsúsodásról beszélt. Eszembe jut erről Herczeg Ferenc lapjának az Új Időknek egyik száma a 30-as évekből. A lap humorrovatában az elemi iskola tanára kérdezi az egyszeri sváb gyereket, mit is tud az egyes állatokról. A tanár a macskáról kérdezi: mit tudsz róla fiam? A gyerek válaszol: a macska egy olyan állat, melynek van egy feje és egy farka. A farka meg csak egyre fekonyodik, fekonyodik, és a fégén megszűnik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|