|
|
 |
|
 |
Németh Miklós beszéde az ASPEN-konferencián (1. rész)
|
1989. március 16., csütörtök - Az alábbiakban közöljük Németh Miklós miniszterelnök beszédét, ami csütörtök este hangzik el az ASPEN-Intézet budapesti konferenciájának vacsoráján.
Megtiszteltetés számomra, hogy az ASPEN-Intézet budapesti
konferenciáján a vendéglátó Magyarország miniszterelnökeként
üdvözölhetem Önöket. Számomra külön öröm, hogy az ASPEN-Intézet
szocialista országban első ízben rendezett konferenciájának
házigazdája éppen a Magyar Külügyi Intézet, egy magyar tudományos
intézet lehet. A kelet-nyugati szellemi hídverés és a megértés
műhelyének tekintett amerikai alapítású, nyugat-berlini intézetnek a
konferenciája Budapesten - önmagában is - sokat mondó tény: valóban
a helsinki folyamatra alapozott, ígéretes jövő jelképe.
A konferencia témája, a ,,közös európai ház,, építése soha nem
volt annyira időszerű, mint napjainkban. Valamennyien tudjuk, hogy
ez a politikai metafóra még sok tekintetben kidolgozatlan. De talán
épp ez adja meg az esélyt arra, hogy minden európai ország - és az
Európában különleges felelősséget vállaló Egyesült Államok és Kanada
is - társszerzőként együtt munkálkodjék a ,,Ház,, tervezésében és
alapjainak lerakásában.
Magyarország különösen érintett minden összeurópai
együttműködésben. Geopolitikai helyzete, történelmi és kulturális
hagyományai különösen érdekeltté teszik Európa békéjében és
biztonságában, a békés egymás mellett élés békés együttműködéssé
történő fejlesztésében. Nyilvánvaló: minél több közös érdeket
intézményesítünk a kontinens két fele között, számunkra annál
nagyobb a mozgástér és vele nagyobb az esély gazdaság- és
társadalomépítő feladataink megoldására. Hangsúlyozni szeretném,
hogy az egységes Európa gondolatának ápolásában a magyar kormány a
magyar nép történelmi sorosáért érzett felelőssége alapján önálló
külpolitikai irányvonal érvényesítésével vesz részt.
Külpolitikai irányvonalunk lényegét megválasztásomkor az
Országgyűlésben a ,,híd-szerep,, vállalásával jellemeztem. Ezzel a
magyar külpolitika egy régi elvéhez nyúltam vissza. Ezeréves
történelmünk során a magyar állam gyakran törekedett erre és ez a
magyar társadalom többségének egyetértésével találkozott.
(folyt.köv.)
1989. március 16., csütörtök 18:15
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Jóestét kivánok. Vidám rovatuk számára egy kis apróság. Hallgatva a Kossuth Rádió tegnap esti, tehát május elsejei adásában elhangzott Grósz interjút, melyben a legfőbb párttitkár kijelentette, hogy várható a következő választások során, hogy az MSZMP megvékonyodik és megkarcsúsodik. Ezzel gyakorlatilag oda kanyarodott vissza nagyívben, ahol 56 októberében Kádár is leledzett míg a november 4-i szovjet támadás előtt, amikor még legfeljebb álmában jelent meg az egyeduralkodó párt és a pártállam, mert a valóságban, igy a rádió hullámhosszán Kádár a megcsappant létszámú és szerepű pártról adott beismerő nyilatkozatot. Grósz tehát megvékonyodásról, karcsúsodásról beszélt. Eszembe jut erről Herczeg Ferenc lapjának az Új Időknek egyik száma a 30-as évekből. A lap humorrovatában az elemi iskola tanára kérdezi az egyszeri sváb gyereket, mit is tud az egyes állatokról. A tanár a macskáról kérdezi: mit tudsz róla fiam? A gyerek válaszol: a macska egy olyan állat, melynek van egy feje és egy farka. A farka meg csak egyre fekonyodik, fekonyodik, és a fégén megszűnik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|