|
|
 |
|
 |
Légicsata a földön (2. rész)
|
A vita nem Japánban, hanem az Egyesült Államokban indult meg a
második szakaszban, a Reagan-kormány hivatali időszakának legutolsó
hónapjaiban született alku fölött. A felek nem akármilyen erőt
képviseltek. A Pentagon teljes mellszélességgel kiállt a
megállapodás mellett, mindenekelőtt azzal érvelve, hogy a közös
gyártás révén az Egyesült Államok hozzájut az eddig féltve őrzött
Japán mikroelektronikai titkok igen jelentős részéhez, a rendkívül
nagy teljesítményű fedélzeti radarberendezéshez, amelyhez hasonlót
az amerikai ipar még csak nem is tervez.
A másik oldalon azonban hadba szállt a szintén nem kis hatalmat
jelentő kereskedelmi minisztérium, méghozzá kettős érveléssel.
Egyrészt azt hangoztatta, hogy a közös gyártásból az eredeti tervek
szerint az amerikai fél csak negyven százalékkal részesedne, vagyis
jóval kisebb üzletre számíthatna, mintha teljes egészében az
Egyesült Államok szállítana harci repülőket. Méginkább
nemkívánatosnak minősítették azonban az amerikai gyártási titkok
kiadását. Az amerikai repülőtechnika kétségkívül az élvonalban van,
s bár az utóbbi időben erőteljes versenytársai támadtak
Nyugat-Európában, mind a katonai, mind a polgári
repülőgépgyártásban, vezető pozíciója eddig nem került komolyabb
veszélybe. Ebben a helyzetben azonban korántsem lenne kívánatos egy
új versenytárs világra jöttének a segítése - így a kereskedelem
szakértői.
A vita a Bush-kormányzat hivatali idejének első időszakában
került a Kongresszus illetékes bizottságai elé - az üzletet ugyanis
a törvényhozásnak kell jóváhagynia. Bár mindkét vitatkozó
minisztériumnak erőteljes a lobbyja, a kereskedelmi minisztérium
bizonyos előnyben van: a ,,Japan-bashing,, - vagyis Japán
kereskedelmi politikájának a szidalmazása - mélyen gyökerezik a
törvényhozók soraiban, lévén a kereskedelmi mérleg javíthatatlanul
passzív, Washington oldaláról nézve. A törvényhozók már régóta
fenyegetik Tokiót büntető szankciókkal, s bár a japán kormány az
elmúlt években lényeges intézkedéseket tett piaca megnyitására az
eddig csak korlátozott mértékben importálható amerikai áruk előtt, a
javulás a mérlegben csak minimális. Mivel Washington feltett célja a
külkereskedelmi mérleg javítása, s ezen belül elsősorban a Japánnal
folytatott kereskedelem mérlegének a megváltoztatása, egy olyan
újabb alku, ami nem az amerikai ipar teljes győzelmét hozza, sokak
számára elfogadhatatlan. (folyt.)
1989. május 2., kedd 14:33
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Jóestét kivánok. Vidám rovatuk számára egy kis apróság. Hallgatva a Kossuth Rádió tegnap esti, tehát május elsejei adásában elhangzott Grósz interjút, melyben a legfőbb párttitkár kijelentette, hogy várható a következő választások során, hogy az MSZMP megvékonyodik és megkarcsúsodik. Ezzel gyakorlatilag oda kanyarodott vissza nagyívben, ahol 56 októberében Kádár is leledzett míg a november 4-i szovjet támadás előtt, amikor még legfeljebb álmában jelent meg az egyeduralkodó párt és a pártállam, mert a valóságban, igy a rádió hullámhosszán Kádár a megcsappant létszámú és szerepű pártról adott beismerő nyilatkozatot. Grósz tehát megvékonyodásról, karcsúsodásról beszélt. Eszembe jut erről Herczeg Ferenc lapjának az Új Időknek egyik száma a 30-as évekből. A lap humorrovatában az elemi iskola tanára kérdezi az egyszeri sváb gyereket, mit is tud az egyes állatokról. A tanár a macskáról kérdezi: mit tudsz róla fiam? A gyerek válaszol: a macska egy olyan állat, melynek van egy feje és egy farka. A farka meg csak egyre fekonyodik, fekonyodik, és a fégén megszűnik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|