|
|
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés - második nap (1. rész)
|
1990. május 23., szerda - A kormányprogram vitájával
folytatta munkáját szerdán délelőtt nem sokkal 9 óra után az
Országgyűlés. Az elnöklő Vörös Vince bejelentette, hogy az ülésnap
kezdetéig már 42 képviselő jelezte hozzászólási szándékát. Az Antall
József beterjesztette, A nemzeti megújhodás címet viselő
kormányprogramról a frakciók nevében a ,,vezérszónokok,, már kedden
délután véleményt nyilvánítottak. A második napon is a már
elfogadott elveknek megfelelően a kormánypárti és az ellenzéki
képviselők egymást követve tették meg észrevételeiket a
kormányprogram irányelveivel kapcsolatban. Az első szavazáskor -
amellyel a felszólalások időtartamát 5 percben szabták meg -
mindössze 229-en szavaztak. (folyt.köv.)
1990. május 23., szerda 10:13
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés - második nap (2. rész)
|
A parlamenti pártok számának megfelelően hatos csoportokba sorolva, gördülékenyen követték egymást a felszólalások. A vita során több méltatlankodó hozzászólásból kiderült, hogy a bírálók nem úgy fogadták a kormányprogramot, mint aminek azt kidolgozói, előterjesztői szánták. Ugyanis megfogalmazói elsősorban a legfontosabb alapelveket kívánták tisztázni ebben a dokumentumban, a tennivalók tételes felvázolására, meghatározására csak később kerítenek sort.
Újra és újra elhangzott, hogy e napirend tárgyalásakor kinek mi lenne tulajdonképpen a szerepe, és talán a félreértések elkerülése miatt többször is leszögezték: az ellenzéknek éppen a kormány és a nép érdekében kell bírálnia a programot, a koalíció tagjainak pedig védeniük illik azt, felvilágosítással szolgálva a még kimunkálatlan elemekről. De hogy még e szereposztás betartása mellett sem haladt simán és indulatok nélkül a polémia, arról árulkodott az a momentum, amikor is a vita menetét megszakítva soron kívül kért szót Szabad György, az Országgyűlés megbízott elnöke. Felszólította a soros elnököt, hogy indokolt esetben éljen a rendreutasítás, sőt a szómegvonás jogával is. Emlékeztetett arra, hogy a vita hevében az egyik képviselő olyan általánosító minősítésre ragadtatta magát az egyik párttal kapcsolatban - nevezetesen pozíciómohóságot emlegetett -, ami szerinte nem illik a Ház méltóságához. Kérte képviselőtársait: kritikájuk élét ugyan ne tompítsák, ám véleményformálásukkor ne éljenek méltatlan eszközökkel. A soros elnök is többször felhívta a figyelmet arra, hogy a képviselők tartózkodjanak a személyeskedéstől. (folyt. köv.)
1990. május 23., szerda 16:24
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés - második nap (3. rész)
|
A Szabad Demokraták Szövetségének képviselői közül Szent-Iványi István örvendetesnek nevezte, hogy a dokumentum kiemelten kezeli a magyar nép óhaját: a kiválást a Varsói Szerződésből. Úgy vélekedett, hogy a kiválásra minél gyorsabban szükség van. Figyelembe ajánlotta, hogy a VSZ-tagság fenntartása behatárolhatja az ország mozgásterét, illetőleg érvként említette meg, miszerint az európai rendezés meggyorsítása érdekében is szükség van a VSZ felszámolására.
Wekler Ferenc hiányolta a programból, hogy nem foglalkozik megfelelő súllyal sem a rendőrség, sem a belbiztonság, sem a bűnözés kérdéskörével. Kifogásolta az önkormányzati megye kategória gondolatát, mert szerinte ez olyan fogalmat takar, ami mögött nincs tartalom. A földkérdésnek az 1947-es tulajdonviszonyok alapján történő rendezését bírálva felhívta a figyelmet arra, hogy 1945 után sem a hadifoglyok, sem a cigányok, sem a szovjet munkatáborokban lévő magyarok, sem a magyarországi németek, illetőleg az 1947-ben lakosságcsere következtében hazánkba visszatelepített szlovákiai magyarság nem rendelkezett földdel. Épp ezért úgy vélte, hogy a visszatérés nem a nemzet megújhodásának programját jelenti, hanem egy széles réteg kirekesztését a nemzetből.
A hit- és erkölcstan oktatásának bevezetésében a szülők és a gyermekek döntését nevezte irányadónak Hajdú Zoltán, nehogy valamiféle új kötelező tantárgy keletkezzen. Ugyancsak mérlegelendő - mondotta -, hogy a hittant az iskolában, vagy azon kívül oktassák.
Soós Károly Attila arra hívta fel a figyelmet, hogy a programban szereplő gazdasági számadatok nem mindenütt megalapozottak. ,,Az abszolút komolytalanság terrénuma,, az adósságállomány kezelése és programban való megjelenítése - hangoztatta. Hozzáfűzte: a gazdasági számadatok hanyag kezelése már csak azért is megengedhetetlen, mert véleménye szerint a beterjesztett dokumentumot a nemzetközi pénzvilág nagyítóval fogja vizsgálni.
Tardos Márton egyetértett azzal, hogy a gazdaságban a kormány meghirdeti az állam dominanciájának megszüntetését, a magántulajdon elvének előtérbe helyezését. Elégedetlen volt viszont azzal, hogy a program nem szembesíti megfelelően az állampolgárt a megörökölt helyzet tragikus voltával; nem konkretizálja az átalakítás útját. (folyt. köv.)
1990. május 23., szerda 17:16
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés - második nap (4. rész)
|
Juhász Pál elfogadhatónak ítélte a kormányprogram általános kereteit, kivéve az agrár-részt. A kisgazdapárti hozzászólókkal vitába szállva kiemelte: az FKgP képviselői az ősiség elvét túlhangsúlyozó földtulajdon-koncepciójukkal a mai parasztság érdekei ellen lépnek fel. Felhívta a figyelmet arra a veszélyre, hogy az önmagát a parasztság képviselőjének feltüntető párt éppúgy fogja megszüntetni a mezőgazdaságot, mint annak idején a magát a munkásosztály kizárólagos képviselőjének nevező párt az ipart.
A programban kevés szó esik a bérből és fizetésből élőkről - hangoztatták az SZDSZ-esek, márpedig ők a lakosság túlnyomó részét adják. Ennek következtében a program nem néz szembe olyan koncepcionális kérdésekkel - vélekedett Tellér Gyula, hogy a pazarló nagyvállalatok helyén létrejövő magánvállalatok nem lesznek pazarlóak sem a munkaerővel, sem a munkabérrel, sem az anyagokkal és eszközökkel. Mindez magával vonja majd a tulajdonos és a munkavállaló érdekellentétének élesedését. Az pedig nyilvánvaló - fűzte hozzá -, hogy ez a konfliktus nem hatalmasodhat el, s az európai társadalmak gyakorlatához hasonló intézményrendszer kiépítését igényli. Erről az intézményrendszerről azonban legfeljebb címszavakban, vagy még úgy sem szól a program. Így például nem tudni, hogy a kormány miként próbálja kezelni a sztrájkot.
Az irányelvek szociálpolitikai elemeihez fűzött megjegyezéseket Havas Gábor. Üdvözölte, hogy a szociálpolitika el kíván mozdulni a toldozgató-foldozgató eseti segélyezés túlsúlyától, az alanyi jogon járó juttatások és a garantált minimumok felé. Egy modern európai államban azonban a szociális biztonság meghatározó eleme a szilárd alapokon nyugvó társadalombiztosítási rendszer - hangoztatta a szabaddemokrata-képviselő. A szöveg ugyan megemlíti, hogy a kívánatos út a valódi társadalombiztosítási önkormányzat megteremtése - tette hozzá -, de ennek várható üteméről semmit sem szól, és a jogalkotási programban sem szerepel a sürgős feladatok között az ehhez eleve szükséges jogi keretek megteremtése. Nem derül ki, hogy a kormány meg kívánjak-e határozni az állampolgári jogon garantált alapellátások körét, illetőleg lehetővé kívánja-e tenni a magánbiztosítást. Nem nyújt fogódzókat a szöveg ahhoz sem, hogy miként képzeli el a kormány a létminimum szintje alatt élő 1 millió ember kiemelését a szegénységből. (folyt. köv.)
1990. május 23., szerda 17:21
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés - második nap (5. rész)
|
A rendkívüli módon lerövidített program művelődési részével kapcsolatban kevés fenntartása van, a célokat nemesnek tartja - mondotta Bretter Zoltán. Hiányzik azonban a látlelet arról a társadalmi, művelődési helyzetről, amit a kormány örökölt, illetőleg az elvek lebontásának valósággá rendezése - fűzte hozzá.
Iványi Gábor az állam és az egyház teljes szétválasztásáról szólva kifogásolta, hogy az új kormány a megszünt Állami Egyházügyi Hivatal egyes utódhivatalainak fenntartása mellett tette le a voksot. Véleménye szerint a szétválasztás csak úgy valósítható meg, ha sem a Művelődési és Közoktatási Minisztériumnál, sem máshol nem jön létre olyan hivatal, amely az egyházakat felügyeli.
A műszaki fejlesztés szerepének és koordinációjának elvi rögzítését hiányolta az irányelvekből Lotz Károly. (folyt. köv.)
1990. május 23., szerda 17:23
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés - második nap (6. rész)
|
A Magyar Demokrata Fórum szóhoz jutó képviselői szinte egybehangzóan védelmükbe vették a kormányprogram irányelveit, többé-kevésbé finomítva, kiegészítve, néhány ponton nyomatékosítva azokat. Katona Tamás a program külpolitikai irányelveit méltatta, mondván, ezek utat mutatnak az Európába való újbóli visszatérésre. Példaadónak minősítette a magyar külügyi politikát, s arra figyelmeztetett, éppen emiatt fontos, hogy az országban mindegyik kisebbség megkapja az őt megillető jogokat. Ehhez a témakörhöz kapcsolódóan Zétényi Zsolt emlékeztetett egy hetven évvel ezelőtti dátumra, amikor is aláírták azt az okmányt, aminek ,,köszönhetően,, határon kívüli magyarságról kell beszélnünk. Úgy vélte: a magyarságnak egyfajta sajátos Duna-völgyi hivatást kell vállalnia, a szabadság és a demokrácia szószólójaként. Egyúttal minden lehetséges fórumon meg kell védelmeznie az egyetemes magyar nemzetet. Arra figyelmeztetett: az a nép, amely magát nem becsüli, más országok megbecsülését sem vívhatja ki.
Egy másik képviselő, nevezetesen Kapronczay József a kormány programjának művelődési- és oktatáspolitikai részét minősítette dícséretesnek, ám fontosnak tartotta megjegyezni: ma, amikor morális válságban van az ország, egyáltalán nem mindegy, hogy az oktatási intézmények milyen erkölcsi alapokkal bocsátják útjukra a fiatalokat. Hangoztatta: újból fel kell fedezni az évezredek során kikovácsolódott, a zsidó-keresztény kultúrát jellemző erkölcsi értékeket. Gaál Antal a programnak a földkérdést taglaló fejezete mellett tört lándzsát. Úgy vélte, tökéletes megoldás nincs, s az előterjesztés is csak a legkevésbé rossz megoldás felvázolására vállalkozhatott. A vitában elhangzottakkal szemben tagadta, hogy ez a földprogram markáns kisgazda-vonalat képvisel, hiszen az 1947-es év megnevezése csupán egy elvi kiindulópontot jelent, egy olyan dátumot, amikor a föld-magántulajdon még létezett.
Voltak, akik mihamarabbi társadalmi igazságtételt sürgettek, így például Szűcs István és Tarnóczky Attila. Elhangzott, hogy az egész nép várja, miképpen lép az új kormány, meddig hagyja helyükön azokat, akik felelősek az ország lezülléséért. Nagy tapsot aratott az a javaslat, miszerint az eddigi vállalati vezetők csak úgy maradhassanak pozíciójukban, ha még az idén újbóli megmérettetésre vállalkoznak - akár egy pályázat keretében -, s sikerrel felelnek meg a kritériumoknak. (folyt. köv.)
1990. május 23., szerda 17:55
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés - második nap (7. rész)
|
Botos Katalin hibás megközelítésnek tartotta, hogy a programot kifogásoló képviselők mechanikusan összeadják az ország ,,házának,, felújításához szükséges költségeket. Felhívta a figyelmet arra, hogy itt most rendszerváltás történik, megszűnik az a gyakorlat, amikor a közös pénzeket szinte számolatlanul osztogatták. Az országnak igazi tulajdonosai lesznek, akik a korábbinál jóval hatékonyabban fognak a rendelkezésükre álló pénzzel gazdálkodni.
A vitában elhangzott az is, hogy a kormány sürgős feladatai közé kell tartoznia a sajtószabadságról szóló törvény megalkotásának. Ilkei Csaba ezzel kapcsolatban hangoztatta, hogy politikai, szakmai, morális válságba kerültek egyes tömegkommunikációs intézmények, elsősorban a nemzeti médiumok. Zimányi Tibor is sürgős feladatra hívta fel a figyelmet, mégpedig arra, hogy mihamarabb anyagi rehabilitációban kell részesíteni azokat, akiket kitelepítettek, vagy igazságtalanul hurcoltak internáló táborokba, szovjetunióbeli kényszermunkára. Úgy vélte: a sebeket mielőbb be kell gyógyítani, így a kormánynak még az elkövetkező 120 nap alatt intézkednie kell ebben a kérdésben.
Dénes János azt sürgette, hogy a munkások számára is biztosítsák a tulajdonlás jogát. Úgy vélekedett, hogy ennek kimunkálására csak az új munkástanács-törvényben kerülhet sor. Felszólalásában kifogásolta a fiatal demokraták egyes képviselőinek hangnemét, s felszólította a Fideszt, határolja el magát a ,,hökkentsd meg a burzsoát,, típusú vitastílustól, amely a Magyar Dolgozók Pártjának Szikra-fellegvárában jellemezte a polémiákat.
A programmal szembeni legkritikusabb hangot Palotás János ütötte meg, aki elöljáróban leszögezte, hogy támogatja a kormányprogramot, ám súlyos hibának tartja a földkérdés megoldásának tervezett módját. Nem kérdőjelezte meg, hogy valóban jogsértés történt hajdan, ám fenntartásait hangoztatta a jogsértés orvoslásának technikai végrehajtásával kapcsolatban. Úgy ítélte meg: ez a terv meglehetősen kidolgozatlan, s csak arra jó, hogy játsszon a parasztság érzelmeivel. A képviselő azt is kifogásolta, hogy a kormányprogramból nem igazán érzékelhető, miképpen kívánják a vállalkozókat segíteni. Hangsúlyozta: a jelenlegi társadalmi és gazdasági környezetben nem elegendő a versenysemlegesség meghirdetése, csak tudatos versenyelőny birtokában erősödhetnek a belföldi vállalkozások. (folyt. köv.)
1990. május 23., szerda 17:56
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés - második nap (8. rész)
|
A szocialista párt frakciójához tartozó képviselők témakörökre bontva elemezték a kormányprogramot, s közülük számosan kijelentették: nem támogatják az előterjesztést. A gazdaságpolitikai elgondolásokhoz kritikai megjegyzéseket fűző Bossányi Katalin többek között utalt arra, hogy a Szocialista Internacionálé alapelveit magáénak valló MSZP eddig is a szociális piacgazdaság modelljét szorgalmazta, majd annak a véleményének adott hangot: ha az új kormány ennek következetes megvalósításán munkálkodik, számíthat az ellenzéki szocialisták támogatására. Kijelentette: a munkavállalók, a bérből és fizetésből élők körében kedvező visszhangra találhat az a kormányzati törekvés, amely a gazdaság piaci átalakításának fokozatos módszerét választja, szemben az ajánlott sokkterápiákkal. Fenntartásának, sőt aggodalmának adott hangot a programban kimutatható jelentékeny ellentmondások miatt. Mint mondta: a gazdasági fordulat meghirdetésén túl nem látni, mitől és miért fordul a szekér. Nem csupán az hiányzik, hogy miből és hogyan kívánják megvalósítani a terveket, hanem kitűnik a realitásnélküliség is. Felhívta a figyelmet az új kormányt fenyegető gazdasági, társadalmi csapdákra, amelyek az adósságmenedzselésből, a szovjet piaci részesedés drasztikus csökkenéséből, s a túlméretezett költségvetésből adódnak - jelentős szociális konfliktusokat okozva.
A kormányprogram külpolitikai vonatkozásait elemző Kovács László a legjobban kidolgozott részként értékelte az Ember, haza, nagyvilág című fejezetet. Hozzátette: a kormányprogram kidolgozói a magyar külpolitika elmúlt évi sikereire alapozhattak a megfogalmazáskor, s a hat párt gondolkodása is egybecseng a legalapvetőbb külpolitikai kérdésekben. A program érdemei között sorolta, hogy együtt szól a külpolitika, a külgazdaságpolitika és a katonapolitika összsefüggéseiről; figyelemmel van a realitásokra, az ország ,,kicsiségére,,, amely arra készteti, hogy figyeljen a külvilágra, s alkalmazkodjon ahhoz; földrajzi helyzetére - amelyben döntő fontosságu a szomszédokkal való kiegyensúlyozott viszony. Az irányelveket kiegészítve megjegyezte: a következő lépéseknél, a megnyilatkozásoknál szem előtt kell tartani a Szovjetunió belpolitikai helyzetének alakulását is, hiszen előfordulhat, hogy rövid és hosszú távon nemzeti érdekeink összeütköznek. A program érdemeként említette, hogy figyelemmel van a legutóbbi időszakban bekövetkezett közép- és kelet-európai változásokra, amelyek jobb feltételeket teremtenek a szomszéd országokkal való viszony rendezésére. Rámutatott: érdemes lenne nagyobb figyelmet fordítani az európai egységesülési folyamatra, amelyben a magyaroknak is tevőleges szerepük van. (folyt.köv.)
1990. május 23., szerda 17:57
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés - második nap (9. rész)
|
A földreform, a földtörvény esetleges következményeit feszegető Lakos László a Grósz-kormány célokat, óhajokat, vágyakat felsoroló programjához hasonlatosnak itélte a most beterjesztet irányelveket. A program - szerinte - adós a megvalósításhoz vezető út megjárásához szükséges ösztönzés és kényszerítés eszközeinek megítéléséhez. Elhangzott a vitában az is, hogy a kormány látszólag új agrárpolitikát hírdet meg, amely - hátrányára - lényegesen eltér az MDF választási programjától; nem derül ki, milyen feladatot, szerepet, súlyt szán a leendő kormány a mezőgazdaságnak. Magyarország kíváló adottságai csatlakozási lehetőséget kínálnak az európai közösséghez a versenyképes élelmiszertermelés útján, ennek megvalósítási feltételrendszerét azonban az előterjesztés nem tartalmazza.
A szociálpolitikai program rendszerességét reklamálva az anyagból Kovács Pál rámutatott, hogy csupán az utalások szintjén szerepelnek olyan témák, mint a szociális védelem, az anyagi, a szociális és a környezeti biztonság szavatolása, a szociális tulajdon garantálása. Leszögezte: szociális krízishelyzet van az országban, s ennek feloldására szociális és tulajdonreformra van szükség.
Valódi, nem politikai értelemben vett kulturális eszmei nagykoalició kialakítására kell törekedni - vélekedett Vitányi Iván, a kormányprogram művelődési részéhez szólva, hangsúlyozva, hogy az irányelvek e törekvést jól tükrözik. Aggályait megosztva képviselőtársaival kifejtette: a dokumentum kíváló a szabadság deklarálásában, de erőtlen annak biztosításában, még inkább a müvelődési feltételek garantálásában. Elsősorban a tudomány és a felsőoktatás kérdéseit taglalva Huszár Tibor arra a paradox helyzetre hívta fel a figyelmet, amellyel az új kormánynak szembe kell néznie. Ugyanis miközben a program visszatérően sikraszáll az iskolai szervezetek és az egyetemek autonómiája, önkormányzati jogai megerősitése mellett, ezekben az intézményekben olyan szerkezetek, érdekcsoportok alakultak ki, amelyek nem progressziv elkötelezettségüek, s a régi strukturák átmentésén fáradoznak. Óvta a kormányt attól, hogy kormánybiztosi intézménnyel oldja fel az ellentmondást, inkább a demokrácia következetes, céltudatos végigvitelét tartotta célszerűnek. (folyt.köv.)
1990. május 23., szerda 18:05
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés - második nap (10. rész)
|
,, Ez a program mindenki bibliája lesz, naponta és sokat kell majd forgatni,,. ,,A program elfogadásával néhány éven belül rég nem tapasztalt élelmiszerbőséget teremtenek a kisgazdák,,. ,,Az iparpolitikai tézisek a vállalkozásokat segítik,,. ,,A program elfogadásához elegendőek az irányelvek,,. ,,Reális alapja van az 1947-es földtulajdon visszaállításának,,. ,,Józan paraszti ésszel sok mindent meg lehetett oldani,,. ,,A kormány a mi kormányunk, bízunk benne,,. - Egyebek között ezek a megállapítások hangzottak el a beterjesztett kormányprogram mellett a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt képviselőinek hozzászólásaiban.
A koalíciós párt - amely a 16 miniszteri poszt egynegyedét birtokolja majd - képviselőinek többsége egyetlen ,,részletet,,, a földtulajdonlás kérdését emelte ki, annak realitását védelmébe véve. De volt, aki a koalíció magyarázatára vállalkozott, akadt, aki - parlamenti vitában nem szokatlanul - képviselőtársai felvetésére kísérelt meg válaszolni, majdhogynem átvéve a kijelölt miniszterelnök tisztét. A hozzászólók nemegyszer utaltak a múltra: az 1910-es, 1920-as évek, a Horthy-korszak és főként 1947 éppúgy megidéződött szavaikban, mint 1956-57 vagy 1967.
Oláh Sándor azt firtatta: több-e vagy kevesebb az összeurópai kollektív biztonsági rendszer a nagyhatalmak által garantált semlegességnél. Borz Miklós a magyar nép fogyását példázta néhány statisztikai adattal, s az abortusztörvénynek, mint a népirtás eszközének a felülvizsgálatát szorgalmazta.
Többen kitértek a Fidesz-képviselők megállapításaira, inkább ellenkezve, semmint vitatkozva azokkal. Így elhangzott, hogy ez a kormányprogram igenis cselekvésre ösztönöz; hogy nincs külön kisgazda- és MDF-program, csak egységes kormányprogram van; hogy sokan bírálják az agrárprogramot, miközben az istállószagot sem érezték soha; hogy az 1947-es földtulajdon felszámolása csak 1967-ben kezdődött el és a pártállamnak napjainkig is csak 50 százalékát sikerült megvalósítania. Tóth Imre például úgy fogalmazott: vannak képviselőtársai, akik megfeledkeztek másfél hónappal ezelőtti igéreteikről, s az ellenszenvet félretéve nem a nemzet jövőjéért aggódva próbálják meg a magyar nemzetet építeni és ismét naggyá tenni. (folyt. köv.)
1990. május 23., szerda 18:10
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés - második nap (11. rész)
|
A kormányprogram vitájában már a frakcióvezető, Orbán Viktor azt a keményen bíráló hangot ütötte meg, amely azután a Fidesz parlamenti képviselőinek további hozzászólásait is jellemezte. A fiatal demokraták nem is mint kormányprogramról, vagy annak tervezetéről szóltak az Antall József által beterjesztett dokumentumról - azt következetesen csak fogalmazványnak nevezték.
Több képviselőjük szóvá tette, hogy az új kabinet szociálpolitikai elképzelései egyáltalán nem körvonalazódnak, s az előterjesztés semmiféle iránymutatást nem tartalmaz arra vonatkozóan, miként kezelhető a társadalom minél szélesebb rétegeit fenyegető elszegényedés.
Németh Zsolt arra hívta fel a honatyák figyelmét, hogy a dokumentum mostohán kezeli a kisebbségi kérdést, s a vallással, egyházpolitikával foglalkozó rész is hiányosra sikerült. Ez utóbbit annál is inkább furcsállotta, mert - mint megjegyezte - az új kabinet éppen keresztény-nemzeti voltát hangsúlyozza.
Egyértelmű elutasításra talált a Fidesz-frakció körében a kormányprogramban vázolt agrárpolitikai koncepció. Az elsősorban kisgazdapárti elgondolásokat tükröző részben több ellentmondásra is rávilágítottak, s feltették a kérdést a miniszterelnök-jelöltnek: milyen mértékben vállal közösséget a kormányprogram a Független Kisgazdapárt választási programjával. A fiatal demokraták egybehangzó véleménye volt, hogy az 1947-es földtulajdon visszaállítása - az egykor államosított egyéb tulajdonok visszaadása nélkül - nem egyeztethető össze a társadalmi igazságossággal. Ugyancsak konkrét kérdésként fogalmazódott meg: mit ért az új kabinet az előprivatizáció fogalmán, illetve melyek az előterjesztésben többször is említett, állítólagosan megnyíló nemzetközi pénzforrások.
Kifogás érte a kormányprogram külpolitikai vonatkozásait is. Hegedűs István például úgy ítélte, hogy a tervezetet megalkotók túlzottan óvatosak voltak a Varsói Szerződés ügyében, márpedig ez a halogatási taktika a kedvező pillanat esetleges elszalasztását eredményezheti. A képviselő leszögezte: csakis a nemzeti függetlenség kivívása lehet a kormány elsőszámú külpolitikai törekvése.
A Fidesz képviselőinek negatív véleményét jól tükrözi az a képviselői megjegyzés, amely a frakció értetlenségét fogalmazta meg: miként jöhetett létre az egyébként színvonalas háttértanulmányokból egy ilyen kormányzati előterjesztés. (folyt. köv.)
1990. május 23., szerda 18:14
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés - második nap (12. rész)
|
A Kereszténydemokrata Néppárt képviselői, mint a kormánykoalíció tagjai - érthető módon - kivétel nélkül támogatták az előterjesztett kormányprogramot. Egyetértő hozzászólásaikban ugyanakkor a program több olyan elemére is felhívták a figyelmet, amely bővebb kifejtést érdemelt volna.
A kormány külpolitikai elképzeléseit érintve Karcsay Sándor annak a véleményének adott hangot, hogy a Varsói Szerződés és a Magyar Köztársaság viszonyáról szóló határozat-tervezetben az 1956-os Nagy Imre-nyilatkozatra való hivatkozással az ország nem menne sokra a nemzetközi tárgyalásokon. A magyar külpolitikának a realitásokból kell kiindulnia. Ezzel összefüggésben hiányolta a programból az ázsiai kapcsolatokra való utalást, s azt is, hogy az a harmadik világ, illetve az el nem kötelezett országokról, Közép- és Dél-Amerika régióiról egyetlen szót sem ejt. A nemzet létkérdésének nevezte a szomszéd népekkel való kapcsolat tisztázását. Szerinte a kisebbségi kérdést és a nemzetiségi ügyet a programnak ,,egy tömbben,, kellett volna tárgyalnia. A képviselő megítélése szerint az ország függetlensége minden párt számára szent, ám fel kell készülni arra, hogy a jövő század általában az államok föderációja felé mutat. Meg kell szokni a gondolatot - tette hozzá -, hogy amennyiben részt kívánunk venni egy ilyen közösségben, nemzeti szuverenitásunk tekintélyes részéről le kell mondanunk.
Az önkormányzat kérdéseivel foglalkozó kereszténydemokrata képviselő, Gáspár Miklós annak a reményének adott hangot, hogy a demokrácia és a népfelség elve nem csupán a Parlamentben, hanem a helyi önkormányzatokban is érvényesülni fog, teljessé és visszavonhatatlanná téve ezzel a rendszerváltást. A KDNP az SZDSZ-szel ellentétben egyetért az önkormányzati megye kategóriájával. Rámutatott arra: csakis az önkormányzatok megteremtésével érhető el számottevő javulás a településfejlesztésben, az iskola- és egészségügyben, valamint a környezetvédelemben. Az önkormányzatok fejlesztésére azért is szükség van, mert nagyobb védelmet és ösztönzést adnak a vállalkozói szellemnek, elősegítik az önálló, kisegzisztenciák szaporodását, a magántulajdon egészséges fejlődését. E tények alapján a program gazdasági részében nagyobb hangsúlyt kellett volna kapnia az önkormányzati gondolatnak. (folyt.köv.)
1990. május 23., szerda 18:15
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés - második nap (13. rész)
|
Ugygancsak kereszténydemokrata felszólaló tartotta fontosnak kiemelni, hogy a humanista-patrióta hang a meghatározó a kormányprogramban. Üdvözölte, hogy a közoktatásban az új alternatív struktúráknak is helyet kívánnak adni. A hitoktatás megemlítését hiányolta ugyan a kormányprogram szövegéből, ám az szerinte egyetemes értékében benne foglaltatik. Kifejezte reményét, hogy az egyházi vezetés végre megoldja a hitoktatók utánpótlását.
A környezetvédelem kérdéseit elemző kereszténydemokrata képviselő szerint az egyre súlyosbodó kérdésekre minden pártnak olyan választ kell adnia, amely egyértelműen biztosítja a természeti és az épített környezet megóvását. Hozzáfűzte: fontos lenne annak elérése, hogy a környezetvédelem ügye sohase váljék politikai kérdéssé.
Isépy Tamás nehezményezte, hogy a most felálló kormányzatot, a keresztény kurzus megtestesítőjeként minősítik az ellene felszólalók. Ez abból a felfogásból ered, amely a társadalmat mindig is jellemezte: az ellenségképet fel kell cimkézni. A kormányzati tapasztalatot számon kérő felszólalóknak válaszolva sajátosan érvelt: ,,egy focistára se lehet azt mondani, hogy falábú, ha ki sem futott a pályára.,, Meg kell várni, amíg a kormánykoalíció képviselői a hatalom sáncai mögé kerülnek, hogy megmutathassák képességeiket.
A független képviselők közül a szerdai vitában egyedül Vargáné Piros Ildikó szólalt fel. Elmondta: az Agrárszövetség is egyetért a magántulajdon létjogosultságával a mezőgazdasági termelésben, de nem úgy, mint ahogy azt a kisgazdapárt programja tartalmazza, mert a szövetség a magántulajdonon alapuló szövetkezés szabadságát akarja. Felhívta a figyelmet arra, hogy mielőbb szükséges lenne megalkotni az új földtörvényt, mert vidéken nagy a bizonytalanság az agrárszektor sorsát illetően és emiatt csökken a termelési kedv. (folyt.köv.)
1990. május 23., szerda 18:25
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés - második nap (14. rész)
|
A késő délutáni órákban már nem lehetett tartani az eredeti, pártok szerinti ,,besorolást,,, de a még szólni kívánók megkapták a lehetőséget véleményük kifejtésére.
Több kisgazdapárti képviselőtársa véleményéhez csatlakozott Torgyán József, visszautasítva például azt a feltételezést, hogy a Független Kisgazdapárt nem egyeztette álláspontját az MDF-fel. Egyebekben minden, a kormányprogram elfogadását ellenző állásfoglalásban elhangzott érvet váratlan és ,,övön aluli ütésnek,, minősített. Így értetlenül fogadta azokat a vélekedéseket is, hogy az előterjesztés csak ,,irománynak,, tekinthető. Megerősítette koalíciós képviselőtársai meggyőződését, s igyekezett eloszlatni ellenzéki képviselőtársai aggályait az 1947-es földtulajdoni állapot visszaállításának helyességéről. Nagy tetszést aratott az a fejtegetése: ma a spontán privatizáció lényegében az ország tudatos kirablását jelenti, míg a kisgazdák szóhasználatában azt fedi ez a fogalom, hogy a magyar paraszt kapja vissza a magyar föld megművelésének jogát.
Prepeliczay István a kormányprogram irányelveinek elfogadása mellett érvelve azt hangoztatta: ha Antall József megfelelt volna a részletesen kidolgozott program iránti igénynek, akkor két héten keresztül, folyamatosan sorolhatná a feladatokat. Az előterjesztést tehát kiindulópontnak kell tekinteni, ahonnan tovább lehet és kell lépni. (folyt. köv.)
1990. május 23., szerda 18:59
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés - második nap (15. rész)
|
Bod Péter Ákos (MDF) utolsóként kapott szót a vitában, s élve a lehetőséggel, csokorba foglalva válaszolt az egész napos polémiában elhangzott kritikákra. Alaptalannak tartotta azokat az aggályokat, hogy nem lesz elegendő forrás a felvázolt programok végrehajtására. Úgy vélte: az erőforrások között lehet számon tartani az itthoni vállalkozókészséget, a szellemi energia mozgósítását, továbbá a pénzügyi fegyelem megszilárdítását, az állami szektor privatizálását, s nem utolsó sorban a külföldi támogatásokat, kölcsönöket. Szerinte igazságtalanul éri az ellentmondásosság kritikája a programot, hiszen ez egy olyan dokumentum, amelynek számot kellett vetnie a valóságos helyzet ellentmondásosságával, s így bizonyos mértékig tükröztetnie is kellett azt. Végül úgy ítélte meg: nem a programnak volt a feladata a távoli célok elérésének részletes meghatározása, pontos ütemezése, ez majd az államapparátusra vár. Az érthetőség kedvéért - s egyúttal tréfásan utalva arra, hogy éppen vacsoraidőben vannak - egy példával élt: most menüt kell választani, és nem receptúrát cserélni egymás között. Ha végül is ehetetlennek bizonyul az étel, a szakácsot el lehet csapni.
Összegezve a programvitát: a reggel jelzett csaknem négytucatnál is többen, mintegy 70-en mondtak véleményt a kormányprogram irányelveiről. (folyt.köv.)
1990. május 23., szerda 19:01
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés - második nap (16. rész)
|
Este fél 7-kor kezdte meg válaszadását Antall József. A kijelölt miniszterelnök a vitával kapcsolatosan a legnagyobb jelentőséget annak tulajdonította, hogy a képviselők a kormányprogram ellen szóltak, azt kritikával, esetenként - szóhasználata szerint - vitriolos megfogalmazásokkal illették. Mint mondta, benne még az erősebb megjegyzések sem váltottak ki visszatetszést, vagy felháborodást, sőt, őszintén örült annak, hogy egy kormányprogramot végre így vitattak meg az Országgyűlésben. Nagy derültséget keltettek azok a szavai, amelyek szerint keserűséget okozott volna számára, ha Orbán Viktor nem olyan felszólalással fogadja a programot, mint amilyet kedden elmondott. Úgy vélekedett, hogy arra a Fideszre, amely következetesen száll szembe a program minden pontjával, feltétlenül szükség lesz a jövőben is. A fiatal demokraták szavait külön is megköszönte Antall József.
Hangsúlyozta: a magyar Országgyűlés egyik sajátossága, hogy a padsorokban az elmúlt esztendők küzdelmeiben részes fiatalok együtt ülnek azokkal az idősebb képviselőkkel, akik nem a Parlamentben öregedtek meg. Ezért arra kérte a fiatalokat: legyenek türelmesek, amikor a korosabb honatyák régi sebeket tárnak fel, amikor egy nemzet sok évtizeddel ezelőtti, s az elmúlt esztendőkig viselt fájdalmát kívánják kibeszélni. Az ország kivezetésére a válságból ugyanis a fiatalok és az idősebbek csak együtt képesek.
A vitatott kérdések közül elsőként arra reagált, hogy az általa beterjesztett anyag kormányprogramnak tekinthető-e vagy sem. Hivatkozva a Házbizottsággal folytatott konzultációjára, és az alkotmány módosítása során a Parlamentben korábban elhangzottakra megjegyezte: az eddigi álláspontok szerint ilyen esetekben nem átfogó, részletes programot várnak a kormányalakító miniszterelnöktől, hanem azt, hogy rendelkezzék a tennivalókról általános elképzelésekkel; programja átfogó koncepciót, irányelveket tartalmazzon.
A kormányalakításra készülő pártok koalíciójáról szólva pedig kijelentette: a koalíció három olyan párt együttesét jelenti, amelyben a résztvevőknek közös az irányvonala, azonos a stratégiai célja, de más és más társadalmi rétegeket, csoportokat képesek mozgósítani. Azt sem titkolta, hogy nem egyszer a koalíciós pártokon belül, és azok között is van ellentét, hiszen honnan ne lennének nézetkülönbségek ennyi évtized után ilyen hirtelenül összekerült politikai szervezetekben. (folyt.köv.)
1990. május 23., szerda 20:26
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés - második nap (17. rész)
|
Hozzátette: e három párt olyan centrumpolitikai irányzatot követ, aminek semmiféle köze nincs a korábbi keresztény kurzushoz, olyan politikai együttest alkot, amely nemcsak az Országgyűlésben lépett koalícióra, hanem együttes részvételre kapott jogot az európai demokrata pártok uniójában.
A továbbiakban szólt arról, hogy a koalíciónak is vannak belső nehézségei, mint ahogy az ellenzék sem egységes, de ezeket a problémákat a kormányzó pártok majd megoldják. A kormány pedig a kormányzás érdekében megkísérli összeegyeztetni a három párt politikai programját. (folyt.köv.)
1990. május 23., szerda 20:29
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés - második nap (18. rész)
|
A külpolitikát érintő megjegyzésekre reagálva Antall József örömét fejezte ki, hogy a pártok többsége egyetértett a megfogalmazott célokkal, bár akadtak más módszerbeli és ütemezési elképzelések. Leszögezte: a kormány külpolitikája nem lehet kizárólag egyirányú, sok országgal kell kapcsolatot tartani. Újból megerősítette, hogy Magyarország ki kíván lépni a varsói paktumból, bár azt is leszögezte, hogy a nemzetközi szerződéseket általában nem lehet egyoldalúan felrugni. Következetesen, megfontoltan a nemzetközi, diplomáciai és katonai megegyezéseket keresve lehet csak ezt a szándékunkat elérni, ezt a fontos kérdést nem lehet sürgősségi alapon, egyoldalún elintézni.
Szólt arról is, hogy a vitában sok olyan figyelmeztetés, kiegészítés felvetődött, amelyet a kormány hasznosítani fog az elkövetkezendő három hónap során kidolgozandó programjában. Megjegyezte ugyanakkor, hogy egyetlen olyan tanács, ötlet vagy javaslat nem hangzott el, amely a kormánykoalició számára konkrét gyakorlati útmutatót adott volna egy-egy feladat megoldására. Reményét fejezte ki, hogy az ellenzéki pártok a jövőben megtalálják az együttműködési lehetőségeket a kormánnyal, s megosztják a testülettel értékes, hasznosítható gondolataikat, javaslataikat.
Antall József elutasította azt a kifogást, hogy a program túlságosan szép, s rózsaszínűre festi a jövőt, nem mutatja meg eléggé a válságos gócokat. A leendő kormányfő úgy vélte: a program érinti a súlyos körülményeket, s arra is utal, hogy áldozatokra lesz szükség a gondok megoldásához. Igazságtalanok tehát azok a megjegyzések, amelyek szerint ez a program hasonló hangnemben készült, mint az előző korszak nem egy kormányának ilyen jellegű dokumentuma. Véleménye szerint az is fontos, hogy a magyar nép ne csak azt érezze, hogy válság van, hogy csökken az életszínvonal, hanem ébredjen benne remény és hit a jobb jövő iránt. (folyt.köv.)
1990. május 23., szerda 20:30
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés - második nap (19. rész)
|
Meggyőződése szerint éreznie kell a nemzetnek: olyan közjogi fordulathoz érkezett, amikor megnyílik a tér a cselekedetre, s van esély arra, hogy az ország magára találjon. Ez az optimizmus sugárzik az előterjesztésből - hangsúlyozta Antall József, hozzátéve: felelősséggel mondhatja, megvan az esély, s ennek záloga a magyar nép. Ha ugyanis a nép nem hisz abban, hogy a változás lehetősége fennáll, akkor nincs remény a kilábalásra; sem a külföldi segítség, sem a legjobb elméleti programok nem alkalmasak arra, hogy kivezessék az országot mostani helyzetéből. Ezért bizalomra és hitre van szükség.
Többen kifejtették véleményüket a vitában az ellentmondásokról is. Antall József szerint azok kiélezhetőek, hiszen egyszerre kell gazdasági megszorításokat alkalmazni, szociális intézkedéseket megtenni, környezetvédelmi és kulturális felemelkedést megvalósítani. Mindez kijátszható egymás ellen - mondta, majd felhívta a figyelmet arra, hogy az ellenzék szónokainak kívánságlistája is legalább annyira ellentmondásos volt, amikor azt sorolták: milyen intézkedéseket kellene tenni a gazdaságban, a tudományban, vagy a sportban. Utalva Bod Péter Ákos mondataira, kifejtette: az új kormány meg kívánja élénkíteni a gazdaságot, olyan politikát követ majd, amelyben a fennmaradás kényszere jobb teljesítményre sarkall. Eredményként a növekedés a gazdaság természetes állapotává válik, s az átalakuló gazdaság képes lehet az európai átlagos növekedés elérésére.
A politikus emlékeztetett arra, hogy a kormányprogram olyan súlyos problémákat is megemlit, mint a munkanélküliség, s más szociális gondok. Hozzátette azonban, hogy egyidejűleg a segítés szándéka is kitűnik a dokumentumból, hiszen e nehézségek megoldására - a kormányzati munkát is elősegítendő - állítják fel újra a munkaügyi minisztériumot. E tárca várhatóan támogatja majd az érdekvédelmi szervezeteket. E testületeknek függetleneknek kell lenniük; megszervezésük nem a kormány feladata. Szerepük ugyanakkor alapvető fontosságu lesz az egyensúly fenntartásában, megteremtésében.
Antall József a továbbiakban a következő esztendők költségvetési elképzeléseit elemezve utalt arra, hogy miután számos - többek között IMF - megállapodás van továbbra is érvényben, igen kevés játéktere marad az új kormánynak. Bizonyos átcsoportosítások végrehajtására nyílik mód a legsürgősebb teendők elvégzése érdekében. Ezek prioritását a forráslehetőségek feltárását követően meg fogják határozni. (folyt.köv.)
1990. május 23., szerda 20:31
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés - második nap (20. rész)
|
A közeljövő elképzeléseit érintve szólt arról: a nehézségek ismeretében is arra készül az új kormány, hogy külső erőforrások bevonásával hazánk megrendezi a világkiállítást. Ennek elmulasztása ugyanis infrastruktúrális és presztizs szempontból egyaránt ártana az országnak. Biztosította a képviselőket arról, hogy a kormány nem lép felelőtlenül. (folyt.köv.)
1990. május 23., szerda 20:32
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés - második nap (21. rész)
|
A hazai nemzetiségek és etnikai kisebbségek képviseletéről megerősítette azt az álláspontot, amely már az MDF-SZDSZ-megállapodásban is megfogalmazódott, és amelyet a koalíciós pártok is elfogadtak. Azaz: nem fogadják el azt az európai alkotmányjogi fejlődéstől is tökéletesen idegen megoldást, hogy a Parlament nemzetiségi képviselőket kooptáljon tagjai sorába. Márcsak azért sem tartják ezt megoldásnak, mert maguk a nemzetiségiek sem értenek ezzel egyet. A hazai nemzetiségek és etnikai kisebbségek valódi, számarányos képviseletét egyelőre az országgyűlési szószóló láthatná el, ez sokkal erőteljesebb befolyást jelentene a kisebbségek számára. Akkor azonban a választójogi törvényt kell módosítani, hogy a magukat nemzetiséginek vagy etnikai kisebbségnek tartók képviselői számarányuknak megfelelő létszámban foglalhassanak helyet a Parlament padsoraiban.
Az jogalkotás területét érintve szólt arról is: a pártok Parlamentben ülő képviselőinek közös hibája - és ezt együttesen kell vállalniok -, hogy még mindig nincs tájékoztatási és sajtótörvény. Ezt a mulasztást azonban az Országgyűlésnek sürgősen pótolnia kell. A kijelölt miniszterelnök részletesebben szólt az önkormányzatokkal kapcsolatos kormányelképzelésekről. Kiemelte, hogy az önkormányzati megye szerepéről és a települések önkormányzatáról majd az önkormányzati törvénytervezet parlamenti vitájában kell dönteni. Az bizonyos, hogy ma még alapvető nézetkülönbségek vannak, ám vélekedése szerint a pártok képviselői ebben egyetértésre fognak jutni. Az önkormányzati törvény elfogadásához kétharmados többségre lesz szükség, s ez a törvény teszi majd lehetővé a helyhatósági választásokat is. (folyt. köv.) Cs/rj fr
1990. május 23., szerda 20:48
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés - második nap (22. rész)
|
Ismételten kiemelte: a helyhatósági választások az új Országgyűlés és az új kormány megalakulása után a második lépcsőfok a teljes rendszerváltásban, ezt követi majd a vállalatok, a nagyüzemek, az állami gazdaságok, a termelőszövetkezetek átalakulása. A helyhatósági választások jelentősége abban áll: ha a tanácsrendszer, mint a volt pártállam még létező bázisa megszűnik, s helyébe egy európai modernizációval egybekötött magyar önkormányzati rendszer lép, a magyar nép csak akkor tudnja és érzi majd, hogy bekövetkezett a várva várt fordulat.
A továbbiakban Antall József már nem tért ki a kormányprogram irányelveinek részleteit vitató megjegyzésekre, felszólalásokra, kritikákra. Összefoglalóan kijelentette: a kormányzat igéretet tesz arra, hogy részletes programját három hónapon belül kidolgozza és leteszi a képviselők asztalára, figyelembe véve a másfélnapos vitában elhangzottakat.
Válaszának végén arra kérte a koalíciós kormányzásban részt vevő pártokat, hogy adják szavazatukat e programra, az ellenzéki pártokat pedig arra: kritikai észrevételeiket ezután se rejtse véka alá, de az európai szokásoknak megfelelően az ő kormányának is adják meg az első száz napot a felkészülésre, a szükséges intézkedések megtételére. Hangsúlyozta, hogy ez a kormány egységes testületként fog dolgozni, pártoktól függetlenül, s tagjai számára kötelező lesz az egymás iránti lojalitás. Elismerte: bizonyos abban, hogy ez a kormány követ majd el hibákat, tévedni fog, hogy sok lépését amatőrnek, sőt, esetleg a dilettánsnak is lehet minősíteni. Mégis, ismételten kérte: adják meg a lehetőséget kormányának, amely becsületes felelősségtudattal vállalja a reá mért feladatot. (folyt. köv.)
1990. május 23., szerda 20:51
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés - második nap (23. rész)
|
Antall József kijelölt miniszterelnök nagy tapssal fogadott válasza után Szabad György bejelentette, hogy Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke átiratot intézett az Országgyűléshez. Ebben a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló - többször módosított - 1949. évi XX. törvény 33. paragrafusának 3. bekezdése alapján javasolta az Országgyűlésnek Antall József miniszterelnökké választását.
A határozathozatal előtt Szabad György felhívta a képviselők figyelmét arra, hogy az alkotmány legutóbbi módosítása egy eddig, az Országgyűlés működésében nem alkalamazott szavazási módot ír elő a jelen esetre. Eszerint a miniszterelnököt az Országgyűlés tagjai többségének szavazatával választja. Tehát nem a jelenlévők többségének szavazata, hanem a megválasztott országgyűlési képviselők többségének igenlő voksa (194) szükséges. A miniszterelnök személyének megválasztásáról, illetve a kormányprogram elfogadásáról a képviselők egyidejűleg szavaztak.
Az Országgyűlés Antall Józsefet 218 támogató, 126 ellenszavazattal, 8 tartózkodás mellett választotta a Magyar Köztársaság miniszterelnökévé, és fogadta el a kormányprogramot.
Antall József megköszönte a bizalmat, majd nagy taps közepette fogadta a volt miniszterelnök, Németh Miklós, s a pártok frakcióvezetőinek gratulációját. (folyt.köv.)
1990. május 23., szerda 20:53
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés - második nap (24. rész)
|
A határozathozatal utáni rövid szünetet követően a miniszteri bársonyszékekben már az új kormány tagjai foglaltak helyet. Szabad György külön is köszöntötte a lelépő kormány tagjait, akár képviselői helyükön, akár a díszpáholyban foglaltak helyet. Ezután a jegyző felolvasta Göncz Árpád átiratát, amelyben a miniszterelnök javaslatára kinevezte a Magyar Köztársaság minisztereit:
Andrásfalvy Bertalant művelődési és közoktatási miniszterré,
Balsai Istvánt igazságügyminiszterré,
Bod Péter Ákost ipari és kereskedelmi miniszterré,
Für Lajost honvédelmi miniszterré,
Gerbovits Jenőt tárca nélküli miniszterré,
Győriványi Sándort munkaügyi miniszterré,
Horváth Balázst belügyminiszterré,
Jeszenszky Gézát külügyminiszterré,
Kádár Bélát a nemzetközi gazdasági kapcsolatok miniszterévé,
Keresztes K. Sándort környezetvédelmi miniszterré,
Kiss Gyulát tárca nélküli miniszterré,
Mádl Ferencet tárca nélküli miniszterré,
Nagy Ferencet földművelésügyi miniszterré,
Rabár Ferencet pénzügyminiszterré,
Siklós Csabát közlekedési és hírközlési miniszterré,
Surján Lászlót népjóléti miniszterré.
A független, felelős magyar kormány miniszterei - a bemutatás sorrendjében - helyükről felállva köszönték meg a bizalmat.
A kormányalakító ülésszak ünnepélyes akkordjaként: Antall József letette a hivatali esküt. A miniszterelnök az eskütétel után ismét szót kért.
Az Országgyűlés, kemény politikai vita után, elismerve az eddigi munkát, s talán megbocsátva a botladozásokat, elfogadott miniszterelnöknek - mondta -, majd hangsúlyozta: túl a formális eskün, ami kötelezi, aminek tiszteletben tartása szent kötelessége, mélyebb gyökerek és nagyobb elszántság köti a nemzethez. Számára ez a nap azt jelenti: véget ért valami az életében, és valami új kezdődik. Nem titkolta: kétségek gyötrik, a felelősség súlya olyan mértékben nehezedik rá, hogy minden akaraterejére és hitére szükség van a helytálláshoz. Szerény kormányosa kíván lenni az országnak nagy szavak nélkül, tudva azt, hogy milyen mélységek és milyen szakadékok tátonganak előttünk. (folyt.köv.)
1990. május 23., szerda 21:19
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés - második nap (25. rész)
|
A világ kísérő figyelme mellett is hihetetlen veszélyek fenyegetik az országot. E Házban a magyar történelemnek sok-sok jó és rossz döntése született már - emlékeztetett. Majd kifejezte reményét, hogy az elkövetkezendő időszakban a jó döntések lesznek többségben. Amikor elvállalta a miniszterelnöki széket, tudta: az ország első miniszterelnöke Batthyány Lajos gróf, örök szimbóluma a magyar történelemnek, mártírként végezte. Ez minden magyar kormányfőnek figyelmeztetés, hiszen miniszterelnöknek lenni nemcsak kormányfőséget jelent, hanem annak a vállalását is, hogy hazánkban ez mindig kockázatot jelentett, valódi vagy erkölcsi halált. ,,Ebben az országban az első magyar miniszterelnök halálával, kivégzésével nemzeti mitológiánk szimbólumaként a mártírsors, a megváltás tudata kell hogy legyen az útravalója egy miniszterelnöknek.,, A legutóbbi forradalmunk miniszterelnöke is mártírként fejezte be.
Antall József hangoztatta: a magyar népnek minden erejével, hitével akarnia kell a kilábalást a válságból. Szükség van az egymás iránti szolidaritásra, hogy esélyünk jobb legyen, mint valaha eddig a történelemben, de magunknak kell valódi politikai demokráciát teremteni, valódi parlamentarizmust, mindenre elszánva.
A miniszterelnök leszögezte: azokhoz is szól, akik ma a kormánykoalíció pártjaival ,,szemben ülnek,,, mert közös a sorsuk, és közösen kell megmutatni a világnak, hogy európai ország vagyunk, ahol nem történhetnek meg olyan események - és főleg nem megtorlatlanul -, amelyek vétséget jelentenek az emberiesség, a magyarság, az európaiság ellen. A kormányzatnak az a dolga, hogy elégtételt szolgáltasson mindazoknak, akik nem érték meg e napot, de akik e harcnak az elmúlt évtizedekben katonái és áldozatai voltak.
Antall József köszönetet mondott az eddigi kormányzatnak, külön hangsúlyozva: politikai ellenfelekként a kerekasztal-tárgyalásokon együtt munkálkodtak azért, hogy valódi demokrácia legyen, s azt sikerüljön vérontás nélkül elérni. (folyt.köv.)
1990. május 23., szerda 21:42
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés - második nap (26. rész)
|
Elismeréssel nyugtázta, hogy korrekt módon adják át a politikai hatalmat, a kormányzást.
Mi szeretnénk hinni - folytatta -, politikai tevékenységük a jövőben sem lesz olyan, amely miatt azonosság mutatkozna magatartásuk és az elmúlt négy évtized képviselői között. Ők együttesen az átmenet katonái és szolgálói, ezt emberi tisztességgel elismerjük. Ez is hozzá tartozik ahhoz, hogy az ország kigyógyuljon a négy évtizedes diktatúra okozta mély lelki fájdalmakból. ,,Tudom azt, hogy az áldozat mindig előbb szokot megbocsátani, mint az elkövető, ezért sokan vannak e ház falain kívül, akik egyáltalán nem így gondolkodnak rólunk. Nekik is üzennünk kell, fogják fel, hogy mi történt a világban, ebben a térségben, ebben az országban; vegyék tudomásul, hogy elbuktak és új idők jöttek. És vegyenek példát azokról, akik saját egykori pártjukból felismerték, hogy személyes áldozatok árán is érdemes az újat előkészíteni,, - mondta.
Ennek jegyében, ennek elismerésével - tudomásul véve azt, hogy a másik oldalon állunk, tudva azt, hogy bizalmat nekünk nem szavaztak, s azt, hogy az ellenzékünket alkotják -, de megbecsüléssel fogunk nézni a jövőben munkásságukra és szeretnénk, hogy e Parlament, a politikai vitákon belül és azokon kívül közös műhely, a jobb Magyarország kiépítésének, megalkotásának műhelye legyen.
- Kérem a kormánypártok további bizalmát, kérem az ellenzék korrekt felelősségét és kérem az ország népének bizalmát, hitét abban, hogy lehet magyar megújhodás - mondta. Végezetül reményét fejezte ki, hogy az a sok bíztatás, amely külföldi államférfiaktól, kormányfőktől ezekben a napokban, órákban érkezik, nem merő formalitás.
Annak a hitének adott hangott, hogy Európa, Amerika és a világ más országai tudni fogják: ez a kis nemzet most úttörőszerepet játszott a totális rendszerek megsemmisítésében, és végre nem egyoldalú ,,szerelemmel,,, hanem kölcsönös megbecsüléssel csatlakozhatunk Európához. (folyt.köv.)
1990. május 23., szerda 22:06
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés - második nap (27.rész)
|
Antall József székfoglaló beszédét követően a miniszterek is letették a hivatali esküt.
A pillanat ünnepélyességét emelte, amikor Szabad György kijelentette: ,,a Magyar Köztársaságnak ismét van független, felelős, parlamentáris kormánya,,. Reményét fejezte ki, hogy az új kormány eleget tesz annak a kívánalomnak, amely szerint politikájának irányát az országgyűlési többségben kifejeződő nemzeti akarat határozza meg.
Ezt követően Vörös Vince kért szót, felidézve az 1946-os esztendőt, amikor Nagy Ferenc elnökletével alakult koaliciós kormány Magyarországon. A kisgazdaspárti politikus jelképes gesztusként átadta Antall Józsefnek a háboru utáni első kormány elnökét ábrázoló bronz domborművet.
Csaknem 9 óra volt már, amikor az elnöklő Szabad György befejezettnek nyílvánította a kormányalakító ülést, s bejelentette: az Országgyűlés csütörtökön reggel tartja következő ülését. (MTI)
1990. május 23., szerda 22:06
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Jóestét kivánok. Vidám rovatuk számára egy kis apróság. Hallgatva a Kossuth Rádió tegnap esti, tehát május elsejei adásában elhangzott Grósz interjút, melyben a legfőbb párttitkár kijelentette, hogy várható a következő választások során, hogy az MSZMP megvékonyodik és megkarcsúsodik. Ezzel gyakorlatilag oda kanyarodott vissza nagyívben, ahol 56 októberében Kádár is leledzett míg a november 4-i szovjet támadás előtt, amikor még legfeljebb álmában jelent meg az egyeduralkodó párt és a pártállam, mert a valóságban, igy a rádió hullámhosszán Kádár a megcsappant létszámú és szerepű pártról adott beismerő nyilatkozatot. Grósz tehát megvékonyodásról, karcsúsodásról beszélt. Eszembe jut erről Herczeg Ferenc lapjának az Új Időknek egyik száma a 30-as évekből. A lap humorrovatában az elemi iskola tanára kérdezi az egyszeri sváb gyereket, mit is tud az egyes állatokról. A tanár a macskáról kérdezi: mit tudsz róla fiam? A gyerek válaszol: a macska egy olyan állat, melynek van egy feje és egy farka. A farka meg csak egyre fekonyodik, fekonyodik, és a fégén megszűnik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|