|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Lemondtak az Erdélyi Szövetség alelnökei
"Elítélendőnek tartjuk, hogy egyesek a Szövetséget
egyéni politikai ambícióik érvényesítésére használják fel. Számunkra
erkölcsileg is visszatetsző megnyilatkozásokra került sor, melyek az
Erdély ügyét felvállaló, közismet személyiségeket igyekeztek
kompromittálni, ugynakkor a Szövetség szervezését, munkáját is
akadályozták."
BBC, Késő esti panoráma:
Május elsejei körkép
"Prágából Misha Glenny arról küldött jelentést, hogy a gondosan
megtervezett május elsejei felvonulást a kommunista párt
keményvonalas politikája ellen tüntető csoportok zavarták meg. Több
tucat embert - közöttük magát Misha Glennyt is - őrizetbe vették.
Fogvatartása után küldte a következő jelentést:
Mar kora reggel óta nagy számban cirkáltak a rendőrök a Vencel
téren, ahol a hivatalos ünnepséget megtartották. A rendfenntartó
közegek jelenléte megerősítette a híreszteléseket, hogy független
csoportok kormányellenes tüntetéseket terveznek.
A hivatalos esemény megkezdése után körülbelül egy órával Milos
Jakes kommunista pártvezető beszéde után a tömegben kis csoportok
elkezdték ütemesen kiabálni, hogy "szabadság, szabadság" és
transzparenseket bontottak ki, amelyek a politikai foglyok szabadon
bocsátását követelték.
A rendőrség gyorsan megkezdte a tüntetők őrizetbe vételét és engem
is elvonszoltak hamarosan egy kis mellékutcába. Itt az
államvédelmisek ököllel az arcomba vágtak, és a földre dobták
magnetofonomat. Öt óra hosszat tartó fogva tartásom alatt láttam,
hogy más őrizetbevetteket is bántalmaztak.
Tomás Cvarok vezető ellenzékinek agyrázkódása lett, miután arcba-
és a hátán ütlegelték. Miközben fogva tartottak, folytatódott a
tiltakozás. Egy férfit letartóztattak, amiért Mihail Gorbacsov
hivatalos plakátját vitte. A tömeg pedig azzal gúnyolta a
rendőröket, hogy: Gorbacsov figyel titeket!"
|
|
|
|
|
|
|
1989. május 1-je (5. rész) - Nagygyűlés Budapesten, Nagy Sándor
|
Határozottan igénylik a kormánytól, mutassa be részleteiben is és hitelesen, milyen terhek nehezednek az országra és melyek ennek a hiteltérdemlően megfogalmazható okai. Dolgozzon ki konkrét elgondolásokat és programot az előttünk álló rövidebb időszak gazdasági, szociális problémáinak megoldására, kidolgozásáig azonban tartózkodjon a további áremelésektől. - A magyar szakszervezetek nem kívánják irreális követelésekkel lehetetlen helyeztbe hozni a kormányt. A szakszervezetek vezetői, képviselői nem politikai ambicióktól sarkallva és nem az ország csődjére spekulálva fogalmazzák meg álláspontjukat - emelte ki a továbbiakban. - Olyan gazdaságpolitikát támogatunk, amely a gazdasági ésszerűség, a gazdasági szükségszerűség és a társadalmi tűrőképesség szempontjait a lehető legjobban képes összeegyeztetni, amely épít az emberek alkotóerejére, értékén kezeli az elvégzett munkát, s számol azzal, hogy a nagyobb, a jobb teljesítményt meg is kell fizetni. Olyat, amely lehetővé teszi, hogy a tehetséges emberek érvényesüljenek és boldoguljanak Magyarországon, mert nélkülük nem fog talpraállni ez az ország. A szakszervezetek sürgetik: a veszteséges tevékenységek, a nagyberuházások, a költségvetés kiadásainak vizsgálatát, olyan helyzet megteremtését, hogy sem vállalatok, sem bankok, sem vállalatvezetők, sem bankvezetők ne rendelkezhessenek meg nem szolgált, teljesítményekkel alá nem támasztott jövedelmek felett. A magyar szakszervezetek támogatják a gazdasági és politikai reformokat: a tulajdonreformot, a szerkezetváltást, a piaci viszonyok megteremtését. A reformra hivatkozva sem támogatják azonban a kapkodást, a végig nem gondolt intézkedéseket, s azt sem, hogy bárki úgy és azért árusítsa ki az állami tulajdont, hogy ellenértékével a költségvetés hiányait pótolja. Az eladósodottság súlyos teher. De az sem kevésbé súlyos, ha értékeinket áron alul, nemzeti önérzetünket pedig bármilyen áron áruba bocsátjuk. A szakszervezetek és a kormány együttműködéséről kijelentette: csak kiegyensúlyozott együttműködés, valódi partneri viszony lehet célravezető. Megállapodásainknak a jövőben - ha kell - kemény eszközökkel is érvényt kívánunk szerezni. A továbbiakban kifejtette, hogy a radikális átalakulás előtt álló szakszervezeteket sem hagyta érintetlenül a bizalmi válság. Előlegezett bizalomból élünk - mondotta -, s hogy megőrizhessük, visszaszerezhessük tagjaink igazi hitét, ahhoz alapjaitól kell újraformálni önmagunkat, szervezetünket, feladatainkat. (folyt.köv.)
1989. május 1., hétfő 15:40
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|