Rendszerváltás és az MTI

	Bonni rakéta-kötélhúzás (2.rész)
,,Minek kellenének új atomrakéták - tette fel a kérdést -, a Szovjetunió harckocsikba, páncélozott harcjárművekben és tüzérségi tűzeszközeiben meglevő eddigi fölényét fokozatosan felszámolva, valóban áttér a védelmi katonai doktrínára, azaz nem kell tartani egy meglepetésszerű támadástól? ,, Ezzel a nézetével azonban Rupert Scholz, s röviddel ezelőtt leváltott védelmi miniszter nem értett egyet, kijelentve, hogy az ,,elriasztó erő,, komponenseit képező rakéták, repülőgépfedélzeti atombombák és tüzérségi gránátok modernizálása nem halasztható el, ennél fogva egy harmadik ,,nulla megoldásról,, szó sem lehet. Mivel ebben az ügyben szembe került a kancellárral, a kormányzat mérsékeltebb köreivel, távoznia kellett posztjáról, helyét átengedve a nálánál pragmatikusabb, józanabb Stoltenbergnek, a volt pénzügyminiszternek. A bonni kormánykoalíciónak az a kísérlete, hogy a ,,modernizálásról,, hozandó NATO döntést tolják el az 1990-es szövetségi gyűlési választások utánra - 1991-re, vagy 1992-re - még korántsem lefutott politikai mérkőzés. A Kohl-kabinetre ugyanis az atlanti tömb nukleáris hatalmainak részéről egyre fokozódó nyomás nehezedik, miközben a nyugatnémet közvéleményben is mind érzékelhetőbb ,,antimilitarista,, áramlatok kapnak lábra. Ebben a kettős szorításban Helmut Kohl helyzete egyáltalán nem irigylésre méltó. Nem, mert például Manfred Wörner (az egykori bonni védelmi miniszter, a jelenlegi NATO főtitkár) és vele együtt John R.Galvin amerikai tábornok, a NATO egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka, s a brüsszeli főhadiszállás nemzetközi vezérkara nem azonosítja magát Bonn ,,puhánynak,, minősített magatartásával. Galvin egyébként - a hivatalos washingtoni katonapolitikai irányvonallal egyetértően - annak a véleményének adott kifejezést, hogy az európai ,,védelmi kockázatvállalásból,, minden szövetségesnek ki kell vennie a maga részét, s ez alól az NSZK sem vonhatja ki magát. De ez a rizikó - figyelembe véve, hogy a Német Szövetségi Köztársaság a világnak tömegpusztító harceszközökkel a leginkább telezsúfolt térsége - túlontúl veszélyes és elviselhetetlen ahhoz, hogy ezzel a bonni kormány ne vessen számot. A biztonsági és az életbenmaradási tét mérhetetlenül nagyobb annál - és ezt Bonnban egyre inkább megértik, s kétségbe vonják -, hogy az NSZK érdekeit mindenben alá kellene-e rendelni más szövetséges hatalmak önös érdekeinek? Rövidesen elválik, mivel végződik majd a némelykor eléggé látványos nyugati rakéta-kötélhúzás a belga fővárosban...+++ Serfőző László - MTI-PRESS 1989. május 2., kedd 09:11
Vissza » Folytatásokkal »